A sziklákba vájt, szerpentinekkel, kalandos és mérgező dolgokkal teli magashegyi országút négy különböző éghajlatot érintve ereszkedik le az 1.100 méteren található Yolosába. Egyes részein szinte száz méterenként találhatóak keresztek, a hatalmas szakadékok mélyén pedig lezuhant kamionok, autók roncsai hevernek. A legendás Halálút a csodálatos panoráma ellenére borzalmakat rejtő útszakasz, amit kerékpárral jobb, ha csak kalandorok látogatnak. Gyalogosan pedig – nos, végigjártam.

A bolíviai kalandozásomról szóló beszámolót ott hagytam abba, amikor két nap alatt sikerült teljesítenem az El Choro Inka ösvényt, de az ázott bakancs teljesen tönkretette a talpam, kegyetlen fájdalmak közepette értem Coroicóba.

Adrenalinfüggő bringások kedvenc terepe

La Pazba visszatérve állapotom – a körömvirág csodálatos hatásának köszönhetően – rohamosan javult, a fájdalom pár nap alatt először enyhült, majd teljesen megszűnt. A szétázott bakancsot rizzsel tömtem ki, hogy felszívja a vizet és kedvenc lábbelim is regenerálódjon.

A Yungas buja zöld köderdői

Lábadozásom második napján már a következő túrán törtem a fejem, La Paz környékén ugyanis jobbnál jobb útvonalak közül választhat a kirándulni vágyó. Bolíviában egyébként is olyan érzésünk lehet, hogy nincsen rossz irány, némi túlzással mindegy, merre indulunk.

Ezúttal nem sátras kirándulást terveztem, hanem egy hosszú napot akartam extrém környezetben eltölteni, valahol a Yungas szubtrópusi esőerdeiben. A magas páratartalom ellenére nagyon megkedveltem a dombos, dús növényzetű zöld köderdőket, melyek nagyszerű terepet jelentenek a túrázóknak.

Lezuhanó szikladarabok mellett időleges vízesések nehezítik a közlekedést

Tehát nem mindennapi útvonalat választottam, amely valójában nem is ösvény, hanem egy, az adrenalinfüggő bringások körében népszerű útszakasz, az „El Camino de la Muerte”, azaz a Halál ösvénye. Ùgy döntöttem, kerékpár helyett gyalog vágok neki a világ egyik legszebb táján található, különleges hangulatú, edzettebb túrázóknak ajánlott 35 km hosszú távnak.

Ritkán, de még járnak autók a Halálúton

Mikor már úgy éreztem, hogy talpam teljesen begyógyult, ismét La Paz egyik külső kerületéből, Villa Fatima busztermináljából indultam el egy régi, szakadt kisbusszal Coroico irányába. A Death Road az El Choro trekkel megegyező irányban található, annyi különbséggel, hogy a helyiek által közlekedési útvonalnak használt Öreg út eléréséig egy kicsit tovább kell haladni a La Cumbre 4.670 méteres hágóján.

Feltűnik a célállomás Yolosa

Reggel fél hatkor keltem, frissen és üdén vágtam neki a kalandnak, élveztem, ahogy La Pazt elhagyva az út fél óra alatt 4.670 méter magasra szökött fel.

A világ legveszélyesebb útja sok helyen egysávos

Mit is kell tudnunk az 1995-ben a világ legveszélyesebb útjának nyilvánított útról? Az utat az 1930-as években a véres Chaco-háború ideje alatt építtette a bolíviai hadsereg paraguayi fegyencekkel. Az Evo Morales vezette bolíviai kormány 2006-ban adta át a modern, kétsávos, a veszélyes helyeken szalagkorlátokkal szegélyezett új autósztrádát. Ennek következtében jelentősen lecsökkent a helyi forgalom a La Pazt és Coroicot összekötő régi autóúton.

Több helyen hatszáz méter mély a szakadék

A gigaberuházásra azért volt szükség, mivel a régi, ijesztően veszélyes útszakaszon rendkívül gyakoriak voltak a halálos kimenetelű közlekedési balesetek. Az egykor óriási kamionforgalom ellenére a Death Road sok helyen csak egysávos, egyik oldalán hatalmas függőleges sziklafal magasodik, míg a másikon szakadék tátong. A régi időkben szembejövő forgalom is volt rendesen és a szűk út ellenére a kamionsofőrök sem húzódtak félre senki kedvéért. Az Öreg út az egyetlen Bolíviában, ahol a sofőrök a bal oldalon vezetnek, így ezen a szakaszon a szakadék szélén halad mindenki.

Mindennapos ködfüggöny

Hosszú éveken keresztül hajtűkanyarok, keskeny átjárók nehezítették a közlekedést a gyakran csak három méter széles úton, ahol a Yungas trópusi esőerdei, a magas páratartalom miatt amúgy is mindennapos a ködfelhő, ráadásul az esős évszakban a köves földút igen csúszóssá is válik. 2006 előtt itt minden centiméter számított, amikor a keskeny úton, lényegében ugyanabban a forgalmi sávban két kamionnak kellett egymás mellett elhaladnia az újságok által bolíviai pokolnak is minősített Északi Yungas úton.

Àtmeneti vízfolyások miatt könnyen sárossá, csúszóssá válik az “El Camino de la Muerte”

A Death Road egyik legkomolyabb balesete 1983-ban történt, amikor egy busz a szakadékba zuhant, és a szerencsétlenségben közel száz utas vesztette életét. A helyi legenda szerint ez (is) a paraguayi fegyencek bosszúja, akik az út megépítésén embertelen körülmények között dolgoztak.

Felállított keresztek állítanak emléket a halottaknak

Ottjártamkor halálfélelmet ugyan nem éreztem a keskeny úton, de rengeteg időszakos vízesés és átfolyás nehezítette a gyalogos közlekedést. Az átmeneti zuhatagok adták az igazi nehézséget, de egyben a hely különleges szépségét is. A száz méter magas vízesések gyakran az út közepére zúdultak alá, így garantált volt a nagyon laza, sáros és csúszós burkolat.

Easy Rider

Sok kalandra, izgalomra vágyó kerékpáros turista keresi fel az egyre népszerűbb Halálutat, hogy a gyakorlatilag szinte teljes hosszában ereszkedő úton guruljon le a Yungason keresztül Yolasa országúti településéig. Az extrém kerékpárosoknak a Death Road igazi bakancslistás hely, nekem, igaz gyalogosan, kellemes élmény volt, pazar kilátással a Yungas köderdőiben…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.