Punot elhagyva a Titicaca-tó érintésével jutottunk el a világ legmagasabban fekvő nagyvárosába. La Paz belvárosában ajmara rituálékhoz javasolt amuletteket és varázsitalokat nézegettünk a boszorkánypiacon, majd libegővel közelítettük meg a „felvárost“, El Altot, ahol elképesztő mértékben növekedő nyomornegyeddel szembesültünk. Mindegyikünket megfogott a különleges város élettel teli és varázslatos hangulata, viszont amikor már elhagytuk volna, az érkező Dakar-rali miatt törölték az Uyuni sósivatagba tartó buszjáratunkat…

Sajátos módját választottuk a Puno és La Paz közötti valamivel több mint háromszáz kilométer megtételének. Direktben közlekedő nemzetközi turistabusz helyett mindegyik szakaszon helyi, viharvert kombikkal közlekedtünk. Kicsivel kényelmetlenebb utunk volt, de kizárólag helyiekkel utazva, életükbe kicsit bepillantva igazán különleges élményben volt részünk. Gringókkal csak Kasani határállomásán találkoztunk, ahol útitársaim először léptek át gyalogosan országhatárt.

Vakolat nélküli téglaházdzsungel

A Titicaca-tó bolíviai fővárosából induló kisbuszok a szegénynegyednek tartott El Altoba érkeznek, mely La Paz külvárosa, vagyis inkább „felvárosa“, mivel maga a nagyváros a maga 3.600 méteres tengerszint feletti magasságával egy völgyben fekszik. A Choqueyapu folyó kanyonjában épült, igen sűrűn lakott La Paz az évtizedek alatt villámgyorsan kinőtte magát, így a bolíviak a fennsíkon építkeztek tovább. A “világ tetején”, 4.150 méter magasan fekvő, formálisan önálló város, El Alto ad helyet a főváros repülőterének is, mely a város méretei ellenére nem az ország legjelentősebb ilyen intézménye, utóbbi címet a kelet-bolíviai nagyváros, Santa Cruz de la Sierra birtokolja, ide érkeznek és innen indulnak a nemzetközi járatok.

Holdbéli táj homoktornyokkal

Apropó, főváros. Az egymillió fős, nyüzsgő La Paz csak adminisztratív székhelye Bolíviának, az ország hivatalos fővárosa Sucre, így megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik a világ legmagasabb fővárosa – az ecuadori Quito, vagy La Paz.

Őrség az Elnöki Palota előtt

Vitathatatlan, hogy a nyüzsgő metropolisz a világ egyik legmagasabb fekvő városa, az ideérkező gringók gyakran küzdenek a nagy tengerszint feletti magasságon az oxigénhiány okozta hegyibetegséggel. A légköri nyomás csökkenése miatt sok mindenkire légszomj tör rá, csillapíthatatlan émelygés és fejfájás kíséretében. Mivel mi a szintén nagy magasságban található Titicaca-tótól érkeztünk, szervezetünk már alkalmazkodott az itt uralkodó alacsonyabb oxigénszinthez. Az ilyen magasságban jellemző ritka levegő sem könnyít a helyzeten. Hátizsákokkal felpakolva útitársaimat gyakran kifárasztották a meredek hegyoldalra felfutó keskeny utcák.

Most akkor mennyi is a pontos idő!?

Az akklimatizációban sokat segített útitársaimnak a hegyvidéki népek által termesztett, a kokain alapanyagának számító kokacserje leveleiből készült tea napi kétszeri kortyolgatása, és egy maroknyi kokalevél elrágcsálása. A kokalevél nemcsak a magasságot segít elviselni, hanem felfrissít és élénkít. Èn kifejezetten csak tea formájában tudom fogyasztani, a srácoknak azonban ízlett a kokalevél, gyakran vettem észre, hogy rájárnak a zacskó tartalmára.

A barokk stílusban épült San Francisco-székesegyház

Az itt töltött néhány nap alatt mindannyian megszerettük a különleges várost, olyan élményekben volt részünk, olyan dolgokat éltünk át egy olyan helyen, mely mintha nem is ezen a bolygón lenne. A völgykatlanban található nagyvárost először megpillantani óriási élmény. Egyik pillanatról a másikra tárul elénk a völgy ezernyi apró, befejezetlen téglaházzal (a vakolat itt úgy tűnik, úri huncutság!?) és néhány felhőkarcolóval, a látvány olyan, mintha egy holdbéli kráterben landolnánk. La Pazban sok épületet állítólag direkt nem fejeznek be: a “konstrukció alatt” lévő épületeknek kevesebb az adója.

Che Guevera szobra fémhulladékból

La Paz egyik nevezetessége a 2014-ben átadott libegő, a völgykatlan és a fennsík közt közlekedő Teleférico, mely nemcsak idegenforgalmi célokat szolgál, hanem fontos szerepet játszik az autó és kisbusz forgalom csökkentésében is. A kanyargós utak és a nagy forgalmi dugók miatt hosszú időt vesz igénybe a kisbuszos közlekedés La Paz és El Alto között, így az ingázók számára nagy öröm a bolíviai kormány évekkel ezelőtt megkezdett közös projektje a piacvezető osztrák-svájci Doppelmayr felvonógyártó céggel. Szinte minden világrekord és mérföldkő a világ legnagyobb kötélpálya-konstruktőr nevéhez fűződik a (sí)felvonók fejlődésének történetében. A vorarlbergi cég azon kívül, hogy La Pazban öt útvonalon felállította a világ városi minőségében leghosszabb és egyben legmagasabban fekvő felvonó-rendszerét, több másik nemzetközileg elismert és hitelesített rekordot is tart, többek között idén adta át Vietnamban azt a 7.899 méter hosszú kötélpálya-rendszert, mely két népszerű turistacélpontot, Phu Quoc és Hon Thom szigeteit köti össze.

Unokatestvérem a zöld kötélpálya-felvonó egyik kabinjában

Az ittenihez hasonló gondola-lifteket leginkább a síparadicsomokban használják, ezért is fura, hogy összesen 120 forintnyi helyi egységért bárki felgondolázhat La Paz alsó, völgyben található részeiről El Alto eléggé nyomasztó településére. Elképesztő mértékben növekvő nyomornegyeddel találkozunk itt: teljesen jellegtelen, palatetős vályog– és fabódék sora kilométerhosszan, százezrek nyomorognak normális ivóvíz- és csatornázási infrastruktúra nélkül. A felső kerületek szinte egy összefüggő nyomortanyát alkotnak, viszont innen a legszebb a kilátás a városra. Különösen este hangulatos a fényekben pompázó La Paz, hátterében az alig 40 km-re délkeletre fekvő kialudt rétegvulkánnal, az Illimani 6.462 méter magas, jeges csúcsával.

Focipályának mindig van helye – a téglaházdzsungel közepén a bajnok Bolivar stadionja

A városba elsősorban nem a történelmi, építészeti vagy kulturális látnivalók miatt érkeznek turisták, hanem a környező hegyek és természeti látnivalók festői szépsége miatt. Bolívia nyugati felén húzódik végig a Föld leghosszabb hegysége, az Andok, rengeteg magashegyi túrázási és hegymászási lehetőséggel. Hatalmas a kontraszt La Paz és az Andok hegyei között, így kiszabadulni a soha meg nem szűnő szmogból és a városi zajból kifejezetten üdítő élmény.

Jó reggelt, Bolívia! Lenyűgöző napfelkelte 5.900 méteren (2014)

2014 óta hómászáskor jégcsákányoztam a 6.088 méteres Huayna Potosin, gleccserekhez kirándultam az alpok-jellegű Soratában, bejártam a Condoriri régió különböző állomásait. A következő hetekben a Yungas La Paz közeli látványos inka-ösvényeihez (El Choro, Takesi) fogok majd elkirándulni. A Yungas a bolíviai Andok egyik északi országútjáról híres, La Paz és Coroico között található az “El Camino de la Muerte”, azaz a halálút, melyet a világ legvészelyesebb útjának kiáltottak ki. Sokan szervezett biciklitúra keretében csupán az adrenalinért vágnak neki két keréken, nem törődve a komoly veszélyekkel.

A Huayna Potosi csúcsa felé haladva (2014)

La Paz környékének másik érdekessége a (volt) Chacaltaya gleccser, mely 2009-ig a világ legmagasabban található sípályája címmel büszkélkedhetett. 1939-ben siklottak le lejtőin az első sielők, az utolsó jegyet 2003-ban értékesítették az egyetlen felvonóra. Az 5.280 méter magasságban található gleccser, mely a szélsőséges időjárási események miatt folyamatosan veszítette el tömegét, a globális felmelegedés és a levegőszennyezés hatására 2009 július végére teljesen elolvadt.

A Bécs melletti Alfred barátom a Valle de la luna kárpiramisainak tetején (2015)

Akiket kevésbé vonzanak a magaslatok, azok a város vitathatatlanul legérdekesebb és legmisztikusabb helyén, a Mercado de las Brujas-on igazi turistacsalogató látványosságokkal találkozhatnak. A boszorkánypiacon bizarr amuletteket, bájitalokat, gyógyfüveket talál az idelátogató. Ha olyan különlegességekre vágyunk, mint szárított tatu, zsugorított lámaembrió, macskakarom, akkor a legjobb helyen járunk.

Interkontinentális selejtezőn 1977-ben ebben a stadionban vertük meg Bolíviát (2015-ben felújítás alatt volt

La Paz belvárosa olyan, mint egy hatalmas szabadtéri piac, ahol nemcsak gyönyörű, kézzel szőtt alpakagyapjú termékeket és faragott szobrokat vásárolhatunk, az utcasarkok, járdák mobil asztalain beszerezhetünk elemeket, zoknit, sapkát, hosszabbítót, lakatot, kamerát, telefont, csokoládát, vizet, csecsebecsét – egyszóval bármit és mindent.

Bolívia, az ünnepségek országa

La Pazt és Bolivíát sokszor a szélsőségek és a legek országának is nevezik, nincsen más olyan ország a világon, ahol annyi ünnepség, utcai mulatság és karnevál legyen, mint itt, Dél-Amerika egyik legszegényebb országában. A bolíviaiak nem csak ünnepelni és táncolni szeretnek, mindennapi dolog országukban a demonstráció, az utcai zavargás és a folyamatossá váló tömegtüntetés is.

Mindennapi utcakép La Pazban

Országos sztrájkokba és a városokat megbénító útlezárásokba mi is belefutottunk. Hiába vettünk buszjegyeket Bolívia talán leghíresebb látnivalójához, az Uyuni sósivataghoz, éjszakai buszunkat a 2009 óta extrém magassági körülmények között zajló Dakar-ralira hivatkozva törölték, így a srácok szűkös ideje miatt változtatnunk kellett a programunkon. Hamarosan kiderül, hogy a blokádok és a komoly országos útlezárások ellenére sikerül-e eljutnunk az ország déli részére…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.