A turisták által közkedvelt Potosít sokadszorra látogattam meg. Ismét leszálltam pokoli ezüstbányájába, hogy a földalatti járatok mellett a repedt, töredezett létrákon a szűk lejáratokkal rendelkező aknákba, üregekbe is bemásszak. Oda, ahol a bányászok iszonyatos melegben, gyér oxigénű levegőben dolgoznak.

A városban és közvetlen környékén számos más érdekes látnivalóval is találkoztam, így jöjjön egy részletes fényképes beszámoló:

A tengerszint felett – meglehetősen oxigénhiányos környezetben – 4.090 méterre fekszik Potosí bányászvárosa.

A magashegyi környezet ellenére Potosí belvárosa kifejezetten hangulatos.

Potosí színes koloniális stílusú épületeit, hangulatos macskaköves utcáit, közel negyven gyarmati templomát a 16. századi spanyol hódítóknak köszönheti. Utóbbiak 1545-ben jelentek meg a Cerro de Potosí lábánál, miután egy Diego Huallpa nevű inka pásztor felfedezte Potosí ezüstlelőhelyeit.

A várost esti kivilágításban is megnéztem.

Potosí legjelentősebbnek tekintett épülete a barokk stílusú San Francisco-katedrális. A templom és a hozzá tartozó kolostor építése 1591-ben kezdődött, később – a 18. században – mindkettőt átalakították. Látogatásom során fel lehetett menni a kolostor tetejére, ahonnan letekintve belátható az egész város.

A kolostort kötelezően előírt belső idegenvezető segítségével látogattam meg, így jutottam le a templom alatti katakombákba is. A folyosókból, üregekből álló temetkezőhelyen egyre beljebb merészkedve, nyitott kripták vártak ránk, számtalan emberi csonttal és koponyával.

Az idelátogatók nagy része az ezüstbánya miatt érkezik. A gumicsizma és a lámpával ellátott bányászsisak használata kötelező. A bányabejárás első állomása a bányapiac (Mercado de los Mineros) volt, ahol kokalevelet, 96%-os tisztaságú alkoholt, szénsavas üdítőt, és dinamitot vettünk ajándékként a bányászoknak.

A város felett tornyosuló Gazdag-hegy (Cerro Rico) hosszú évszázadokon keresztül bővelkedett ezüstben. A jól termelő bányáinak köszönhetően a 17. századra Potosí Dél-Amerika és a világ egyik legnagyobb városává nőtte ki magát.

A Cerro Rico bányái 1545 óta folyamatosan működnek. A hegy ezüstkészlete azóta jórészt kimerült, így manapság a kitermelés nagy részét a korábban kevésbé értékes ón és ólom adja.

A kitermelt érc felszínre hozása emberi erővel, csillék segítségével történik. A több száz kilós, telepakolt csillét játszi könnyedséggel, hihetetlen tempóban tolják a felszínre a folyamatosan kokalevelet rágó bányászok.

A kimerítő menetelés során mi is megállunk az egyik oldaljáratnál, ahol minden bányász tiszteletét teszi. Itt található El Tio szobra, azé a védőszenté, akinek nap mint nap áldoznak a bányászok. Cserébe El Tio vigyáz rájuk a mélyben.

El Tio agyagbábújánál előkerül az a 96%-os orvosi alkohol, melyet nemcsak a szobor hatalmas péniszére öntenek, hanem munkavégzés közben folyamatosan fogyasztanak is a Cerro Rico bányászai.

Egyre szűkebb, a hegy gyomrába rejtett, keskeny alaguton keresztül – gyakran kényelmetlen pózban – guggolva és összegörnyedve jutunk a bánya mélyére.

2015-ben a Mercado Chuquimia-tól rozoga kisbusszal jutottam el a Potosítól 25 km-re található Ojo del Inca vulkáni eredetű, geotermikus fürdőjéhez. A melegvízű lagúna, tökéletes kör formája és a környező hegyek által nyújtott lenyűgöző panoráma miatt, túrám egyik akkori fénypontja lett. A forró vízű, középen 20+ méter mély Inka fürdőben –a havi rendszeres halálesetek miatt – mára már tiltott a fürdőzés.

1572-ben az ezüstláz idején építették meg azt a pénzverdét, mely hosszú évszázadokon keresztül a kontinens legjelentősebb pénzverdéjeként funkcionált. A megújult, egykori spanyol királyi, pénzverde manapság múzeumként az egyik legfontosabb, nemzetközi elismeréssel rendelkező, latin-amerikai kulturális intézmény.

Casa de la Moneda de Potosí múzeumában megtalálhatóak az egykor használt, időtálló és minőségi tömör tölgyfa fogaskerekekkel és hengerekkel hajtott, pénzverőgépek.

Hamarosan, rövid időre, visszatérek La Pazba, hogy előkészítsek egy hosszabb magashegyi trekking túrát Bolívia Apolobamba nevű tartományában. Azt hiszem Uyuníban és Potosíban sikeresen akklimatizáltam magam…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.