Újabb teljes napot töltöttem a Cerrado-ban, ahol a természetvédelmi terület legvagányabb túraösvényén jutottam el annak legmagasabban álló kilátójához, ahonnan teljes panorámával beláthatóak a híres fennsík lélegzetelállító vízesései és a hosszan kanyargó Rio Preto folyó.

Ma ismét meggyőzödtem arról, hogy São Jorge a tökéletes bázis a Chapada-plató bejárásához. Ezúttal a szavanna egyik legvadabb formakincsű attrakcióját választom, mely a nyugodt hippiváros központjából gyalog elérhető.

Kilátás a Cerrado végtelennek tűnő völgyszorosára és a háttérben feltűnő hegyekre.

A szállásomon előre figyelmeztettek, hogy a Mirante da Janela (magyarul az ablak kilátója) egy nagyon hosszú, több szakaszon kifejezetten meredek, fárasztó túra lesz, így már korán reggel útra keltem. Szokásom szerint a helyi pékségben szereztem be a kora délutáni piknikhez szükséges harapnivalókat és bőséggel pakoltam el vízet is. A rendszeres folyadékpótlás nagyon fontos, hiszen megint óriási hőségre kellett készülnöm, illetve tudtam, hogy az ösvényen nincsen vízfelvételi hely.

Ezúttal sikerül megörökíteni és érdemleges képeket készíteni a változatos madárvilágról.

Nem akartam úgy járni, mint évekkel korábban a perui Choquequirao többnapos túráján, ahol a nagy forróságban erősen száradt a torkom és alig volt lehetőségem a fogyatkozó készletek pótlására. A Mirante da Janela ösvényét előzetesen tanulmányozva megtudtam, hogy harmadúton lesz ugyan egy vízesés, de az annyira visszafogott az esős évszak után, hogy teljesen kiszáradt.

Miután kipipáltam a nemzeti park hivatalos tanösvényeit, a Mirante da Janela kilátója felé veszem az irányt.

A túra kiindulópontjához a nemzeti park irányába kellett elindulnom, majd egy nagy táblánál balra elkanyarodni. Poros, emelkedős úton legalább fél óráig haladtam, amikor az út egyszer csak véget ért. Szépen kialakított kis parkban találtam magam, ahonnan szédítően csodálatos kilátás nyílik a Chapada dos Veadeiros széles völgykatlanára.

Autentikus, megnyugtató hely a jógázáshoz.

Nagyon meglepődtem, amikor ilyen korán reggel két túrázó lány jött velem szembe. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy éjszaka indultak a napfelkelte miatt, melyet a kilátótoronyból éltek meg. A Campo Cerrado erdős szavannáján keresztül értem el a helyi parkőr épületét, ahol gyorsan regisztráltam és befizettem a 20 reál belépődíjat.

Harmadik napja vagyok úton és továbbra sem tudok betelni az ehhez hasonló csodálatos növénytársulásoktól.

Turistajelzések híján az ősföld egyik kiszáradt folyójának medrében gyalogoltam a völgy irányába. Térkép és tájoló nélkül abban bíztam, hogy ez lesz a helyes irány. Kb. 45 percet haladhattam, amikor némi keresgélés után ráleltem a Cachoeira do Abismo vízesés teljesen kiszáradt helyére. Tiszta időben több millió éves kőzetformációk között pihentem meg, élveztem a kilátást a végtelen kanyonvölgyre. Megláttam a völgy másik oldalán felbukkanó dombot és csúcskövet, melyet meg kellett másznom ahhoz, hogy eljussak a Mirante da Janela magasleséhez.

A folyómederben haladó túraút a plató formakincsének bájos hepehupáin folytatódik.

Az Abismo-vízesés környékén lebilincselő sziklák fogadnak.

Lejtmenetes völgytúrám során eleinte többször eltévedtem, azonban ez kevésbé zavart, hiszen mindig találtam egy új fogást a hegyen. Igaz néha kicsit bizonytalanul lépkedve, de haladtam előre a völgy irányába. Tudtam, hogy még messze a túra vége, ennek ellenére hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amikor leértem az egyedülálló völgyszorosba.

Az eltűnt zuhatag kilátójától még hosszú út és komoly kaptató vár rám a szomszédos domb tetejére.

Vajon merre tart az ösvény a völgyszurdok aljába?!

Fél órás lankás séta után a turistajeleket követve elkezdtem emelkedni a domb tetejére. Egy ideig szépen haladtam felfelé, azonban az ösvény egyszer csak eltűnt, így mászás közben megint lehetett improvizálni. Nem bánom az ehhez hasonló kihívásokat, ilyenkor fontos spontánnak lenni. A meredeken meginduló dombon a fadeszkákkal kialakított ösvényt nem vettem észre, így meg-megcsúszva fűcsomókba és gyökerekbe kapaszkodva jutottam feljebb és értem el a megfigyelőhelyhez.

Ez a szebb időket is megélt fatákolmány a Chapada legszebb kiépített kilátóterasza.

Pompás panoráma madárperspektívából.

Kifejezetten élveztem a küzdelmes menetet és az izgalmas kalandot, hiszen a végén tiszta időben gyönyörködhettem a látványos vízesésekben és a kanyonvölgyben.

A Rio Preto folyó két helyen zúdul a mélybe.

Klasszikus képeslapmotívum.

A visszaút gyorsabbnak tűnik, már ismerős az útvonal, így sokkal könnyebb dolgom van. Mindig mindenhol megtalálom a korábban eltévesztett ösvényt.

Visszafelé menet ezzel a „jófejjel“ találkozom.

Bázisomra visszaérve egy nagy adag açaí-val pótlom a kalóriákat. A Chapada dos Veadeiros minden jellegzetességét felvonultató túrája után úgy döntök, hogy még legalább két napig maradok és új kalandok után nézek!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.