Kipipáltam a bakancslistámról még hiányzó utolsó chapadát Brazíliában, ahol csodálatos élményekben volt részem. A korábbi évek komoly bozóttüzei miatt veszélyeztetett parkban vízeséseket jártam be, kilátókhoz jutottam el és nem várt pillanatokban ritka madarakat fotóztam.

Az Észak-Pantanalban eltöltött egzotikus állatszafari és jaguár-kalandok után Poconéban éjszakáztam. A tervem az volt, hogy a reggeli órákban indulva bérelt autómmal látogassam meg a Chapada dos Guimarães Nemzeti Parkot. Utóbbi Mato Grosso fővárosától Cuiabától észak-keletre található és a híres chapadák kevésbé ismertje.

A Guimarães-plató az utolsó chapada, amit meglátogatok.

A chapadák nagy kedvenceim Brazíliában. A táblahegyekkel körülvett természet alkotta csodák közül a “Gyémánt-kanyon” a leghíresebb, a félreesőbb Chapada das Mesas pedig a legkevésbé ismert.

A nagy hőségben és folyadék nélkül nem annyira mókás a szavanna bokorerdőiben sétálni.

Az elmúlt években szerencsém volt a négy fennsík közül háromhoz, a Chapada dos Veadeiros trópusi szavannájában éppen egy hete jártam. Nem volt kérdés, hogy pótlom a hiányosságot, valóra váltom bakancslistámon szereplő ezen álmom és megnézem magamnak a Guimarães-kanyont is.

A Chapada dos Guimarães településének egyetlen látványossága a természeti kincsein kívül ez a templom.

A Morro dos Ventos vörös sziklafala.

A vörös hegyeiről nevezetes fennsík nemzeti parkját 1989-ben alapították. Az elmúlt harminc évben a Pantanal közelsége miatt egyre gyakrabban került be a Chapada a túraszervezők és az utazásközvetítők programjába, akik a világ legnagyobb mocsárvidékének megtekintése után egy napra ide is elhozzák az érdeklődőket. Szerencsémre élt még a bérelt autóm szerződése, hiszen anélkül nehezen tudtam volna megismermi ilyen rövid időn belül a kb. 30 négyzetkilométeren elterülő legfontosabb nevezetességeket.

A Fátyol-vízeséshez a cerrado szavannán keresztül vezet az út.

A Chapada mégsem természeti látnivalói miatt került tavaly az újságok címlapjára. Az óriási szárazság és erős széllökések miatt rendkívül gyorsan terjedő lángok elérték a Guimarães-fennsíkot is, mely a több hónapig pusztító tűzvész következtében nagy részben felégett, veszélyeztetve ezáltal a park fennmaradását. Hiába igyekeztem, előzetesen nem is tudtam pontosan kideríteni, hogy a látnivalók közül mi tart nyitva. Így egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy első megállóm, a Cidade da Pedra, a bozóttüzek óta zárva tart.

Lemaradok a hét vízesés túrájáról, ehelyett kárpótol a Namorados és a Cachoeirinha-vízesés.

Változik a növénytakaró. Máris jobban esik a gyaloglás az erdő folyómenti szakaszán.

Sebaj, gondoltam, majd a vízeséseknél nagyobb szerencsém lesz. A Circuito das Cachoeiras klassz útvonalát néztem ki magamnak, ez egy kb. öt órás – hét vízesést érintő – körtúra. Könnyen megtaláltam a bejáratot, ahol gyorsan kiderült, hogy a tervezett kirándulás csak helyi vezetővel lehetséges. Utóbbi pedig nem elérhető azonnal a parkőrségen, azt külön kell előre leszervezni. Látva őszinte csalódottságomat a helyi parkőr próbált a segítségemre sietni és felhívta telefonon az egyik guide ismerősét. Ő azonban csak másnapra és irreálisan magas összegért vállalta volna a vezetést, így hát nehéz szívvel, de erről is lemondtam.

Első megállóm a Namorados-zuhatag.

Így is lehet napozni.

A Cachoeirinha-vízesés a látványosabb.

A mai látogatásra maradt a közelben található Cachoeirinha és a Namorados-vízesés. A két zuhatag a száraz bozótos növényzetű Cerrado után sűrű erdőn keresztül érhető el. Nem is a vízesések maguk, sokkal inkább a természet a lenyűgöző itt, ahogy ilyen rövid idő alatt ennyire megváltozik a növénytakaró. Hasonlóan változatos tereppel találkozok a Guimarães-plató leggyakrabban visszaköszönő képeslap motívumánál. Utóbbi a közel 90 méterről alázúduló gyönyörű Cachoeira Véu da Noiva, azaz a Fátyol-vízesés.

Izgalmas természet fogad a Véu da Noiva monumentális vízesésénél.

A nap fénypontja kétségkívül a Véu da Noiva.

A Geodéziai Obszervatóriumnál kellemetlen kis szúnyogok zavarnak meg.

Hosszú és kanyargós úton jutok el a következő megállóhoz. A Mirante da Chapada egy Geodéziai Obszervatórium. Kilátója zseniálisnak ígérkezik, azonban a tavaly pusztító bozóttüzek miatt a fennsík felett szétterülő füstfelhő-takaró elrontja az élményt. Kellemetlen csípőszúnyogok támadnak meg, így gyorsan továbbállok.

A Morro dos Ventos kilátójához dombos területen keresztül jutok el.

Sokkal jobban élvezem a Morro dos Ventos kilátóját, ahol a távolban vörösszárnyélű arák nagy csoportját veszem észre. A legjobb madárfotókat azonban mégsem itt, hanem esti szállásom környékén – szállásadómra várva – készítem. A barnafülű arasszári és a diadém-motmot felteszi a pontot az i-re.

A barnafülű arasszárit szállásom közelében fotózom.

Diadém-motmotot most sikerült először lencsevégre kapnom.

A Chapada dos Guimarães nagyon jó hely, remélhetőleg legközelebb több sikerrel járok és teljesíthetem a két hosszabb túra valamelyikét.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.