Bár a Natalban töltött pár nap élményszámba ment, mégis örömmel hagytam el a nagyvárost annak tudatában, hogy a következő hetekben nyugisabb tengerparti városok és nemzeti parkok várnak rám.

Tovább haladva észak felé átléptem Ceará államba. Itt elsőként Canoa Quebrádát, a “törött kenu” névre hallgató települést terveztem újra felfedezni. Hosszú, hat órás út várt rám elsőként Aracatiba, ahol a már megszokott helyről indult tovább kisbuszom az onnan már csak 12 km-re fekvő célállomásra.

Az 500 forintos apartman

2015 decemberében kemping híján egy itt élő olasz druszámtól, Marcótól kaptam szállást. Nem felejtettem el, merre lakik, de ideérkezésem előtt kíváncsiságból megnéztem, hogy a booking.com milyen helyi szálláslehetőségeket ajánl.

Nem kis meglepetésemre kidobott egy 500 (azaz ötszáz!) forintos, ámde négy csillagos pousádát, amit villámgyorsan le is foglaltam egy éjszakára, közben vártam, hogy mikor veszik észre a hotelben a hibát. Két nap múlva, pont az utazásom előtti napon jött is az üzenet, hogy a hitelkártyám nem megfelelő, ezért a foglalást nem tudják teljesíteni. Azonnal reagáltam, ismételten megadtam a szükséges adatokat, amiket némi levélváltás után el is fogadtak, sőt még a nagyobb, erkélyes lakosztályt is felajánlották. A legnagyobb meglepetés pedig akkor ért, amikor a kijelentkezéskor még az 500 Ft-ot sem kérték el! Igazából nem szoktam különösebben olyasmin rágódni, hogy hol, milyen helyen hajtom le a fejem, de be kell vallanom, jól esett a meleg zuhany, a kényelmes ágy és a bőséges reggeli. Igen, utóbbi is a foglalásom része volt.

Ceará legromantikusabb strandja

Ellentétben brazil tengerparti települések nagy részével, Canoára nem jellemzőek a pálmafák. Az eddig megismert helyek közül leginkább Pipára hasonlít, mivel itt is vörös löszfal magasodik a parton. A környezet alapjáraton is varázslatos, de ezt még fokozza egy helyi művész, aki több helyen a löszfalba vájta a település portugál elnevezését és szimbólumát, a félholdat a csillaggal, amivel a városban lépten-nyomon találkozhatunk.

Ezt a régi halászfalut is hátizsákosok fedezték fel ugyancsak a 1970-es években. A kellemes, nyugodt környezet eleinte inkább a helyi turistákat vonzotta, de gyorsan megjelentek az első európaiak is. Szintén európai, a svájci Jérome Bertrand Saunier volt az, aki 1986-ban megismertette a siklóernyőzést a helyiekkel. Azóta igen felkapott lett a turisták körében ez a látványos sportág, siklóernyők tucatjai színesítik nap mint nap Canoa egét. A magas löszfal ideális kiindulási pont, hogy a mélybe ugrás után lassan beleereszkedjenek a tengerparti naplementébe. A közel negyed órás élményért kb. 7500 forintot kérnek el a pilóták.

Canoa Quebrada a siklóernyősek kedvenc helye

Canoa hét közben visszafogott, nyugis hely, nincsen annyi hippi és hátizsákos, mint Pipában, nekem már ezért is szimpatikusabb. Természetesen hétvégén más a helyzet, akkor a közeli nagyvárosból, Fortalezából megindul a tömeg, és pár napra megtölti a “törött kenu”-t és környékét (péntek este hatra biztos itt is bedugul az M7 , bocs B7).

Szerencsére új szállásom már távol esett a turistás negyedtől, így megismerhettem a város másik, valódi arcát is. A közel 60 ezres Canoa csak egy része csilli-villi és turistás, a Broadway (a helyi sétálóutca) másik oldalán már szerényebb körülmények között, gyakran vakolatlan házakban élnek. Egy helyiek által üzemeltetett hostelben kötöttem ki, ahol külön szobát kaptam. A szálláshoz nagyon közel volt a naplementés homokdűne, mely nemcsak az autóútra, a városra, de a tengerre és a a Canoát körülvevő vegetációra is rálátást enged.

Èrkeznek a dzsipek a naplementés homokdűnéhez

A Nap búcsúja megint lélegzetelállító volt, ezúttal még az sem zavart, amikor dzsipek tucatjai jelentek meg turisták hordáival, hangos zenével.

Ezek a kis buggyk vagy dzsipek amúgy is jellegzetes kellékei a homokos, dűnés tengerpartnak. A brazilok előszeretettel furikáztatják magukat a dűnék között, hogy néhány turistás helyen lőjenek pár fotót, aztán száguldanak is tovább. De nem csak homokon, vízen is lehet kirándulni, méghozzá helyi halászok bárkáival (jangada), mely a félhold és csillag mellett Canoa Quebrada másik jelképe.

Tengerre fel egy jangadán!

Az állandó szél miatt Pipa után Canoát is felfedezték maguknak a (kite)szörfösök és más szélfüggők. De amíg a szörfösök legfeljebb adrenalint, a szélkerekek villamos áramot állítanak elő. 2008 óta turbinák tucatjai termelik az energiát, többek között a közeli Aracatiban.

Ceará állam jelenleg a szélenergia legnagyobb termelője Brazíliában. A kiváltságos földrajzi fekvés – a hosszú és széles tengerpart, a kedvező klimatikus viszonyok – biztosítják a szükséges előfeltételeket az új energiaforrás-beruházások sikeréhez.

Dzsiptúra a tengerparton

Canoa Quebrada mellett találhatóak az első homokdűnékre épült szélerőművek. A telepítés körülbelül hat hónapot vett igénybe és évente 17,5 millió kWh-t termel – elég ahhoz, hogy tiszta és megújuló módon 50 ezer ember villamos energiaigényét kielégítse.

Korábban Ceará állam energiaszükségletének 100% -át importból fedezte, de mára felszabadította magát a teljes energiafüggőség helyzetéből. Jelenleg az egész államban felhasznált villamos energia mintegy 50% -át a szél hozza létre.

A szélenergia mellett Ceará úttörő szerepet tölt be más megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos beruházások és kutatások terén is, mint például a napfény és az árapály-tevékenység.

A város szimbólumai, a félhold és a csillag mindenhol megtalálhatóak

Szélturbinákkal és homokdűnékkel utazásom következő állomásán, Jericoacoarában is találkozni fogok. Már nagyon várom a visszatérést, Jeri ugyanis számomra – a Lençóis nemzeti park mellett – Észak-kelet Brazília legszebb pontja.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.