São Jorge ismét bebizonyította, hogy környéke nagyon látványos. Stoppal jutok el a nemesfém-bányászat miatt több évtizeden keresztül a külvilágtól elzárt titkos vízeséshez. Fantasztikus táj és hihetetlen színek fogadnak, ráadásul dzsipünk is bírta a gázlókat. Újabb szép nap volt.

Akutális bázisomról indulva lassan elfogynak a gyalogosan bejárható látnivalók, így ezúttal egy olyan élményt választok, ahova menetrend szerinti közlekedés híján csak stoppal (a helyi operátornál befizetett túra nem volt opció) tudok eljutni. São Jorge településéből a helyi buszok és az olcsó gyűjtőtaxik csak Brazíliavárosba közlekednek, ennélfogva úgy döntök, hogy megpróbálok fuvart szerezni, mely elvisz a Cachoeira do Segredo monumentális méretű vízeséséhez.

Már a vízeséshez vezető út is eszményi.

Utóbbi relatíve messze található szállásomtól, azonban megint kaptam egy hasznos tippet Marcio barátomtól, aki lelkemre kötötte, hogy legyek korán reggel az Operadora Segredo irodájánál, ahol elvileg könnyen találhatok alkalmi fuvart a vízesés felé.

Izgalmasan kanyargó fa valahol útközben.

Az igazat megvallva kicsit csodálkoztam, hogy a Segredo belépőjegyét előre meg kell váltani. Nagyon kevés brazilt ismerek, aki direktben előre – és nem csak később a helyszínen – vásárolja meg a belépőt. A szabály az szabály, így már fél nyolckor ott toporgok a recepción.

Egyáltalán nem bánom, hogy bevállalom a színpompás kirándulást.

Nem kellett sokáig várnom, húsz perc alatt befutott egy dzsip három brazillal. Szóba elegyedve a sofőrrel, gyorsan megszerveztem a fuvart, sőt a srácok azt is megígérték, hogy délután vissza is hoznak São Jorge-ba. A kis csoport vezetője Marcelo Kínában él, minden évben pár hétre visszatér Brazíliába és ilyenkor barátaival együtt fedezi fel a hatalmas ország különleges természeti látnivalóit.

Ilyen elbűvölően szép és tiszta folyót ritkán látni.

Elmondása szerint a strandok nem nagyon vonzzák a srácokat, így ők általában az ország belső részében kalandoznak. A Veadeiros-plató után Jalapão biológiai sokféleségéről nevezetes cerrado-szavannájába tartanak. Utóbbi egy gyakran figyelmen kívül hagyott izgalmas turisztikai célpont Közép-Brazíliában, mely nekem is évek óta szerepel a bakancslistámon. Hatalmas homokdűnéi, hegyei, a pálmaerdők és a gyönyörű kristálytiszta folyók jelentik a nemzeti park fő látványosságát. Jalapão nálam még egész biztosan váratni fog magára egy ideig, de például smaragdszínű folyóra akár már a mai nap folyamán is számíthattunk.

Az egyik kilátóból felbukkan az erdős cerrado szavanna.

A Cachoeira do Segredo aktuális bázisomtól nyugatra, Colinas do Sul irányába található. Szimpatikus útitársaimmal kb. húsz km-t mehettünk aszfaltozott úton, amikor megláttuk a vízesés bejáratát jelző táblát. Erősen hepehupás földúton haladtunk tovább, melynek során legalább fél tucatszor kereszteztük a Rio São Miguel és a Rio Segredo folyókat.

Az élővilág is megmutatja magát.

Mázlink volt, hogy a száraz évszakban jártunk ezen a terepen, mivel a vízesés az esős időszakban sokkal nehezebben látogatható. Ilyenkor megáradnak a folyók, a földút hatalmas ingovánnyá változik és lehetetlenné teszi az előrehaladást. Marcelónak ezúttal könnyebb dolga volt, igaz sokat manőverezett a dzsippel, hogy ne ragadjunk benn a gázlókban. A nagy termetű brazil kiváló sofőrnek bizonyult, eljutottunk egészen az utolsó parkolóig, így jöhetett a könnyed folyóparti séta.

Élmény itt túrázni.

A Segredo (magyarul titok) sokáig nem szerepelt a Chapada dos Veadeiros turisztikai térképén. Ennek a helyi garimpeirók az okai, azok az aranyászok, akik évtizedeken keresztül uralták a területet és csak akkor engedték át azt a köznépnek, amikor elfogyott a környék kimosható aranykészlete.

A folyópart és a folyóparton álló fák tükröződése a vízben teljesen szürreális képet szül.

A smaragdzöld színű folyó a Chapada egyik legszebb természeti csodája, tiszta vízében mindig látni halakat. A 4-5 km hosszú gyalogtúra során többször átkeltünk a színpompás folyón. Függőhidak híján ilyenkor csúszos köveken és a két part közé kifeszített kötelek segítségével jutottunk át a másik oldalra. Kb. egy óra séta után értük el a túraútvonal és egyben a folyó által kivájt völgyszurdok végét.

Brazil társaim kötél segítségével jutnak át a Rio Segredo túloldalára.

A Segredo-vízesés egy vadregényes, buja növényzettel benőtt sziklaalakzatnál található és száz méter magasból elegánsan hullik alá. Amíg társaim rágyújtanak egy jointra, addig én minden oldalról kiélvezem és lefotózom a látványos zuhatagot. Röviddel utánunk újabb csoportok érkeznek, hogy nagyot csobbanjanak az impozáns vízesés hűvös medencéjében.

A kristálytiszta folyó után az idilli környezetben aláhulló vízesés hab a tortán.

Csodás folyóparti világ fürdéshez.

Társaimmal a visszafelé tartó úton mártózunk meg a folyó tiszta vízében. Ebben a melegben jól is esik egy kis fürdés. Amíg elérjük dzsipünket meg is száradunk mindannyian. Aktuális útitársaim ígéretükhöz híven kitesznek São Jorge településének bejáratánál. Telefonszámot cserélünk, majd elbúcsúzunk egymástól. Függőágyban töltöm a délután hátralévő részét és megtervezem másnapi túrám részleteit.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.