Szavannás kalandozásom utolsó állomása az ezotéria miatt híres Holdvölgy és egy privát birtokon megbújó zuhatag. Sűrűn összenőtt erdős-bozótos terepen keresztül érek célba, hogy a bőrömet érintő horzsolások miatt hetekig emlékezzek túrámra.

A Cerrado-ban bőven lenne akár további hetekre is lehetőség izgalmas túrákra és vízesésekre, hiszen ott vannak a még nem ismert települések, Colinas do Sul, Cavalcante és Alto Paraíso, melyek környéke számos természeti látnivalót kínál. Ötödik napja tartózkodtam ekkor São Jorge-ban és éreztem, hogy lassan itt az ideje váltani. A Cerrado-szavanna után új környezetre, ismeretlenre vágytam.

Felfedezem a völgyet.

Túrazárásként azonban nem akartam helyszínt váltani, így maradtam São Jorge-ban és elkirándultam a Vale da Lua holdbéli völgyébe. A völgy autóval kényelmesebben megközelíthető, de én bérelt járgány híján a gyalogos kirándulást választottam. Bíztam a Wikiloc-on lementett több évvel ezelőtt rögzített útvonalban.

A madárvilágot is fotózom.

Nem a Veadeiros-plató legszebb nevezetessége, de szép attrakció a fennsíkot átszelő folyó völgye.

Alto Paraíso irányába hagytam el São Jorge faluját, hogy a főútról letérve induljak el az egymilliárd éves látványos sziklaképződmények felé. Mezőgazdasági területek és szántóföldek között haladva kb. egy óra menetelés után nem várt problémával találtam magam szembe. A helyi gazdák a parcellák között számtalan ösvényt jártak ki, így bizonytalan vagyok, hogy pontosan merre tovább. Jobbra-balra bóklászom, mire rátalálok a helyes ösvényre, ami egy gázlón keresztül indul meg a távolban lévő ezoterikus-spirituális tapasztalatok miatt is híres völgybe.

A színes növényzet itt is elkápráztat.

Tipikus Cerrano-szavanna növényzet.

Hiába vagyok a helyes úton, gyorsan rá kell jönnöm, hogy olyan terepen próbálok előbbre jutni, amit nagyon ritkán járnak. Rettenetesen meg kellett küzdenem az átjutásért, figyelnem kellett a sok tövises, tüskés cserjére és arra, hogy ne hagyjam el a gyakran eltűnő félben lévő ösvényt. Utóbbiban sokat segített a telefonomra lementett wikiloc-útvonal, melynek segítségével mindig vissza tudtam találni a helyes útra.

Sűrűn összenőtt terepen próbálom megközelíteni a Holdvölgyet.

Az utolsó húsz perc viszont nagyon nyögvenyelősre sikeredett. Az összenőtt növényzetben – bozótvágó kés hiányában – kb. esélytelen volt kikerülni az elágazó tövises ágakat. Keményen küzdöttem az elemekkel és a körülményekkel, míg végül sikerült kijutnom a kesze-kusza erdőből. Fel is figyelt rám a meglepődött parkőr, aki csodálkozva árulta el, hogy már évek óta nem használják ezt a “járhatatlan” ösvényt.

Rajtam kívül vannak mások is a Vale da Lua parkjában.

A természetes medencében való csalogató fürdést ezúttal kihagyom.

A park illetékese volt az, aki a Hold völgyének nem mindennapi történeteről mesélt. Saját állítása szerint a világ minden pontjáról érkeznek ide látogatók, hogy testközelből tapasztalják meg a sziklakőzetek egészen különleges – ezoterikus-spirituális – hatását. Az ufológusok véleménye szerint a földönkívüliek egyik leszállóhelyének tartott Chapada-fennsík kristályai erősen misztikus hatást gyakorolnak az itteni energiamezőre. A spiritualisták úgy gondolják, hogy a Vale da Lua rejtélyes kőrengetege egy hatalmas energiaforrás, mely az emberiség pozitív lelki haladásának egyik motorja.

Az eróziós folyamatok által kialakult érdekes sziklaformációk a Holdvölgy enegergiamezőjének közepén találhatóak.

A kőzetek több mint egymilliárd évesek.

Nem vagyok benne biztos, hogy ez mind igaz-e, vagy sem. Az biztos, hogy rám nem tettek semmilyen különleges spirituális hatást – az ufó-hívők szerint – a világ legfényesebb pontjának tekintett Holdvölgy sziklái. A lávaáramlás és az árvizek lehetséges kölcsönhatásainak köszönhetően kialakult öreg kőzetek kifejezetten érdekesek, a természetes medencékben jól esik megmártózni, de a fürdő nélkül egy óra bőven elegendő a nem túl nagy terep részletes körbejárásához.

Változik a növényzet képe, erdős terepen haladok tovább.

Helyi fazendák tipikus állata a szarvasmarha.

Időm volt bőven, így úgy döntöttem, hogy még nem térek vissza São Jorge-ba, inkább túrázok egyet a völgyben és megnézek magamnak néhány újabb vízesést. A térképem jelezte őket, igaz legalább öt km-t kellett megtennem ahhoz, hogy a völgyet elhagyjam.

A Lageado-vízesés egy privát területen megbúvó idilli zuhatag.

Hosszú gyaloglás után értem el azt a privát birtokot, ahonnan a Lageado-vízesés ösvénye indult. A helyiek nem voltak otthon, így megúsztam a belépődíjat. A rozsdás irányjelző táblától egy kis patak partján idilli terepen haladva legalább két km a zuhatag. Ahhoz képest, hogy alig említi bármi is a Lageadot, elég látványos.

A hatalmas déli hőségben a Raizama-vízesésért legalább három km-t gyaloglok.

A kiépített túraúton a Raizamát egyszerűen képtelenség lencsevégre kapni, helyette a kis folyó egyik sellőjét fotózom.

A körtúra végén betérek a Raizama-vízeséshez is, ami csalódás, nincsen rám nagy hatással. Innen még egy óra a visszafelé tartó út a szállásomra. Nem mondom, az öt napban sokat gyalogoltam, jól elfáradtam, de most pihenek néhány napot, aztán újratervezek, jön hamarosan a világ legnagyobb mocsaras területe, a várva várt Pantanal!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.