Bejártam Recifét, Brazília ötödik legnagyobb városát. Kiderült, hogy vízbe menni életveszélyes vállalkozás, és újabb bizonyítékokat találtam a metropolisz holland múltjára vonatkozóan.

A portugál telepesek által alapított Recife Brazília ötödik legnagyobb városa, egyben Pernambuco állam fővárosa is. A Guararapes-Gilberto Freyre nemzetközi repülőtér fogadja a legtöbb külföldi turistát São Paulo, Rio de Janeiro és Salvador de Bahia légikikötői mellett.

Első ízben repültem ide Európából, lisszaboni átszállással. Mondhatom, nem kis örömmel, mert korábban mindig Rio vagy São Paulo volt a célállomás. Jelenlegi utamon azonban ez volt kézenfekvő: az utazás első három hetére a ország észak-keleti részének felfedezését, bebarangolását terveztem.

Korábban már jártam a külvárosaival együtt mintegy 3,5 millió lakosú városban; akkor egy rövid boa viagemi strandolás mellett Olinda felfedezését tűztem ki célul, hogy utána Porto de Galinhas álomstrandjain pihenjem ki a nagyváros ártalmait.

Ùjabb bizonyíték Recife erőteljes németalföldi befolyására

A tömeggel ezúttal nem volt gond, korán kezdtem meg sétámat a metropolisz felhőkarcolói előtt húzódó közel 20 km-es hosszúságú strandon. Különös látvány ez: égbe tornyosuló felhőkarcolók, pálmafák és homokos strandcsík bizarr hármasa kilométereken keresztül.

A repülőtérhez közel található a Boa Viagem városrész, amely a helyi high life, felső tízezer kedvelt lakóhelye. Az utóbbi évtizedekben gombaszerűen nőttek ki a földből a felhőkarcolók; napjainkban is folyamatos az építkezés.

Minden épületrendszerhez külön garázs, portaszolgálat, gondnok és kertész tartozik, nem ritka, hogy közös használatú medencék überelik egymást a felhőkarcolók tetején.

Homok, pálmafák és felhőkarcolók: bizarr egyveleg a Boa Viagem strandon

Recife Rio de Janeirótól több mint 2000 km-re északra helyezkedik el, így bátran kijelenthetjük: nekünk európaiaknak itt mindig nyár van. A víz hőmérséklete az év 365 napján több mint megfelelő, fürdésre kiválóan alkalmas. (lenne – de erről majd később)

A páratartalom magas, a hőmérséklet 23 és 27 C között van, a leégés veszélye magas faktorszámú napkrém használata ellenére is fennáll (ez alól ezen sorok írója sem lehetett kivétel).

A hosszan elnyúló plázson minden megtalálható, rengeteg a kiülős hely, ahol a helyiek előszeretettel napoznak, beszélgetnek, sörözgetnek, eszegetnek, pl. rákot vagy caldinhot (helyi levesspecialitás). Mozgóárusok kínálják a különböző leveseket, hot-dogot, ananászt és a brazil strandokon elmaradhatatlan kókuszdiót.

Egészen Boa Viagem végéig, a nekünk magyaroknak furcsán hangzó Pina városrész hasonló nevű strandjáig kellett elgyalogolnom, hogy zenére táncoló helyieket láthassak. Egye fene, végül is hétköznap délelőtt volt.

Cápák! Fürdeni tilos és életveszélyes!

Gyakoriak a cápaveszélyre figyelmeztető táblák, ami nem felesleges óvatosság. 1992-től 19 áldozatot (szörföst és úszót) szedtek a cápák, az utolsót 2013-ban éppen a Boa Viagem Beach-en, így érdemes partközelben maradni vagy csak sétálni, napozni az egyébként meseszép parton.

Recife régi városmagja, a “ground zero” vagy ahogy a helyiek nevezik Antigo, az Atlanti-óceán partján, a város északi részén három folyó – a Capibaribe, a Beberibe, és a Jordão – torkolatánál helyezkedik el, a folyók által elválasztott szigeteket hidak kötik össze. Ezért is kaphatta a város a „Brazília Velencéje“ nevet.

Itt már jóval nagyobb a nyüzsgés és pörgés, mint a Boa Viagem strandján, itt találhatóak a történelmi épületek nagy része és a hivatali negyed is, valamint az ország legforgalmasabb kikötője, amely egykoron egész Amerikában a legnagyobb volt.

Antigo városrészben található a példaértékűen felújított bírósági palota

A sűrűn lakott és beépített városrészben rengeteg régi templom, erődítmény bújik meg, köztük a legszebbek a Carmo bazilika, a közvetlenül mellette található Szent Teréz templom és a Praça da Republicával átellenben lévő bírósági palota épülete. Meglepően sok, a mai napig működő színházra bukkanhatunk az utcákon barangolva, hiszen nemcsak a régmúlt időkben, hanem napjainkban is Recife a kulturális központ.

A piac, a Mercado São José üde színfoltja az energikus központnak, igaz, az évek során a környező utcákra is teljesen kiterjedt, így ma már senki se gondolná, hogy az eredeti épületet 1911-ben a világ legszebb piacának választották meg.

Hasonló, kb. 400 éves romházakat minden második utcában találni

“Brazília Velencéje” elsősorban a strandok (fürdés nélkül, ugye), de történelmi múltja, látnivalói miatt is megér pár napos látogatást, különösen karnevál környékén, de erről majd legközelebb, a szomszédos olindai látogatás után írok bővebben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.