A brazil oldalon megszállva több napot töltöttem az argentin-paraguayi-brazil hármashatárnál, ahol mindkét lehetséges oldalról bejártam a világ egyik legnagyobb vízeséskomplexumát. A nemzeti parkok tömve voltak látogatóval, így negatív rekordot döntött a várakozás az argentín oldalon ki nem kerülhető kisvasútra. A látványért ugyan megérte felkeresni az Iguazú vízfüggönyét, azonban ezúttal sokkal jobban tetszett a madárparkot behálózó buja kirándulóösvény, mint a Rio Iguaçu torkolati területén található erőt sugárzó, de a tömegturizmus átkától egyre jobban szenvedő vízesésrendszer.

Ugyan a lélegzetelállítónak ígérkező Iguazú-vízesés csak érkezésem másnapján szerepelt a programomban, de Foz do Iguaçu környékén azért bőven akadt más látnivaló is. Első délutánomat a Parque das Aves 1994-ben megnyitott bioparkjában töltöttem.

Sok madarat szépen kialakított – a kirándulóösvényeken keresztül vezető – röpdékben, elválasztó rácsok nélkül mutatnak be.

A környező zöldterület és a trópusi madárpark meglátogatása – az endemikus madarak és a természet karnyújtásnyi közelsége miatt – maradandó élményt nyújtott.

A madárkertben teljesen a szubtrópusi esőerdős természet részének éreztem magam, miközben a madarakban gyönyörködtem.

A Belmond az Iguaçu Nemzeti Park brazíliai oldalának egyetlen luxus kategóriás szállodája. A zuhatagok közvetlen közelében, trópusi környezetben található. A vízesések brazil városában azonban bőven elég volt Foz do Iguaçu központjában megszállni, ahol meglepően szépen eloszlott az a hatalmas turista tömeg, ami a park bejáratánál feltorlódva várt rám…

Az Iguazú Dél-Amerika egyik leglátogatottabb természeti csodája, így elkerülhetetlen a turisták tömeges megjelenése, Szezonon kívül ugyan valamivel kevesebben látogatják a világhírű parkot, de ekkor is hatalmas kihívás kerülgetni az irtózatos méretű és folyamatosan érkező turistacsoportokat.

2011-ben látogattam meg először a 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből álló Iguazút. Már akkor is nehéz volt eldönteni, hogy a vízeséskomplexum a brazil vagy az argentin oldalról szebb, hiszen mindkettő egészen másmilyen élmény. Ahogy kilenc éve most is a jóval áttekinthetőbb brazil oldallal kezdtem az ismerkedést. Foz irányából jobban rá lehet látni a világ egyik legelképesztőbb természeti csodájának tartott összefüggő vízesésrendszerére, viszont innen sokkal távolabbról látszanak a külön-külön is hatalmas zuhatagok.

Egyben lélegzetelállító és a tömegturizmus áldozata is, mégis gyönyörűen szép, izgalmas és mesébe illő a mindenhol megjelenő szivárványokkal ellátott vízesésrendszer.

A hangos turistacsoportok őrült rohanása ellenére az Iguazú esőerdőit átszelő ösvényeken szép számmal találkoztam madarakkal, így többek között rengeteg amerikai kékvarjút is láttam.

Az argentin oldalon – egy mélyen a vizek fölé benyúló rámpán – testközelből csodálhatjuk meg az U-alakú, 150 méter széles és 700 méter hosszú Ördögtorok-szakadékot (spanyolul Garganta del Diablo), ahol leszakad a vízesés irdatlan mennyiségű víze és hatalmas robajjal a katlanba zuhan.

Ha még „vizesebbet“ szeretnénk látni, akkor a monumentális vízesést egy extrém élményért motoros hajóval is megközelíthetjük.

Az argentin oldal legszédítőbb kilátópontja, ahonnan jól beláthatóak a hatalmas zuhatagok.

A három hétig velem utazó Patríciával és Gergővel közösen híres argentin steakkel és a Trapiche pincészet malbec borával búcsúzunk Puerto Iguazú-tól.

Ha már ilyen közel vagyunk a hármashatár paraguayi oldalához, aktuális kis csapatommal úgy döntünk, hogy másnap elkirándulunk a Paraná folyó túloldalán található Ciudad del Este határvárosába.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.