Egy hónappal ezelőtt érkeztem Bahia tartományba, azóta folyamatosan azt hallottam mindenkitől, hogy a Salvadortól délre található Boipebát semmiképpen se hagyjam ki. Megfogadva a jótanácsokat, Morro de São Paulo után négy éjszakát töltöttem a csendes szigeten, de már az első napon beleszerettem. A sziget valóban egy természeti csoda, lássuk, miért.

Morro de São Paulót Valença irányába hagytam el, hogy utazásom még izgalmasabb legyen, így a hagyományosnak számító kompozás helyett kalandosabb (és kedvezőbb) úton jutottam el a szintén a Tinharé-szigetcsoporthoz tartozó Boipebába. Elsőként a szárazföldön a Morrohoz legközelebbi Atracadouro kikötőjébe csónakáztam, hogy ott buszra átszállva négy keréken érkezzek meg a korábbról már ismert kitötővárosba.

Meseszép látvány a kilátóból

Valençából közvetlen komppal is mehettem volna, de újra buszra szálltam a 12 km-re található Graciosa felé. Onnan aztán motorcsónakkal 45 perc alatt értem Boipebába. Már a vízi út sejteni engedte, hogy mi vár rám: leírhatatlan a látvány, amit az érintetlen természet nyújt, a kristálytiszta, türkizkék víz, kiterjedt mangrove erdők, kétoldalt pedig a Mata Atlântica.

Már a kikötõ strandja is lenyűgözõ

Tinharé szigetéhez hasonlóan Boipebán is kiemelt jelentőségű a természeti erőforrások megőrzése. Az UNESCO Ember és bioszféra programja bioszféra-rezervátummá nyilvánította a sziget természetvédelmi rendeltetésű területét. Ìgy a védett terület megőrizhette minden szépségét, az atlanti-parti esőerdő rezervátumokat, dűnéket, kiterjedt mangrove erdőket, pálmafás strandokat és a csodálatos korallzátonyokat.

Velha Boipeba kikötõje

Boipeba trópusi klímája egész évben lehetővé teszi a sziget látogatását. A legmelegebb az október és március közötti hat hónap, az időjárás áprilisban a legenyhébb. Az eső főleg május és július között gyakori. Ekkor néhány napig esik, de gyorsan újra kisüt a nap. A konstans hőmérséklet és a napsütéses órák száma miatt folyamatosan látogatható és fürdésre alkalmas az összesen közel húsz km hosszú strand.

Varázslatosan szelíd öböl, széles stranddal

Bennfentes tipp azoknak, akik túl mozgalmasnak és zajosnak találják Morro de São Paulo-t: Boipeba a tökéletes választás. A sziget paradicsomi állapotokat idéző természeti adottságaival, a lágy homokkal borított partokkal, szelíd öblökkel, szebbnél szebb színben pompázó virágokkal, buja őserdővel mindenkit elvarázsol. Korallzátonyai közvetlenül a part mentén húzódnak, így védik a strandokat a hullámzástól és az áramlatoktól.

Èrintetlen strand, elhagyatott partszakasz

Akik magányos útra vágynak, távol a nagy tömegektől, és szeretnek megpihenni kókuszpálmák árnyékában, nyugalomban élvezni a végeláthatatlan strandokat, azok itt igazi földi paradicsomban érezhetik magukat.

Masszív pálmaligetek sorakoznak a part mentén

Boipeba Brazília egyik legrégebbi települése, 1537-ben alapították a jezsuiták, a mai napig megőrizte és használja a központi faluban található 16. századi templomát. Nevét a tupi „mbol pewa“ szóból eredeztetik, mely „lapos kígyó“-t jelent, így hívták az őslakosok a szigeten gyakran megforduló tengeri teknősöket. A szigetet további három falu alkotja, São Sebastião (Cova da Onça) és Moreré a tengerparton, Monte Alegre a dombok között Moreré és Velha Boipeba között található.

Ritka erre a gyalogosan kiránduló turista

A szigetre csak a csendes folyóvizeken juthatunk el, így itt sincsenek autók és motorkerékpárok, ez a hely egyik fő varázsa. Az idegenforgalmi infrastruktúra még gyerekcipőben jár Boipebán, kicsit improvizatív itt minden. Az előnyök nyilvánvalóak: festői vidék, érintetlen és elhagyatott álomstrandok, változatos ökoszisztéma és a szigetlakók hiteles élete. Itt nincsenek üdülőhelyek, luxusmedencék, strandklubok vagy sok csillagos szállodák. Az autómentesség fontos szerepet játszik a környezetvédelemben és nagy mértékben elősegíti a a természeti erőforrások megőrzését.

Vissza a kõkorszakba, az egyetlen közlekedési eszköz a traktor

Egyedül Moreré és Velha Boipeba között járnak traktorok, melyek délutánonként iskolásokat és megfáradt turistákat szállítanak haza. Az egész nap erősen tűző Nap és hosszú tengerparti sétáim ellenére bennem még volt energia, így én gyalog, homokos úton teljesítettem a közel 45 perces hazautat. A festőien szép dombos táj sűrű bokrok, olajpálmák és magányos kunyhók mellett halad, nagyszerű bepillantást tesz lehetővé a szigetlakók kissé egyhangú, de autentikus életébe.

Pálmaliget Moreré felé

Különféle gyalogos, csónakos, vagy épp kenus kirándulást lehet tenni a szigeten, én elsőként hosszabb sétára indultam Moreré irányába a tengerparton. A Velha Boipeba öblétől indulva negyed óra után már árnyékos erdőben találtam magam az Atlanti-esőerdő minden szépségével. Madarak kellemes csiripelése, pillangók és mókusok színesítik a környezetet. A szélsőséges páratartalom miatt jó egy kicsit megpihenni az erdős részén. Megérkezve a Tassimirim strandra, itt már a magány érvényesül, a strand kihalt, a turisták közül csak azt a néhányat látom, akik velem hasonlóan Velha Boipebából sétáltak a tengerparton. Csak dél kérül érkeznek ide csónakok turistákkal, akik vagy Morro-ból jönnek egy napos kirándulásra vagy Boipeba szigetén túráznak strandról-strandra.

Csillógó vízű, türkízkék tenger halászbárkával

A strand végén találkozom először a helyi folyók egyikével, a Rio Oritibe-vel, mely itt találkozik a tengerrel és apálytól és dagálytól függően alacsony vagy magas a vízállás. Szerencsére szem előtt tartottam a jelenséget, apálykor érkezvén gyorsan átlábaltam a túlpartra. Egy kapun keresztül áthaladva őrületesen szép pálmaerdőben találom magam, negyed óra után érem el az újabb strandszakaszt, Cueirát, innen már közel van Moreré. A tengerpart itt is elhagyatott, hosszú és öblös. Pár helyi kunyhón kívül vendégházakat, pousadákat és egy boltot találok.

Helyi kislány úton a tengerbe

Morerében találhatóak azok a híres természet formálta medencék, ahol kedvére snorkelezhet az idelátogató. Gyorsan üzletet lehet kötni a tengerparti árusok egyikével, örömmel kerítenek csónakot és visznek ki pár dollárért a medencék egyikéhez.

Mangrove-növények áthatolhatatlan sűrűségű léggyökerei

A lenyűgöző óceán, a folyók, az Atlanti-esőerdő, a korallzátonyok és a paradicsomi strandok ellenére a turizmus a szigeten még gyerekcipőben jár, turisztikai célpontként Boipebát csak kb. tíz évvel ezelőtt fedezték fel. Az utolsó gyalogosan megközelíthető strand, a Bainema is elvarázsol. Itt olyan sűrű mangrove erdővel találom szemben magam, hogy csak vezető tudna átvinni az áthatolhatatlannak tűnő léggyökerek között. Vezető híján a következő alkalomra marad Castelhanos szűz álomstrandja, mely továbbvezetne a halászok lakta Cova da Onça felé.

Brazíla egyik, ha nem a legszebb szigete Boipeba

Teljes békét és elszigeteltséget találtam Boipebán. A sziget egyike azoknak a csodálatos helyeknek, ahol az óceán nagyon csendes, a hullámok ritkák, így gondolkodás nélkül lehet csobbanni minden folyóban vagy tengerparti szakaszon. Az itt töltött napok alatt nagyon megkedveltem a szigetet, így őszintén remélem, hogy a turizmus csak lassan fejlődik, hogy Boipeba megőrizze sajátos varázsát és ne váljon egy újabb Morro de São Paulová.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.