A csendes Imbassaí után Bahia tartomány egyik legszebb szigetén, Tinharén kirándultam. Kalandos utazást követően mindkét oldalról körbejártam Morro de São Paulo-t, páratlan szépségű strandokat fedeztem fel, felmásztam a világítótoronyhoz és a kilátóba, ahol újfent elvarázsolt a teljesen autómentes halászfalu. Àtgyalogoltam a szomszédos Gamboába is, és újabb érintetlen strandokon élveztem a kristálytiszta, türkizkék vízet.

Imbassaíból Salvadoron keresztül közelíthető meg a Tinharé szigeten található Morro de São Paulo. Közvetlen katamaránnal két óra alatt teljesíthető az utazás, én mégis a költségtakarékosabb és jóval kalandosabb megoldást választottam: feleannyi pénzért kétszer olyan hosszú út várt rám.

Helyi halászok apálykor

Salvadorba érve a Mercado Model melletti kikötőből indulva egy óra alatt értem el Vera Cruzban az Itaparica szigetet, ahonnan kisbusszal mentem át a közeli Bom Despachoba. Innen indul a legtöbb busz a kb. két órára található Valençába. Szerencsém volt, egy gyűjtőtaxi éppen utolsó utasát várta, gyorsan bepattantam és már száguldottunk is Valença kikötőjéhez. A kikötőbe délután fél kettőkor futottunk be, ahol egyszerre kaptam motorcsónakot és délután három órakor már Morróban is voltam.

Lovastaxi a Praia do Encanto strandján

Tinharé és a szomszédos Boipeba sziget 1992 óta természetvédelmi terület. Mivel Brazília is egyre komolyabban veszi a környezetvédelmet, így hasonlóan Fernando do Noronhához és Jericoacoarához, a Morro de São Paulo-ba történő belépéshez is környezetvédelmi díjat, személyenként 15 realt (kb. 1200 Ft) kell fizetni. Ez nem napi tarifa, mint Jeriben az éjszakánkénti öt real, hanem a teljes ott-tartózkodásra vonatkozik.

Morro de São Paulo Bahia tartomány harmadik legnagyobb idegenforgalmi központja, egyben Brazília egyik legrégebbi települése. Neve ellenére nem is dombon (portugálul morro) található és São Paulo nagyvárosához sincs semmi köze. Az elmúlt évek során az ország egyik legfelkapottabb utazási célpontjává vált, mivel sikeresen ötvözi a pihenést a művészettel, a kultúrával és a gasztronómiai élvezetekkel.

A település egyik világítótornyát is beépítették a lakosok

A szigetre elsőként egy portugál hajós, Martin Afonso de Souza bukkant 1531-ben, és bár ez az esemény egybeesett az ország felfedezésével, egészen a közelmúltig csendes hely maradt, ahol a helyiek halászattal keresték meg a mindennapi betevőjükre valót. A 1970-es években egyéb lehetőség híján esténként generátorokat használtak az elektromos áram előállítására, a telefon is csak évekkel később vált ismertté a szigeten. A település korábbi elmaradottságát jelzi, hogy a helyiek csoportos fürdőzéshez sokáig egy a 17. századból származó vízellátó rendszert, a Fonte Grande-t használták. Az 1980-as évek hoztak komolyabb változást, az elektromos áram és világítás 1985-ben érkezett Morro de São Paulo-ba.

Megszokott délutáni program Morro de São Paulo-ban

Mint Brazília túlnyomó részében, az 1970-es évek itt is az újrafelfedezés évei voltak, a csendes halászfalut egyre többen látogatták a nyári időszakokban, voltak, akik az egész nyarat a szigeten töltötték. A visszajárók kezdetben halászházakat béreltek, egy idő után azonban elkezdtek nyári lakokat építeni, melyek nagy része még látható az első strandon.

Apropó strandok, Morro de São Paulo négy stranddal büszkélkedhet, amelyeket az egyszerűség kedvéért szimplán csak besorszámoztak a helyiek, egytől négyig. Az első strand, mely a kikötő közelében található, valószínűleg a legnépszerűbb, főleg a vízi sportok szerelmesei kedvelik. A második strand, nagy plázzsal, elsősorban a strandsportok kedvelőit vonzza, megérkezésemkor is sportesemény miatt volt hangos, nemzetközi férfi és női strandrögbi bajnokság döntőit játszották.

A második strand minden szépségével

A kicsivel távolabb található hármas és négyes sorszámú már sokkal csendesebb. A harmadik partot korallzátonyok veszik körül, a negyediket pedig zömében kisgyerekes családok látogatják.

A hippikorszakban rengeteg helyi és külföldi hátizsákos élvezte a paradicsomi idillt a Mata Atlântica érintetlen természeti környezetében, sokan örökre beleszerettek a szigetbe és annak varázslatos szépségébe. A külföldről idelátogatókat olyannyira vonzotta az itteni nyugodtabb életforma, hogy egy részük le is telepedett, így a fajok és kultúrák keveredése a mai napig a Morro egyik fontos jellemzője.

Dagálykor is ki van használva minden terület

Szájról szájra terjedt a sziget, valóságos felvásárlási láz tört ki az új lakók és a turisták között, egyre többen fektettek be a szigetbe, a kezdetleges infrastruktúra évről-évre fejlődött. Ez utóbbi azonban lassú és időigényes folyamat volt, mivel a sziget kevés kapcsolatot ápolt a szárazfölddel. Mindezek ellenére a kis halászfalu folyamatosan nőtt és terjeszkedett. Megjelentek az első pousadák, éttermek, üzletek, kávézók, beindult az első egészségügyi központ, iskola nyílt és megalakult a helyi rendőrség is.

Ebben az időszakban a sok új lakó, főleg a második és harmadik strand környékén eléggé rendezetlenül építkezett, így csak sok változtatással tudta Morro de São Paulo strandjainak természetes szépségét megőrizni.

Varázslatos csendélet az egyik kilátóból

A december és március közötti főszezonban rengeteg turista érkezik, főként São Pauloból, köszönhetően a sok repülőjegyakciónak és az élettel teli, színes korzóknak. Egész nap szól az élő zene valamelyik strand melletti étteremből, pezsgő az éjszakai élet, így a são pauloi elit a hét bármely napján kedvére szórakozhat itt is, mint ahogy teszi otthon, saját városában.

Morro de São Paulo Brazília azon kevés településeinek egyike, ahol a reggeli szemétszállító traktort kivéve nincsen autóforgalom. Morro mögött, a második stranddal párhuzamosan azért fut egy út, melyet hotelek autói használnak a repülővel érkező turisták ide-oda fuvarozásában.

Az elit természetesen magánrepülővel érkezik víkendezni, a turisták túlnyomó része azonban katamaránnal vagy motorcsónakkal. Autóút hiányában talicskákkal dolgozó “taxisok” szállítják a csomagokat.

Londiner munka közben

Brazília legszebb strandjait többször oda-vissza végigtúrázva meg kellett állapítanom, hogy Morro négy strandja tényleg magával ragadó, a természetes szépségű strandok nyugodt, kristálytiszta vize, a fehér, homokos strandok és a hatalmas, lengedező pálmaligetek a parton páratlan látványt nyújtanak.

Bár az idilli halászfalu elsősorban természetes szépségéről és gazdag növény- és állatvilágáról ismert, a kulturális és történelmi látnivalókról sem szabad elfeledkeznünk. A Forte de Morro de São Paulo erőd romjai a középső strandtól húsz perces sétával érhetőek el, naplemente idején érdemes idelátogatni. A világítótoronytól és a dombon található kilátóból is nagyon szép panoráma nyílik a szigetre.

A Morro de São Paulo bejárata, ide érkeznek a kompok és a csónakok

A gyönyörű tengerparti település ideális helyszíne a hosszú tengerparti sétáknak. Mindkét, a szigeten töltött napomat az ismeretlenebb partszakaszok felfedezésével töltöttem, a falutól távolodva, a negyedik strand után rengeteg ilyet találtam. Az impozáns Praia do Encanto-ig két óra alatt jutottam el, itt az apály miatt sűrű mangrove-növényzet jellemezte a széles partszakaszt. Különös vonzerőt jelent a tenger kellemesen meleg, kristálytisztán áttetsző vize, amely fürdőzésre csábított. Nem tudtam ellenállni, órákig élveztem a nyugalmat, a kellemes hőmérsékletet és a tenger varázsát.

Elhagyatott strandok kellemesen fehér homokkal

Másnap a szomszédos Gamboa halászfaluját tűztem ki célul, de nem turistás bárkával érkeztem, hanem újra gyalogosan, ezúttal Morro belső részén haladva. Èrdekes volt látni, hogy mi bújik meg a pár utcás csilli-villi szállodák, éttermek és bárok mögött. Láthattam, hogyan és milyen egyszerű körülmények között élnek a helyiek.

Kisebb domb megmászása után, földúton haladva 45 perc alatt már Gamboa felé ereszkedhettem. A szimpatikus halászfalu szépen gondozott, macskaköves utcáival ismerkedtem meg először, megtudtam, hogy karnevál idején itt gyűlik össze a sok zenekar, táncolni vágyó közönség és a töménytelen mennyiségű turista a szomszédos idegenforgalmi központból. Gamboa strandjain megpihenve, a tengerparton tértem vissza Morróba, hogy újból felmásszak a kilátóhoz és búcsút vegyek a várostól.

Gamboa magas sziklafalai előtt kristálytiszta a víz

A Morro de São Paulo maroknyi türkizkék strandjával tökéletes hely a mindennapi életből való pár napos kiszakadáshoz. A csillogó éttermek és bárok ellenére minden percet élveztem a szigeten, de eljött az idő, hogy továbbálljak, irány utazásom utolsó bahiai állomása, a közeli Ilha de Boipeba. Nagyon várom, hogy megismerjem ezt a települést, amely állítólag a húsz évvel korábbi Morro de São Paulo-t idézi meg a maga egyszerű szépségével.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.