Rio de Janeiro a kedvenc latin-amerikai nagyvárosom. A 2016-os olimpia idején öt hónapot éltem a világ legszebb fekvésű városában, míg utazásaim során többször is eljutottam a Csodálatos Városba. Miután korábban kipipáltam a főbb turisztikai látványosságokat, ezúttal olyan helyekre jutottam el, ahol eddig még nem jártam. Aktuális blogbejegyzésem egy másik, – nem a megszokott – arcát mutatja be Riónak, tartsatok velem!


Az 1810-ben alapított mindenki számára ingyenesen látogatható Brazil Nemzeti Könyvtár Latin-Amerika legnagyobb könyvtára. A Fundação Biblioteca Nacional különlegesen értékes és ritka állománya körülbelül kilenc millió példányt tartalmaz.

A Nemzeti Könyvtár története 1755. november 1-re nyúlik vissza, amikor Lisszabonra a történelem egyik legpusztítóbb földrengése sújtott le. A régi Portugál Királyi Könyvtárat abban az időben Európa egyik legfontosabb könyvtárának tartották. A tragikus és helyrehozhatatlan veszteség vette rá a portugál királyt arra, hogy a könyvtárat a brazil nagyvárosban helyezze el. A könyvtári gyűjtemény teljes állománya ládákba pakolva az Atlanti-óceánon keresztül három szakaszban került a birodalom új fővárosába.

A Portugál Királyi Olvasóterem a világ egyik legszebb könyvtárterme. A 350 ezer művet tartalmazó lenyűgöző szépségű “könyvek temploma” előzetes bejelentkezés nélkül egy gyors regisztráció után látogatható.

A Városi Színház a huszadik század elején épült. Brazília egyik legszebb és legfontosabb színházát Charles Garnier francia építész monumentális alkotása, a Párizsi Operaház ihlette. A Theatro Municipal a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Szépművészeti Múzeum közvetlen közelében található.

Kevesen tudnak róla, de Rio de Janeirónak saját állatkertje van. Az 1945-ben megnyitott RioZoo-t a nem megfelelő higiénia és az omladozó infrastruktúra miatt négy éve egyszer már bezárták. Azóta ugyan részlegesen újranyitott az ország legrégebbi állatkertje, de az állatok életterének túlzsúfoltsága és a madarak szűk ketrecben tartása miatt pár fotó elkészítése után viharos sebességgel távoztam onnan.

A magas hegyek ölelésében fekvő Rio de Janeiro különleges város. A Mata Atlântica világon egyedülálló természeti adottságai miatt könnyedén lehet túrázni akár a város belsejében is. Egy ilyen túra vezet a Cukorsüveg-hegyhez tartó út első hegytömbjéig. A Morro da Urca sziklamagaslatáról lélegzetelállító a panoráma Rióra és a környező strandokra.

A város egyik ismert jelképe három km hosszú, kiépített útvonalon könnyed sétával érhető el. Az Atlanti-parti Esőerdő Rezervátumban vezető gyalogút kiváló selyemmajom megfigyelő hely.

A Praia Vermelha strandja a Morro da Urca kiugró sziklamagaslatáról nézve nagyon pazar.

A Copacabana és Ipanema partszakaszokat elválasztó Arpoador keskeny sziklája tökéletes naplementenéző hely.

A tudomány világának szentelt Museu do Amanhã (Holnap Múzeuma) fehér acél, üveg épülete a negyed újjáélesztésének jegyében Rio de Janeiro – sokáig lepusztult állapotban tengődő – kikötőjében épült.

A Santiago Calatrava spanyol építész nevéhez fűződő 15 ezer négyzetméteres múzeum a jelenkor problémáit járja körül, foglalkozik a klímaváltozással és keresi a választ arra, hogy miként tudnánk együtt élni az elkövetkező évtizedekben.

Rio déli részén található városi park, a Parque da Catacumba, egy kellemes délelőtti túra. A domb tetejéről fantasztikus a kilátás a Rodrigo de Freitas lagúnára.

Rio de Janeiróban ellátogattam a brazil repüléstudomány bölcsőjének tartott repüléstechnikai múzeumba. A korábbi katonai repülőtér szabad területein és hangárjaiban tucatnyi régi repülőgépmodellt tanulmányoztam.

Látogatásom során Santos-Dumont százéves gépeinek replikáit ugyan éppen felújították, láttam azonban rengeteg harci és szállító helikoptert és az első világháborúban széles körben alkalmazott kétfedelű közelfelderítő repülőgépet is.

Rio de Janeiro kétségkívül a világ szamba fellegvára. Nemcsak az egész évben a fergeteges karneválra készülő szambaiskolák, hanem a hetente több helyen zajló Roda de Samba felszabadult, önfeledt örömzenélésbe merülő rendezvényei miatt is. Mi kell hozzá? Egy tucat igényes zenész, egy hosszú asztal és az elmaradhatatlan sör.

A városközpont közepén magasodik Rio de Janeiro modern székesegyháza a Szent Sebestyén-katedrális. Egy szó mint száz, a piramis alakú Új Katedrálisnál azért vannak sokkal szebbek is…

A turisták nagy része ugyan eljut Rio leghíresebb utcájához, a Selarón-lépcsőkhöz, azonban csak kevesen sétálnak tovább a Parque das Ruínas kulturális központjához. A park teljesen felújított épülete megőrizte a romok szerkezetét és kortárs megjelenést adott neki.

A Romok Parkja a város egy régi művészeti-kulturális rezidenciája, mely a Belle Époque idején az értelmiségi rétegnek és művészeknek adott otthont. A Parque das Ruínas teremjeiből a panoráma egyedülálló.

A Lage Parkot évekkel korábban már meglátogattam, innen indulva jutottam fel gyalogosan a Corcovado-hegy tetején magasodó Megváltó Krisztus szobrához.

A parkban található olasz stílusú kastély anno egy hétvégi rendezvény miatt nem volt látogatható. Szerencsére ezúttal belülről is sikerült megtekinteni az 1920-as években újjáépített grandiózus épületet.

Egy órás túra után értem fel az ikonikus Morro Dois Irmãos tetejére. A déli zónában – a Vidigal és Rocinha negyedek közelében – meghúzódó gyönyörű sziklaformáció már évek óta szerepelt a bakancslistámon. Nem csalódtam, megérte az izzasztó gyaloglás!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.