Amazónia fővárosából Manausból, ellátogattam a vízesések világáról híres Presidente Figueiredo városába, melynek környékén több mint száz (!) kisebb-nagyobb szemet gyönyörködtető zuhatag található. Az 1981-ben alapított település közelében két nap alatt öt különböző – nagy víztömeget szállító – vízesést jártam be. Nem kérdés, hogyha legközelebb is a víz birodalmában járok, folytatni fogom az érintetlen, izgalmas túrautakon elérhető zuhatagok felfedezését.

A Manaustól 130 km-re északra található Presidente Figueiredo települése az öko- és kalandturizmus egyik fő központja a régióban. A Rio Negro alsó szakasza közelében fekvő lenyűgöző természeti szépségű, kevés ember által ismert kisváros a vízesések földje néven vált ismertté. Számos barlang és üreg, az Amazonas esőerdőiben, természetes környezetben, kialakított fürdőhely és vízesés látogatható a közelben.

Itt-tartózkodásom során – bérelt autó híján – főleg azokat a vízeséseket kerestem fel, amik a városból gyalogosan könnyen megközelíthetők. Az egyik ilyen a Reserva Cachoeira das Orquídeas, mely csak pár km-re van a központtól. Esőre álló időben érkeztem a bejárathoz, ahonnan a szépen kialakított és karbantartott ösvényen kb. húsz perc alatt jutottam el az első zuhataghoz.

A Cachoeira das Orquídeas esetében nem a vízesés maga fogott meg, inkább az a szavakkal le nem írható – a trópusi esőerdőn keresztül vezető – abszolút érintetlen természeti környezet, amin keresztül elértem a zuhatagot.

Péntek lévén, több helyi családdal találkoztam a vízesésnél, akik nagy hűtőtáskáikkal gyakran vonulnak ki a szabadba, hogy a magukkal hozott ételekkel (és sok sört, kólát fogyasztva) együtt piknikeljenek a kis folyó partján.

Annak ellenére, hogy az ég mindkét nap erősen felhős és folyamatosan borult volt, a levegő hőmérséklete nem süllyedt harminc fok alá. Mindez 90% feletti páratartalommal párosult. Utóbbihoz az évek alatt már hozzászoktam, így engem nem irritált a nedves, sűrű levegő, bár a nap végén mindig örömmel mártóztam meg az Urubu folyó hűsítő vizében.

A helyiek is imádták az esős évszakban az erős esőzések miatt megáradt Urubu folyót. Egyáltalán nem zavarta őket a nagy sodrás, sőt, többen kifejezetten élvezték azt, ahogy a víz hosszú métereken keresztül magával ragadja és elsodorja a folyóban tartózkodókat.

A Cachoeira das Orquídeas jó bemelegítés volt a másnapi vízeséses gyalogtúrámhoz, amikor is a várostól távolabb eső zuhatagokat vettem célba. A Cachoeira da Onça privát birtokon található, a vízeséshez több kisebb folyó mellett és felett kell elhaladni.

A zuhatag nem méretével, hanem szépségével és érintetlenségével nyűgözött le. Az érintetlen természeti környezet, rengeteg madár és a függőhidakkal, lépcsőkkel tarkított terep miatt a Cachoeira da Onça gyorsan nagy kedvencem lett.

A helyiek közül sokan a Cachoeira Iracemára esküsznek, mint a környék legszebb és leglélegzetelállítóbb vízesése. Az Onça után én is ezt terveztem megnézni. Tudtam, hogy ha nem sikerül egy járatos buszt megállítanom vagy stoppolni, akkor hosszú időn keresztül kell majd gyalogolnom a BR-174-es jelű amazóniai főúton. Sajnos nem jártam sikerrel, senki nem állt meg, így a közel tíz km-t kénytelen-kelletlen legyalogoltam. A masszív trópusi esőben legalább kétszer áztam bőrig.

Az Iracema közvetlen közelében nemcsak három különböző vízesésrendszer található, vannak itt barlangok és mély üregek is.

A terep itt már egészen más mint a délelőtti privát birtokon. Az Iracemától szinte áthatolhatatlan sűrű erdőkkel borított, izgalmas és jelöletlen ösvényen közelítettem meg a Cachoeira das Araras-t. Megszabadultam flip-flop papucsomtól és az esőzések folytán felázott talajon mezítláb haladtam az Araras-zuhatag irányába.

Kb. fél óra alatt érek célba, rajtam kívül senki sincsen a három különböző kilátóból is megtekinthető Ararasnál. Két kilátó közvetlenül a vízesés mellett található, érzem is a csapadékos évszakban hatalmas robajjal alázúduló megduzzadt víztömeget.

A visszaútnál hatalmas szerencsém van. Portugál tudásom is nagyban segít abban, hogy a délutáni műszakváltásnál az Iracema mellett található hoteltől engem is visszavigyenek kisbusszal Presidente Figueiredo buszpályaudvarára, ahonnan már csak pár lépés a szállásom.

Holnap visszautazok Manausba, hogy többnapos hajós túra keretein belül ismerjem meg a Rio Negro és Rio Solimões világörökség részeit képező nemzeti parkjait!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.