Lençóisban állt össze a nemzetközi csapat, amellyel végre elértem a Vale de Capão-t. Átvéve a túravezetői posztot, jó kis tempót diktáltam: két nap leforgása alatt 50 km-t gyalogoltunk, közben megcsodáltunk három vízesést – egyet alulról, egyet pedig felülről. Mitagadás, elvarázsolt a Capão-völgy, valóban különleges a Chapada Diamantinában, Palmeirastól délre található kis település.

Azt már az előző bejegyzésből tudjátok, hogy az esőzések következtében megáradt Ribeirão folyó miatt vissza kellett fordulnom a Vale de Capão-ba tervezett gyalogtúrámról. Szállásomra visszatérve arra lettem figyelmes, hogy egy angol pár és két francia lány azon tanakodik, hogy tudnának eljutni a Capão-völgybe. Bekapcsolódtam a beszélgetésbe és felvázoltam a lehetőségeket. Rövidesen úgy döntöttek, hogy csatlakoznak hozzám, előnyként értékelték, hogy valaki (én) beszéli a helyi nyelvet és – ha csak papíron is – ismeri a Chapada Diamantina túrázási opcióit.

Caro a sziklaszirten fekve figyeli a Cachoeira de Fumaçát

Másnap kora délután indultunk Lençóisból a frissen verbuválódott nemzetközi csapattal Palmeirasba. A valamivel több mint egy órás út a Chapada Diamantina északi részén, gyönyörű környéken át vezet, útközben elhaladtunk a Morro do Camelo és a Morro do Pai Inácio különleges pillérjei mellett. Palmeirasban már várt ránk a kisbusz, mellyel újabb egy órás út után elérjük a meseszép Vale de Capão-t.

A Serra do Candombá és a Serra da Larguinha vonulatai között húzódó Capão-völgy egy geoszociológiai képződmény, mely fantasztikus természeti kincseket őriz. A kis falu környékét 1500 méter magas hegyek, természetes medencék, hatalmas vízesések teszik varázslatossá. Nem csoda, hogy a hely – köszönhetően a Rio Preto áramlatainak, az impozáns Morrãonak és Brazília második legmagasabb vízesésének, a Cachoeira de Fumaçanak – az utóbbi években ökológiai turistaparadicsommá vált, ahova egyaránt özönlenek helyiek és külföldiek.

Bromélia a nemzeti parkban

A trópusi éghajlat, amelynek átlagos évi középhőmérséklete 22 és 24 °C közötti, mindenféle szabadtéri tevékenységet támogat, legyen az akár séta, vagy komolyabb túra. Akármerre is indulunk, a táj szépsége, a természeti képződmények mindenkit elvarázsolnak. Már az itt élő közösségeket összekötő utak is vadregényesek, de ha bemerészkedünk a park belsejébe vagy akár Lençóisig gyalogolunk a völgyből, még hihetetlenebb szépségű tájak tárulnak fel előttünk.

A Capão különbsége a Chapada más helyszíneihez képest a több mint 20 évvel ezelőtt kialakított tudatos koncepcióban rejlik. Mint a környéken mindenütt, a falu lakosainak fő tevékenysége hosszú időn keresztül itt is a drágakőbányászat volt. A bányászok gyémánt után kutatva egészen messzire bemerészkedtek a hegyek közé, patak- , és folyóvölgyekbe, azok medreibe és torkolataiba.

Laeticia és a Capão-völgy

Az 1970-es évek hippiálmait dédelgető alternatív közösségek érkeztével Capão élete gyökeresen megváltozott. A garimpeiroktól eltérően – akik megélhetési forrásként tekintettek a környékre – ezek a közösségek nem kivenni akartak a völgyből, hanem inkább hozzá akartak adni annak szépségéhez.

Ma a Capão-völgy három okból is különleges. Ezek közül is kiemelkedik a hely földrajzi, geológiai és biológiai szépsége.

Másodikként említhetjük azt a különleges “nehézséget”, mely gyakran megérinti az itt élőket, de az ide látogatókat is. A Capão-völgybe érkezők ugyanis nehezen tudják elhagyni ezt a paradicsomot, ahol pedig még kórház, helyi rendőrség vagy tömegközlekedés sincsen, sőt vezetékes víz hiányában pedig közvetlenül a forrásokból nyerik az ivóvizet.

A harmadik az az etnikai és kulturális sokszínűség, amely itt olyan páratlan gazdagságában mutatkozik meg, mint csak alig néhány helyen a világon. Sok, korábban az élet különböző területén ismertté vált, befutott ember – újságíró, tervező, fotós, fogorvos, színész, ügyvéd, énekes, filmes, zenész, üzletember, építészmérnök és még sorolhatnánk – hagyta ott karrierjét, a városi környezetet, régi barátokat és részben családját, hogy a Vale de Capão-ban telepedjen le.

Cachoeira de Fumaça

Kis csapatommal elsőként a Fumaça-vízesést néztük meg. A túraút a falutól kb. 3 km-re kezdődik, ahol – és ez nagyon pozitív kezdeményezésnek tűnt – mindenkinek regisztrálnia kellett. A természet megóvása érdekében elvileg naponta csak 120-an vághatnak neki az ösvénynek. Azért kíváncsiságból rákérdeztem a helyi irodánál, és kiderült, hogy ünnepnapokon gyakran 400-an is megmásszák a hegyet. Ennyit a brazil környezetvédelmi szabályokról

Az ösvény első része mászós, kb. 45 perc, amíg sík terepre érünk. A lépcsőkön gyakran megállunk, hogy visszanézve csodáljuk meg a völgy szépségét. A fennsíkon is csak ámulunk-bámulunk, egészen más a növényzet, mint pár száz méterrel lejjebb. A környék nem kis meglepetésünkre mocsaras, rengeteg a bromélia és az orchidea. A korábbi napok intenzív esőzései miatt többször kisebb patakokon kell gázlót keresnünk, egy helyen derékig ér a víz, de nem bánjuk, mivel így biztosan “működni” fog az év nagy részében egyébként száraz vízesés.

Egy kisebb folyókanyarulatot megkerülve érjük el a vízesés legmagasabb pontját. Lélegzetelállító a látvány: a Capão tetején egy kiálló lapos sziklaszirtre kell lehasalni ahhoz, hogy annak pereméről letekintve megláthassuk a Cachoeira da Fumaçát, amint hatalmas robajjal zúdul a 380 méteres mélységbe. A vízesés különlegesse, hogy a víz zuhanás közben elpárolog, nem ér földet. Mindannyian kimerészkedük a szirt peremére, ezt a leírhatatlan természeti csodát látni kell, pózolunk a kötelező fotókhoz.

Cachoeira dos Rodas

Az ereszkedés már gyorsan megy, így közel másfél óra elteltével már újra a központban vagyunk. Úgy vettem észre, hogy a társaság bírja a gyaloglást, ezért a közelben található Cachoeira dos Rodast beiktatjuk délutánra. Könnyű a vezetés, túrajelzés hiányában is látni az ösvényt. Egy óra és egy meredek ereszkedés után célba is érünk, mindenkinek tetszik az újabb vízesés, de még jobban a természetes medence hűsítő víze.

Tudjuk, hogy hamarosan sötétedik, nagyon kedvesen figyelmeztet minket erre egy helyi pár is, akik negyed órával később visszajönnek értünk, nehogy eltévedjünk, ha besötétedne. Megint rácsodálkozunk a brazilok közvetlenségére, hihetetlenül barátságosak és kedvesek, nincsen még egy ilyen nemzet a földön, az biztos!

Kabócamajom a Rodas vízesés közelében

Este időben lepihenünk, másnap hosszabb túrára viszem a csapatot, a 14 km-re található Aguas Claras medencéihez. A Morro dos Três Irmãos völgye felett vezet át az ösvény, amely több folyón keresztül áthaladva végül egy kis félig rejtett medencéjű vízesésbe torkollik.

Ez nem a legnépszerűbb ösvény a Capão-völgyben, mivel az út kicsit hosszú, de kétségtelenül az egyik legszebb az egész Chapadában. A látvány egész úton fenséges, magával ragadó. A Morrão pillérje, melyet Fumaça felé menet már megcsodáltunk a távolból, egyre közelebb kerül hozzánk, egy kis idő után el is érjük és végre közelről is, minden oldaláról szemügyre vehetjük. Kb. harminc perces további sétával érünk célba, előtte viccelődünk, hogy akkor most merre is pontosan, a víz hangját ugyanis csak a medencéktől 200 méterre halljuk meg.

Aki mer, az sziklaszirtes fotót nyer

Valóságos kis oázis fogad bennünket. Csodálatos a hely, buja szépségének, finom, fürdésre nagyon is alkalmas vizének köszönhetően teljes a szabadságérzet. Van, aki egyszerre a vízbe veti magát, van, aki előbb fotózik, megint mások körbejárják és újabb medencéket fedeznek fel. A trópusi melegben üdítően hat a víz frissessége. Szerencsére rajtunk kívül csak ketten vannak itt, így teljesen a magunkénak érezhetjük a helyet.

Természetes medence az Aguas Clarasnál

Eredetileg egy háromnapos kirándulást terveztem folytatásként a Vale do Pati belsejében. Napokon keresztül szerveztem, legalább tíz különböző túravezetővel egyeztettem, kis csapatom tagjai azonban meghátrálnak, töredelmesen bevallják, hogy első ízben tettek meg két nap alatt ekkora távot, inkább lazítós napot szeretnének másnapra. Zakatolnak bennem a megtett kilométerek, tudom, hogy a szünnap nem tenne jót, ezért megpróbálok másik csoportot toborozni, hogy bejárhassam a Pati-völgyet, Brazília legszebb túraútvonalait.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.