Miután végigjártam Santa Cruz bámulatba ejtő szigetét, áthajóztam a Galápagos-szigetvilág legnagyobb szigetére, az Isabelára. Az Isabela és a tőszomszédságában található Fernandina-sziget a legfiatalabbak a galápagosi szigetek közül. Míg az első galápagosi sziget vulkanikus és tektonikus erők következtében kb. 5-10 millió évvel ezelőtt alakult ki, addig az Isabela és kistestvére a Fernandina, jóval később keletkezett. A földöntúli szépségű Isabela-szigeten található hat vulkánból öt még ma is aktív, így a tűzhányók folyamatosan formálják, alakítják a közel 4.600 négyzetkilométernyi terület arcát és egzotikus élővilágát. Részletes képes beszámoló következik az Isabela-szigetről:

Felejthetetlen pillanatokat éltem át, amikor a Concha Perla gyönyörű snorkelezős helye felé tartottam. A tanösvényen lustálkodó endemikus galápagosi medvefókák zárták el az utam, megnehezítve ezzel az Concha-öbölbe való előrejutást.

A sziget fő települését, a 2.800 lakosú Puerto Villamilt az Arnaldo Tupiza óriásteknős-menhely irányába elhagyva, a part mögött található a Galápagos-szigetek legnagyobb sósvízű tava, a Laguna Salinas, mely a szigetcsoporton fészkelő kb. ötszáz flamingónak nyújt otthont. Nem meglepő, őket is közvetlen közelről figyelhettem és fotózhattam.

Puerto Villamil hosszan elnyúló, homokos strandja nem csak fürdőzésre, naplementenézésre ajánlott, tömegesen fordul meg a parton a vörös tarisznyarák és a vele szimbiózisban élő tengeri leguán is, mely a napon melegíti fel a testét, hogy a hideg vízben úszni tudjon.

A szigeten őshonos óriásteknősök egyik kedvenc eledele a manzanillo-fa levele. A „Manzanilla de la muerte” gyümölcse a teknősök szervezetét nem károsítja, azonban valósággal égeti az emberi bőrt.

Puerto Villamil városából izgalmas gyalogtúra során jutottam el a Könnyek fala (Muro de las Lágrimas) nevet viselő történelmi emlékhelyhez. A Galápagos-szigeteken 1946 és 1959 között, közel tizenöt éven keresztül, börtönök működtek, amiknek a rabok – bűnözők és politikai disszidensek – által épített fal állít emléket.

A The Wall of Tears kilátópontja az Isabela-sziget legmagasabb pontja. Szavakkal le nem írható az a panoráma, amit a távoli kisváros, a kristálytiszta kék tenger, valamint a különleges növényzet egysége tár elénk.

Gyakran sétáltam a kikötő környékén, ahol minden alkalommal fel-felbukkant egy-egy, a türkizkék vízben úszkáló, teknős. Testközelből megfigyelve óriási élmény.

A Cerro Azul vulkánra már a Galápagos-szigetcsoportra való érkezésem előtt szerettem volna eljutni. Sajnos vulkáni aktivitás miatt erre ottjártamkor nem volt lehetőség, így maradt a szintén zseniális Sierra Negra. A Galápagos-szigetek egyik legaktívabb tűzhányója Isabela fő településének közelében található, mégis csak szervezett túra keretein belül tekinthető meg. Az 535.000 éves Sierra Negra többek között a közel tíz km átmérőjű krátere miatt híres, mely Földünk második legnagyobb aktív vulkáni krátere. A tűzhányó olyannyira aktív, hogy pár hónappal a látogatásom után vulkánkitörés és lávalövellés miatt hosszabb időre le is zárták.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.