Az Isabelát gyönyörű természete, elképesztő fajgazdagsága és az állatok szelídsége miatt a mai napig felejthetetlen élményként kezelem. Négy élménydús nap után azonban elérkezett az idő, hogy szigetet váltsak és továbbutazzak. Menetrendszerinti hajókkal jutottam el Santa Cruz-on keresztül Galápagos tartományi fővárosába, a San Cristóbal-szigeten lévő Puerto Baquerizo Morenoba. Ugyan San Cristóbal is rendelkezik saját repülőtérrel, mégsem találtam annyira turistásnak, mint a Santa Cruz-szigetet. A szigeten egyedülálló ökoszisztémával és biodiverzitással találkoztam. Meredek sziklaszirteket megmászva tesközelből fotóztam nagy kedvenceimet, a lávasirályt és a kéklábú szulát. Jöjjön egy részletes képes beszámoló.

A repülőteret elhagyva a Playa Loberián keresztül jutottam el ahhoz a sziklaszirthez, amit megmászva elértem kedvenc madármegfigyelő helyemet. Sehol máshol nem tudtam ennyire megközelíteni a szabadon élő madarakat, köztük hatalmas kedvencemet, a kéklábú szulát. Hosszú órákat eltöltve többször megfordultam itt: élvezni a csendet és karnyújtásnyi közelségből édenkerti állapotok között megpihenő madarakat fotózni.

Galápagosi medvefókákkal a korábban bejárt szigeteken is találkoztam, de csak San Cristóbalra volt jellemző az, hogy a fókák nagyobb csoportokban henyéljenek a parton.

Ha egy eseménydús nap harmonikus zárása, akkor galápagosi naplemente! A legszebbet San Cristóbal szigetén éltem meg. Zseniális hely hangulatos naplementézésre a Playa Mann strandja, a fotó azonban ezúttal a kikötőnél készült.

A La Loberia strandjáról és a partot szegélyező magas sziklafalakról tettem már korábban említést, egyértelműen a legkedvesebb helyem a szigeten. Nagyon változatos és egészen különleges, endemikus fajokban gazdag élővilág. Tökéletes aláfestő zene a madármegfigyeléshez a hullámok hangja, ahogy azok a hatalmas kövekhez, magas sziklafalakhoz csapódnak.

A városközeli kis strandon is előfordulnak medvefókák, igaz itt már csupán csak elenyésző számban.

Idilli, forró lávából nem olyan régen megszilárdult, sziklaköves tengerpart gyönyörű, buja növényzetű háttérrel a Las Tijeretas parkjában.

Mindennapi látvány: fürdőzés közben galápagosi medvefóka tunyul a homokos tengerparton.

Csendélet a Galápagos-szigeteken – 1. rész

A Las Tijeretas dombjáról a türkízkék színű öböl látványa teljesen magával ragadó. Az öbölben gyakran találkoztam galápagosi medvefókákkal, teknősökkel és rájákkal. A snorkelezők egyik kedvenc helye.

Csendélet a Galápagos-szigeteken – 2. rész

Hosszú kívánságlistámról a korallok fölött vitorlázó pompás fregattmadár volt az utolsó madarak egyike, amit sikerült lencsevégre kapnom. A hím példányra csak egyszer, egy éjszakai madártúra során találtam rá. A fregatt, nagy meglepetésemre, éppen Charles Darwin szobrának fején fészkelt…

Ezzel a jópofa, tojó fregattmadárral, telepesen egy magas fán fészkelve, kb. negyven percet szemeztem csendes békében a Las Tijeretas kilátójának pallóján feküdve.

A legkönnyebben elérhető megfigyelőhely a madarak esetében Puerto Baquerizo Moreno településközeli strandja és kikötője. A kikötő élőlényei már hozzászoktak az emberi jelenléthez, így azok egy-két méter közelségből szinte bármikor láthatóak és lencsevégre kaphatók.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.