Girón koloniális városának meglátogatása után gyalogszerrel vágtam neki Dél-Amerika egyik legnagyobb és legmélyebb völgyének. A hosszan tartó túra és a nyárközepi hatalmas hőség ellenére túrámat nem bántam meg, hiszen a szurdokon átkelve mutatkozott meg igazából a Chicamocha-kanyon igazi természetes szépsége. Jöjjön egy részletes képes beszámoló aktuális élményeimről:

A Bucaramanga melletti Girón gazdag történelemmel és gyönyörű spanyol gyarmati építészettel büszkélkedhet. A számos macskaköves, tekergőző utca teli van eredeti állapotban látható fehér falú, agyag cseréptetős házakkal.

A Keresztelő Szent János-bazilika (spanyolul Basilica Menor San Juan Bautist) a 17. században alapított különleges hangulatot árasztó városka óvárosának egyik legimpozánsabb épülete.

Girón kis utcáit járva a település déli részén található a Las Nieves tér és a kifogástalan állapotú Capilla Nuestra Señora de las Nieves.

A folyóparti sétányon tett séta közben megmutatja magát az állatvilág is.

Ha szereted a húsokat, akkor Girón a Te helyed! A minden nap késő estig nyitvatartó folyóparti piacon ilyen és ehhez hasonló mennyei finomságokat kóstolhatsz.

Bucaramangától 54 kilométerre található a több mint 108.000 hektáros területtel rendelkező Chicamocha-kanyon, mely kiterjedését tekintve az egyik legnagyobb a világon.

A Chicamocha folyó kanyonja 2009-ben bekerült a Világ hét természeti csodájának választás negyeddöntőjébe. A völgyszoros a mederben áramló folyóvíz eróziós munkájának eredménye. A régió -a kutatások szerint – 46 millió évvel ezelőtt egy hatalmas tengeri élőlényekből álló tavat alkotott. Ezt a hatalmas kanyont a történelmi Camino Real ösvényén terveztem gyalogosan bejárni.

A Barichara közeli Villanuevában kezdtem meg hosszú, izzasztó menetelésemet. Célom az volt, hogy a 20 km-es túra során – Jordan településén keresztül – egészen a Chicamocha folyó aljáig ereszkedjek, majd onnan felmásszak egészen Los Santosig.

Összesen közel kétezer méter szintkülönbséget kellett leküzdenem a kanyon aljáig ereszkedve, majd fel egészen a szurdok tetejére. Gyaloglás közben többször eszembe jutott a pár évvel ezelőtti perui Choquequirao túrám, ahol a túl magas páratartalom mellett a tikkasztó hőséggel is hatalmasat küzdöttem a cél eléréséig.

A Rancho Alegre kilátójából elképesztően pazar a látvány az egyedülállóan szép, hatalmas kanyonra.

Jordan aprócska településére érve teljesen elfogyott a vízem. Ebédidőkor érkeztem, bekéredzkedtem a polgármesteri hivatal udvarára, ahol pihentem egyet, felfrissültem a kútnál és újra feltöltöttem a palackomat.

A picurka falu ugyan tetszetős, de ideje volt továbbmennem, merthogy várt még rám kb. ezer méter emelkedő Los Santos falujáig.

Karácsony előtt lévén a helyiek megadták a módját a közelegő ünnepnek és már hetekkel korábban szépen feldíszitették a Chicamocha folyón átvezető hidat.

Ahelyett, hogy a szökőkútnál hűsölnék vagy egy jót fürödnék a folyóban, a legnagyobb déli melegben magamat biztatva inkább nekiindulok a hátralévő távnak. A vízpótlás folyamatos szükségessége miatt döntésemet már húsz perc után megbánom, de szerencsére egy – a vad kanyon közepén élő – helyihez betérve újra tölthetem üres palackomat.

A platón található Los Santos főterére úgy érek be mint egy maratoni futóverseny győztese. A helyiek nem ünnepelnek, viszont én saját magamat igen. A nagy teljesítményre -szomjamat oltandó – egyszerre megiszok vagy két liter vízet.

Van egy sokkal egyszerűbb módja is annak, hogy feljussunk a Chicamocha Nemzeti Park (rövidebb nevén Panachi) tetejére. Aktuális vendégeimmel – hetekkel később – a több mint hat km hosszú felvonópályán a könnyebb, libegővel való utazást választjuk.

A felvonón – egyre magasabbra – haladva ismét megcsodálom a kanyon természetes szépségét.

A Panachi leghíresebb kiszögellésén létrehozott élményparkban az ünnepnapok és a parkot elözönlő, folyamatosan áramló turistahad miatt rengeteg külön programot kínálnak.

A nemzeti parkban siklóernyőzés és lovaglás helyett belevetjük magunkat Kolumbia egzotikus gasztronómiájába.

Igényesen kiépített libegővel és fogadóállomásokkal ugyan már több dél-amerikai országban is találkoztam, azonban a kanyon leküzdésére, afelett áthaladó felvonópályával még soha. A Bucaramanga és San Gil közötti autóutat a Panachival összekötő kabinos felvonó a maga nemében teljesen egyedülálló.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.