Egy hét Bogotá melletti blogírás után két-három napra újra nagyon jól esett kimozdulni a természetbe. Aktuális kiszemelt célpontom a fővárostól északnyugatra található mesésnek mondott koloniális kisváros. Ezúttal Javier nélkül egyedül utaztam, ismerősömnek ugyanis szombaton is dolgoznia kellett, így nem tudott velem tartani. Jöjjön egy részletes képes beszámoló aktuális élményeimről:

A Versalles-vízeséshez egy helyi colectivóval jutottam el. Kisbuszom sofőrje ugyan helyi lakos, de nem ismerte (!) Guaduas természeti csodáját, így az autóút szélén – egy km-re a zuhataghoz vezető földút bejáratától – tett le. Egyáltalán nem zavart a kis kerülőút, hiszen a környező táj varázslatos.

Anno ebben a régióban kezdtek el a spanyolok egyre nagyobb területen gyümölcsültetvényeket létesíteni. Guaduas mezőgazdasági művelésre tökéletesen alkalmas környéke Kolumbia egyik természetileg legszebb vidéke.

Aktuális célomig pazar villák mellett haladok el amíg elérem azt a táblát, mely jelzi, hogy a negyven méteres vízesésnek az itt élők külön himnuszt szenteltek.

Nem sokan tartózkodnak a zuhatagnál rajtam kívül, csak egy párral találkoztam, akik a domb oldalán másznak majd fel a vízesés tetejére. A környékbeli pár motorral érkezett, így nekik jut idő erre… Ez nekem most sajnos kimarad, későre jár, ideje visszaindulnom, ki tudja, hogy lesz -e fuvarom vissza a tíz km-re található Guaduasba…

Latin-Amerikában nagyon ritkán stoppolok, ha igen, akkor is csak azért, mivel tudom, hogy A-ból B-be nem tudok tömegközlekedéssel eljutni. Így van ez most is, colectivónak nyoma sincsen, kénytelen vagyok megpróbálni egy autót leinteni. A fuvar csak nem akar befutni… Hiába lassít le mindenki és mér végig, nem találtatok annyira szimpatikusnak, hogy felvegyenek.

Meglátszik, hogy ritka erre a turista. Kezd sötétedni, lassan rám esteledik. Fél óra várakozás után szerencsém van, befut egy Bogotába tartó kisbusz, mely a főúton, Guaduas központjához közel tesz le.

A környéken a bennszülött panche indiánok éltek. A kis termékeny völgy fontos megállóhely lett a Santa Fe (ma Bogotá) és a Honda között vezető nagyon fontos királyi úton.

A helyet 1572. április 20-án alapította Andrés Díaz Venero de Leiva. Első alapítását követően egészen 1610. december 13-ig nem népesítették be, amikor Fray Tomas de Morales ugyanazon a helyen megalapította a La Soledad ferences templomot és kolostort. Francisco Pérez de Guzmán 1644. december 27-én hivatalosan újraalapította a települést, ekkor kapott városi rangot is.

A városban található a legendás kémnő Policarpa Salavarrieta (azaz La Pola) gyermekkori háza. Az épület napjainkban múzeumként funkcionál, udvarán áll La Pola szobra. Az országszerte nemzeti hősként tisztelt fiatal nő a függetlenségi harcokban a felkelők oldalára állt, majd miután elkapták – a mai Bogotában – hat társával együtt nyilvánosan kivégezték.

Kivégzése napja (november 14.) a Kolumbiai Nők Napja. Látogatásom idején a múzeum sajnos felújítás miatt zárva tartott, így meg kellett elégednem egy fotóval a szomszédos szállásom teraszáról…

Másnap reggel korán ébredek, úgy döntök, hogy a központi szállásomtól indulva eltúrázok a Piedra Capira kilátójához. A macskaköves királyi úton egyszerű helyi házak között haladok. Az egy órás gyalogút során többször találkozok mitológiai történeteket és vallási jeleneteket ábrázoló alkotásokkal…

…illetve háziasított szarvasmarhákkal.

A Piedra Capira természetes kilátópontja egy hatalmas sziklaformáció tetején található, melyet a panche indiánok szentélynek használtak. Az őslakosok különösen a holdat tisztelték, ennek tiszteletére hoztak létre nem messze a várostól egy rituális központot.

Napsütéses, tiszta időben (aznap reggel sűrű ködfelhő borította a völgyet) minden bizonnyal csodálatos kilátás nyílik a Río Magdalena folyó völgyére, előbukkannak a Tolima, Ruiz és Santa Isabel hófödte vulkánjai, valamint Honda, Mariquita és Ambalema városai.

Hiába vártam közel fél órát a kilátóhelyen, az ég nem tisztult, így lassan visszasétáltam szállásomra, hogy felkapjam hátizsákomat és visszainduljak Bogotába.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.