Az elmúlt napokban részletesen bejártam az aktív pihenők központját San Gilt és annak idilli környékét. Ellátogattam a Juan Curí 180 méter szintkülönbségű, több lépcsős természetes zuhatagához, majd a Királyok hat kilométeres ösvényén keresztül eljutottam a guane emberek őshazájába, Guanéba. A számos latin-amerikai szappanoperának otthont adó Barichara gyarmati kisvárosa teljesen elvarázsolt. Aktuális látogatásom lezárásaként Dél-Amerika egyik legnehezebb erősségű terepén a sebes víz szorításában raftingoltam, ahol többször eszembe jutott Petőfi híres versének egyik sora: …azért a víz az úr!

Az aktív kikapcsolódási lehetőségeiről híres San Gilben a főtéren, néhány parkon és a nyüzsgő piacon kívül igazából nincsen sok látnivaló. Egy igazi érdekesség a Parque La Libertad közvetlen közelében található 18. században épült Catedral de la Santa Cruz, mely minden kétségét kizáróan a gyarmati stílusú építészet remeke.

Karácsony és Újév idején ünnepi díszekbe öltöztetik San Gil városát.

A hegy tetején álló Baricharát – Kolumbia egyik legjobban megőrzött és legszebbnek tartott gyarmati települését – San Gilből fél óra alatt egy colectivóval érem el. A kolumbiai turisták körében közkedvelt koloniális stílusú kisváros már elsőre belopja magát a szívembe; tetszik a főtér hangulata, pezseg az élet az utcákon.

A San Gil közeli Barichara az egyik legszebb kolumbiai kisváros.

Vissza az időbe… … nemcsak Barichara fehér házai színes ablak kereteikkel a régiek, hanem még az autók is a múlt század elejéről valók.

A gyönyörű sárgás kőből épült Barichara székesegyház (Catedral de la Inmaculada Concepción) kiemelkedik a település alacsony építésű házai közül.

Santander megye lakosai a Camino Real több mint ezer éves ősi indián ösvényének helyreállítását a német Geo von Lengerkének köszönhetik. A San Gil környékére 1852-ben betelepült von Lengerke a kolumbiai évei alatt a quinoa sikeres termesztése és az azzal történő kereskedelem mellett útépítéssel és földfejlesztéssel foglalkozott.

A ritkaságszámba menő ősrégi kikövezett gyalogút, a Királyok ösvénye, a koloniális Baricharát köti össze a völgy mélyén fekvő Guane apró kis falucskájával. Utóbbi az ország egyik legrégebb óta, folyamatosan lakott települése.

Guane macskaköves utcái és lenyűgöző épületei évszázadokkal repítenek vissza mindenkit a múltba.

Az alig pár utcából álló falucskát gyorsan körbe lehet járni, én azonban hosszan elidőzöm. Élvezem a régi, fehérre meszelt koloniális jellegű parasztházakat, az óriási nyugalmat és a csendet. Guane és az egész miliő nagyon pazar.

A San Giltől harminc kilométerre található Juan Curí-vízeséshez szokásomhoz híven ismét helyi járatú kisbusszal érkeztem, mely az ökológiai park főbejáratánál tett le. A kb. három dollárnyi belépődíj megfizetése után indiai pávák mellett elhaladva egyedülálló köderdőben túrázva jutok el a vízeséshez.

Az ösvényen gyalogolva számos madarat látok, van amelyik gyorsan továbbszáll, de van olyan is, amelyik hagyja magát fotózni.

A vízesés tetszetős, egészen a zuhatag lábánál kialakult természetes medencéig sétálok. A hideg vizes fürdőt ezúttal inkább kihagyom, megmártózás helyett kolumbiai turistákkal beszélgetek, akik azon csodálkoznak, hogy került ide egy európai utazó.

Miután bebarangoltuk és megcsodáltuk San Gil gyönyörű környéket, Csaba és Dani kérésére raftingoltunk egyet Kolumbia adrenalin központjában. Mindezt életünkben először tettük, rögtön négyes és ötös nehézségű zúgókon…

Az extrém élmény és adrenalin túra során a Río Suárez folyóján közel 2,5 órán át és húsz km-en keresztül csúszkáltunk a sziklák között lavírozva raft hajónkkal. Mindhárman imádtuk a vadvízi kalandot. Nagyon sokáig beszédtéma maradt közöttünk a vadvízi evezés megismételhetetlen élménye, ahogy Csaba – a túravezető evezési utasításai ellenére – egy idő után kirepült a csónakból, elkapta a sodrás és vitte több km-en keresztül…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.