Belga túratársaimmal kiegészülve csodás élményekben volt részem, hatalmasat túráztunk a Sierra Nevada del Cocuy festői szépségű tájain. Tengerszemeket meghódítva, magashegységi gleccserek lábáig jutva ott kirándultunk, ahol 2016-ig különböző gerilla- és paramilitáris csoportok uralták a nemzeti parkot. A vadregényes Kordillerák paramo növényzete, hómezői és hóborította fehér hegycsúcsai kétségkívül Kolumbia legszebb természeti látnivalói. Jöjjön egy részletes képes beszámoló felejthetetlen élményeinkről:

A Hacienda “La Esparanza” közvetlen közelében a bevált, kényelmes sátramban töltöttem az éjszakát. Korán keltem, hiszen fél hatra beszéltük meg a találkozót belga túratársaimmal és mai vezetőnkkel Martával. Egy testet-lelket felmelegítő tea után közösen vágtunk neki a Nemzeti Park leghosszabb ösvényének. Mintegy 21 km várt ránk, melynek során elérjük a Laguna Grande gleccserek elolvadásából származó tengerszemét, ahonnan a térség egyik legszebb kilátását ígérte nekünk vezetőnk.

A ‘La Ruta Central’ túraútvonala a La Esperanzánál 3.600 méteren kezdődik. Az előzetes információk alapján kicsivel több mint tíz km megtétele után – 1.000 méter szintemelkedessél – érjük majd el a 4.600 méteren található Laguna Grande de la Sierra-t. Az égbolt csak lassan világosodott, így az első harminc percben még használtuk fejlámpáinkat.

Közel kétszáz méter szintkülönbség után már a végtelennek tűnő paramo lápos, ingoványos völgyében túrázunk. A környék tele van a paramo jellegzetes növényével, a frailejónnal. Sokszor megállunk, kattognak a fényképezőgépeink. Sosem elég a különleges ökoszisztéma óriásvirágát fotózni, melynél fontosabb növény nem létezik Dél-Amerika ezen részén.

A természeti környezet szavakkal le nem írható. Akármerre nézünk, mindenhol frailejónokat látunk. Az espeletia-liget mögött az égbe magasodó impozáns sziklafal csak hab a tortán. Már most tudjuk, hogy megérte El Cocuyig utazni, a Nemzeti Park egy igazi álomhely!

Lassan emelkedve, mocsaras területek mellett elhaladva előtűnik a hóhatár és a távolban elénk tárul a káprázatos hófedte gleccser. Gyönyörű, vadregényes magashegyi tájon kalandozunk.

Túratársaim legnagyobb örömére belebotlunk egy belga csoportba, így a két hegyi vezető mellett megmaradok egyedüli kakukktojásnak. Nem bánom, kicsit leszakadok tőlük, így több időm jut fotózni és a környező tájat csodálni.

Hát nem gyönyörű a “tierra helada” nedvesebb részein kifejlődő paramo-növényzet?! A Nemzeti Park 2017 áprilisi újranyitása óta El Cocuy vezetőségének létfontosságú a biodiverzitás megóvása és a természetes ökoszisztéma megvédése.

Kis csapatunk egyre közelebb kerül a Sierra Nevada del Cocuy leglélegzetelállítóbb természeti csodáit rejtő túraútvonal végső céljához, a hóhatár közelében található lagúnához.

Louise leesett állal percekig bámulja a feltáruló gleccsert, aminek tájképét évmilliókon keresztül a jég és a sziklák formálták.

A Laguna Grande de la Sierra tengerszemét elérve csillogó víztükör, nyugalom és érintetlen természet vár minket. Belegondolni is rossz abba, hogy a kolumbiai kormány és a FARC között 2016 novemberében létrejött békemegállapodásig pontosan mi zajlódhatott le a Nemzeti Park területén…

Marta vezetésével még közelebb merészkedünk a gleccserhez, melyet az El Cóncavo, az El Portales és az El Toti havas csúcsai vesznek körül. Privilegizált helyzetben érezzük magunkat, hiszen tudjuk, hogy Kolumbiában ritkán kerül az utazó egy gleccser közvetlen közelébe.

A háttérben feltűnik holnapi úticélunk, az El Púlpito del Diablo különleges sziklaformája.

Megkönnyebbült triónk boldogan pózol a Laguna Grande de la Sierra partjánál.

A szimpatikus Martával kiegészülve csapatfotó készül a lagúnát jelző információs táblánál.

A frailejónok lápos völgyén keresztül késő délután érünk vissza a La Esperanza vendégházhoz, ahol a korábban megismert belga csoporttal közösen vacsorázunk. Ismét időben lepihenünk, holnap vár ránk a Pulpito del Diablo-trek!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.