Canchayllo egy klassz kirándulóhely Jauja térségében, amiről egy útikalauz se tesz említést. Pedig a nem mindennapi havasi bromélia-erdőn kívül van itt más izgalmas látnivaló is. Négyezer méter magasságig túráztam a világon leglassabban virágzó növény páratlan látványáért, majd órákkal később egy meredek völgyszurdokban kirándultam.

A Jauja főterén zárva tartó turisztikai iroda segített újra abban, hogy ma merre túrázzak a környéken. Ehhez elég volt elolvasni a “puya raimondii” szót a fabódé ajtaján, már azonnal tudtam, hogy a punanövényzetre jellemző, kivételesen szárazságtűrő havasi broméliákkal megint nagy élmény lesz találkozni.

Az Azulcocha cinkbányához vezető szakasz a régió felfedezése közben megér egy kitérőt.

A rendkívül látványos endemikus növénnyel tavaly Vischongóban ismerkedtem először, ahol négyezer méter felett több hektárnyi broméliaerdő látogatható. Anno a Titankayoq erdőben sem találkoztam turistával, így volt ez most is, az egész túra során nem jött szembe velem más kiránduló. Teljesen érthetetlen, hogy miért nem jegyzi Canchayllo települését egyik Peru nevezetességeit bemutató útikönyv sem. Egyébként egyáltalán nem bántam, hiszen így teljesen magaménak tudhattam az élményt.

A Nor Yauyos-Cochas Tájvédelmi Körzet egyik legeldugottabb vidékét látogatom meg.

A négyezer méteren rejtőző természeti csodát megint teljesen egyedül éltem meg, turista még a közelben sem járt…

Az andoki faluba Jauja buszpályaudvaráról kisbusszal érkeztem. Kb. negyed órát kellett várnom arra, hogy járgányom megteljen csupa helyivel. A kisbusz 45 perccel később San Juan de Pachacayo falujában tett ki, ahonnan méteres átmérőjű kátyúkkal nehezített úton ütött-kopott iránytaxival értem el kora délelőtt a magaslati régióban megbújó Canchayllo-t. Bőven 3.500 méter felett voltam már, amikor elindultam a szomszédos hegy oldalában rejtőző broméliaerdőbe. Szépen kitaposott ösvényen jutottam egyre magasabbra, majd fél órával később megtaláltam azokat a havasi broméliákat, melyek az Andok több, mint 4.000 méteres tengerszint feletti zónájában élnek. A szárazságtűrő – ananászfélékhez tartozó – puya raimondii ötméteresre is megnövő, hatalmas virágzata a szár csúcsán üstökben álló, kard alakú levelek koszorújából magasodik ki.

A havasi bromélia Peruban és Bolíviában is endemikus növény.

A magashegységi üstökösfa életében egyszer virágzik, amire hosszú éveket kell várni.

Canchayllo települése nem csak a havasi bromélia erdejéről híres, itt található az a Shucto-kanyon is, ahova délután jutottam el. Ehhez legalább egy órányit kellett visszasétálnom, hogy a Piñascocha-folyó mellett haladva továbbinduljak északra. Híd híján a helyiek árulták el, hogy hol tudok majd átgázolni a folyón.

A pisztráng tenyésztésére szakosodtak a helyiek.

Ahhoz, hogy eljussak a kanyonhoz, kereszteznem kell a Piñascocha nevű folyót.

A hidroelektromos vízi erőműtől kb. két órát meneteltem a földúton. Nem unatkoztam, hiszen a Shucto-ig vezető szakasz rengeteg látnivalóval szolgált. A Piñascocha-folyó szorosa a vidék egyik legszebb természeti képződménye. Megbirkózva a nagy forrósággal eljutottam ahhoz az elhagyatottan álló, lakatlan épülethez és táblás útelágazáshoz, mely a kanyonhoz vezet. A Cañón del Shucto olyan, mintha egy teljesen más bolygóról pottyant volna le hozzánk. Több száz méteren keresztül kígyóként tekergőzve siklik a földút két oldalán.

A hosszú séta közben sem unatkozok, a punanövényzetre jellemző madarakat – például szerrádó íbiszt – fotózok.

A száraz területű Puna-formáció gazdag madávilágot rejt.

A sziklamászók körében is nagyon kedvelt sokszínű, meredek völgyszurdok egy geológiai kőzetképződés, amelyet több millió év alatt a víz eróziója hozott létre. A kanyon a Nor Yauyos-Cochas Tájvédelmi Körzet része, annak eldugott északi csücskében található. A különleges és látványos sziklaképződményt hatalmas sziklafalak és sziklaformációk jellemzik, melyek csodálatos látványt nyújtanak.

Természet formálta kis vízesés képződik a folyó medrében.

A tengerszint felett közel 3.800 méter magasan fekszik a Nor Yauyos-Cochas meseszép kanyonja.

A hetven méteres sziklafalakon sziklamászók gyakorolják a sportmászást.

Miután feljutottam a sziklafalak tetejére és minden lehetséges pontból lefotóztam a völgyszurdokot, gyalogosan indultam vissza Canchayllo falujába. Nagy szerencsémre egy helyi farmer felvett az autójával, így nem kellett kétszer megtennem ugyanazt az utat.

A hullámformájú képződmény fő alakzatát korábban az esővíz alakította, ma már a szél eróziós hatása a domináns.

A vidék kiemelkedő természeti szépsége a Shucto. Erősen erodálódó kilencven fokos meredekségű sziklafalai nagy kihívást jelentenek a mászóknak.

A több mint egy km hosszú, meredek sziklák között kanyargó szurdokért megérte a hosszú gyaloglás.

Legközelebb biztosan több időt töltök majd el a Nor Yauyos-Cochas Nemzeti Parkban és még magasabbra merészkedve feltétlenül felfedezem a Nevado Pariacaca, a Tata Tunshu és a Nevado Runshu hófödte ötezreseinek szépségét. Most azonban eljött az idő, hogy a perui Yungast (a szomszédos Bolíviában így hívják az Andok és Amazónia közötti köderdőket) elhagyva, visszatérjek pár napra Limába, majd elinduljak Peru északi részébe…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.