Aktuális kalandtúránk során a Mirador-csapattal visszatértem a fehér városba, ahol évekkel ezelőtt megmásztam első és máig egyetlen hatezresemet. A közeli Colca-kanyonban még ennél is merészebb dologra vállalkoztam. Hogy pontosan mire és sikerült -e az attrakció, az kiderül a következő blogbejegyzésből.

Az új kontinensen 2014-ben Peruban kezdtem el intenzíven utazni. Ez volt az az év, amikor faltam az izgalmas élményeket, új kultúrákat fedeztem fel és elkezdett kitágulni előttem a világ. Európai gyökerű gyarmati városokban kirándultam, rendkívül sokszínű állatvilágot ismertem meg a dzsungelben, megismerkedtem a perui konyha legjobb fogásaival és túráztam az Andok magashegységeiben. Egyáltalán nem volt számomra megszokott, így kifejezetten tetszett Huaraz és környéke. A Kordillerák hegyláncában sikerült életemben először háromezer, majd négyezer méter fölé eljutni.

Arequipa jelképe az El Misti rétegvulkán.

Öthetes ecuadori kitérő után visszatértem Peruba, ahol a Salkantay gyalogtúrán az Apacheta-hágón – a szentként tisztelt Salkantay oldalában – súroltam az 5000 métert. A világ huszonöt legszebb túraútvonala köze sorolt Salkantay-ösvény sikeres teljesítése után nem volt kérdés, hogy ha lehetőségem nyílik rá, akkor célba veszek egy hatezres csúcsot is.

A Chachani 6.000 méter fölé törő csúcsának meghódítására közel tucatnyian vállalkoztunk.

Életem első hatezres csúcsának bezsebeléséhez a Dél-Amerikában legkönnyebben megmászható hatezresek között számontartott Chachanit választottam, mely Arequipa mellett magasodik. Meghódítása nem igényel semmilyen technikai bravúrt vagy alpinista képzettséget. A száraz évszakban jártam itt, így társaimmal havas-jeges terep nélkül két nap alatt megmásztuk a hosszabb meredek és kitett szakaszokkal rendelkező hatezer méternél is magasabb hegycsúcsot.

A zaragozai Javier barátommal büszkén pózolok a Chachani 6.075 méteres csúcsán.

Arequipa Peru második legnépesebb városa és az ország legszebb fekvésű települése. A közel milliós nagyvárosban rengeteg különböző szálláshely közül válogathat az idelátogató. A Mirador-csapat túrájának előkészítése során mégis igen komoly nehézségekbe ütköztem. A kétévente megrendezésre kerülő bányásztalálkozó miatt minden jobb minőségű szállást már előre lefoglaltak a peruiak, így hiába telefonáltam vagy kerestem meg lehetséges szállásokat, csak nehezen jártam sikerrel.

A Plaza de Armason lévő katedrális Arequipa egyik legszebb nevezetessége.

A sok turista ellenére életre szóló élmény a Colca-kanyonban túrázni.

A világ két legmélyebb kanyonjának szomszédságában 2.328 méteren fekvő Arequipa a homokkal borított sivatagos szakasz gyarmati városa. A perui Kordillerák dél-nyugati szélén a “Fehér város” mögött magasodnak a kúp alakú El Misti, a Pichu Pichu és a Chachani óriási hegyei, mely vulkánok fokozódó aktivitása miatt Arequipa évszázadok óta állandó veszélyben van.

Arequipában rengeteg szép épület fennmaradt.

A San Agustín templomot eredetileg barokk stílusban 1575-ben építették. A templom 1868-ban egy nagy erősségű földrengésben elpusztult, majd a 19. század végére újjáépítették. Külső része fehér vulkáni tufából készült.

Apropó fehér város. Arequipát már évtizedek óta ekként emlegetik, mivel a belváros legtöbb épülete a közeli hegyoldalból kitermelt fehér színű vulkanikus kőzetből épült. A város pálmafákkal és egyéb dísznövényekkel kialakított főtere, a Plaza de Armas gyönyörű. Arequipa impozáns középpontját egyik oldalról Peru egyik legnagyobb katedrálisa, három oldalról pedig vulkáni tufából épített – a gyarmati idők hangulatát és eleganciáját megidéző – kétszintes üzlet- és étteremsorok övezik.

Arequipa főterét a központi szökőkút körül elrendezett pálmafáival és virágaival az ország egyik legszebb terének tartják számon.

Arequipa tradícionális étele a töltött erős paprika (spanyolul rocoto relleno). Csípős paprikából és darált marhahúsból készül.

A szépen gondozott és felújított koloniális városrészt az elbűvölő Domonkos-rendi Szent Katalin-kolostor übereli. Kék-vörösre festett falaival és húszezer négyzetméter alapterületű apácakolostorával valóságos város a város szívében. Az 1579-ben épített vallási komplexumba jómódú spanyol családok küldték kegyes adományok mellett másodszülött lányaikat. Az 1950-es évek pusztító földrengései hatalmas károkat okoztak, így az újjáépítést követően újra kinyitotta kapuit a turisták előtt a kolostor, mely napjainkban húsz apácának ad otthont és nemzetközi adományok mellett nagyrészt turizmusból él. Nemhiába, hiszen a Santa Catalina a város leglátogatottabb turistalátványossága.

A fehér város nyüzsgő és vidám történelmi belvárosában kellemes élmény sétálni.

A komoly vallási jelentőséggel bíró Szent Katalin-kolostorban mintha megállt volna az idő.

Arequipában járva kötelező látnivaló az apácakolostor.

Arequipa környéke nemcsak varázslatos hegyekben és óriási tűzhányókban, hanem hatalmas szurdokvölgyekben is gazdag. A Cotahuasi-szurdok a magalasti utazás és a vad, szerpentines utak rossz minősége miatt kb. 11 órányi utazásra található a nagyvárostól, így hiába a világ egyik legmélyebb kanyonja, nem annyira híres, mint kistestvére a Colca-kanyon.

A Föld második legmélyebb kanyonja.

Az oázisban számos ökolodzs szabadtéri medencével várja a megfáradt kirándulókat.

A Peru elsőosztályú látványosságának számító Cañon del Colca-hoz 2014 óta többször is eltúráztam. A Chivay és Cabanaconde települések fémjelezte kanyon kétszer olyan mély, mint a Colorado-folyó által kivájt arizonai Grand Canyon. Legutóbb a Mirador-csapat érkezése előtt néhány héttel jártam a 3.300 méter mély kanyon legalján, a Sangalle óázisban.

Cabanacondéból indulva közel három óra alatt teljesíthető a gyalogtúra az óázisig.

A célom az volt, hogy a szakadék legmélyebb pontján lefoglaljam a csapat szállásait és a másnapi visszaútra az öszvéreket. A szakadék széle alatt 1.200 méter mélységben található óázisból a falu határában várakozó helyi jegyszedő nagy meglepetésére hat óra alatt megfordultam.

A Mirador-csapat úton a szurdokvölgy aljába.

Nem volt ilyen egyszerű a visszaút a Mirador-csapattal, hiszen, hogy időt nyerjünk és másnap ne terheljük túl magunkat, a csapat négyötöde öszvérháton tette meg a visszautat a kanyon tetejére, mely nekem mint vezetőnek komoly kihívást jelentett.

A Föld legnagyobb szárazföldi madarát – az andoki kondort – a Cruz del Condor kilátójánál fotóztuk.

A világ egyik legmélyebb kanyonjának számító Colca kopár hegyeivel, a maga fenséges és rideg szépségével utánozhatatlan.

Eszembe jutott gyerekkorom egyik olyan emléke, amikor a Thüringiai-erdő mellett lévő Wartburg lovagváránál három felnőttnek se sikerült feltenni engem az öszvér hátára, ebből adódóan anno gyalogosan jutottam el a várdomb tetejére.

A gyönyörű kanyonvölgy mélyén jelentős folyó kanyarog.

A földművelésre használt teraszok a preinka időkből származnak.

Mindent a csapatért, gondoltam, így ezúttal teljesítettem a nem olyan egyszerű mutatványt. Azóta tudom, hogy ha legközelebb egyedül és önállóan járok a környéken, akkor már túrázva járom majd be a természetjárók körében pár éve elhíresült alternatív Colca-kanyon útvonalát, mely eddig ismeretlen terepen kanyarog és mutatja meg a szurdok természeti szépségeit.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.