Lábunkban még a Machu Picchunál szerzett izomlázzal indultunk neki a napnak. A Szent-völgy egyik gyönyörű kis városkájában, Ollantaytambóban még ébredeztünk, hogy utána körbejárjuk és megcsodáljuk Moray misztikus mélyedéseit, majd Salinas hihetetlen sóteraszait. A szépséges romváros után talán Chinchero nyűgözött le a legjobban. A mindenkori inka uralkodó nyári recidenciáján a spanyol hódítás után épített koloniális templom az egyházi építészet kiemelkedő alkotása.

Szent-völgyi kulturális körutunk a Machu Picchu után tovább folytatódott, kis csapatunk hajnalban az Urubamba völgyében futó híres vasútvonalon hagyta el a Szent Várost. A vonat ezúttal pontosan indult, a korai takarodó ellenére egyikünk sem bánta volna a későbbi indulást, ám újabb kalandok, újabb inka kori lelőhelyek vártak ránk.

Ollantaytambo, a spanyol hódítókkal szemben aratott legnagyobb inka-győzelem helyszíne

Lélegzetelállítóan szép trópusi erdővel borított hegyoldalak között kanyarogtunk egészen Ollantaytambo kisvárosáig. Az Urubamba-völgyben található, máig jó állapotban megmaradt település sokkal jobban megőrizte ősi szokásait, mint például a pár nappal korábban megismert Pisac. Az inka épületek kivitelezése, a szűk kis utcák, vízelvezetők és az erőd mind építészeti mesterművek.

Ollantaytambot Pachacútec inka uralkodó építtette, hogy hosszú éveken keresztül királyi birtokként szolgáljon. Bár a kutatók korábban azt feltételezték, hogy a szilárd és komplex erőd magas falai kizárólag abból a célból épültek, hogy megvédjék az Inka Birodalmat egy esetleges külső támadástól, mára kiderült, hogy Ollantaytambo fontos mezőgazdasági, vallási és asztrológiai központ is volt. Ezt támasztják alá az egykori terménytárolók fennmaradt épületei is. A meglehetősen nagy lejtésű domboldalon található raktárakban tárolták a quinoát, így védték legfontosabb alapanyagaikat a támadóktól és fosztogatóktól.

Machu Picchu után az egyik legnépszerűbb turista úticél

A spanyol hódítás idején Cusco elfoglalása után Ollantaytambo erődje lett az inkák menedéke és az ellenállás központja. A kegyetlen konkvisztádorok, Francisco Pizarro és lovas seregei Ollantaytambónál nem várt ellenállásba ütköztek, csapdába kerültek, amiből csak nagy nehézségek árán tudtak kimenekülni. Ez volt az Inka Birodalom spanyolokkal szemben aratott egyik legnagyobb győzelme.

A kijárat felé haladva számos teraszon keresztül, embert próbáló mennyiségű lépcsősoron gyalogolva érjük el a romváros utoljára feltárt részeit, vízvezetékeket és a szent városba történő belépéskor használt rituális fürdőket.

Moray, az inkák mezőgazdasági laboratóriuma

Ollantaytambo megtekintése után már várt is ránk sofőrünk, Miguel, aki elszállított bennünket következő állomásunkra, Morayba. Az Andok vadregényes magaslatain elhelyezkedő Moray azokról a mezőgazdasági teraszokról híres, amelyeket nem a szokásos lépcsőzetes módon, hegyoldalban alakítottak ki, hanem egyre mélyülő, koncentrikus körök formájában.

Igazából a körök jobban hasonlítanak egy római kori amfiteátrumra, mint mezőgazdasági laboratóriumra. Pedig Moray valójában az inkák különleges mezőgazdasági kutatóintézete volt, ahol alkalmazkodó növényfajtákat termesztettek és vizsgáltak.

Mezőgazdasági teraszok koncentrikus körök formájában

Az elképesztő mezőgazdasági szaktudással rendelkező inkák a kör alakú mélyedések és a lépcsőzetesen emelkedő teraszok tájolásával kísérletezték ki, hogy a különböző növényfajtáknak mennyi napsütésre van szükségük, milyen hőmérsékletet kedvelnek leginkább. Zsenialitásukat mi sem jellemzi jobban, mint hogy a teraszszintek közötti másfél méteres szintkülönbség miatt a felső és az alsó teraszok között akár tizenöt fok is lehetett a hőmérsékleti eltérés. Micsoda meglátás, milyen fantasztikus ötlet volt ez, és az erózió ellenére csodálatosan megmaradt az utókor számára.

Hihetetlen látványt nyújtó külszíni „sóbánya”

Sajnos a kanyargós szerpentineken elérhető Maras, azaz Salinas már nem látogatható a Boleto Turistico gyűjtőjegyével, jelképes belépődíj ellenében azonban bárki körbejárhatja a világ legmagasabban található sóteraszait, ahol minden látványelemet a só formált.

Maras különleges sópárlatai minden formában kaphatóak

Sok évszázaddal ezelőtt az itt élők egy sóban igen gazdag természetes hőforrás felett szabályos, hófehér sóteraszok ezreit alakították ki a hegyoldalban, amelyekbe csatornákon vezették be a forrás vizét.

Magaslati sóteraszok a hegyoldal meredek lejtőin

A különböző szinteken kialakított sóteraszokat az inkák úgy működtették, hogy a forrás vizét sekély medencékbe fogták fel. Az erős napsugárzás hatására a víz gyorsan elpárolgott a teknőkből, a só pedig kikristályosodott és leülepedett. A visszamaradt sópárlatot a helyi családok a mai napig hagyományos módon, kézzel gyűjtik zsákokba.

Autentikus ebéd valahol Maras és Chinchero között

A Salinas-féle “fehér arany” megtekintése után kulturális körutunk aznapi utolsó állomása, Chinchero, felé indultunk. Útközben megéheztünk, de túldimenzionált, drága étterembe egyikünk sem akart menni, így sofőrünkhöz fordultunk tanácsért, aki, kicsit félve bár, egy helyi közösség útmenti kifőzdéjét javasolta. Többfajta húsféle mellett rocoto relleno -azaz töltött paprika – volt az aznapi menü, mindegyikünk örömmel választotta ki a fogára valót.

Helyiek igényeihez igazodó kézműves és textilpiac Chincheroban

Az Andokban a tengerszint felett 3.762 méteren található indián falucska, Chinchero komoly kézműves hagyományokkal bír és történelme is jelentős. Híres színpompás piaca is, mely helyben szőtt termékei ellenére kevésbé turista-orientált, mint például Pisac vására. A fennsíkra épült település főleg vályogházakból áll, főteréről gyönyörű kilátás nyílik az inkák szent völgyére, a Cordillera Vilcabamba és a Salkantay hófödte csúcsaira, melyek valósággal uralják a nyugati horizontot.

Chinchero: varázslatos andoki indián falucska ősi hagyományokkal

Chincherot kissé mitologikusan a szivárvány szülőhelyének is nevezik, mivel az esős évszakban, egy kiadós zápor után, amikor a nap visszahódítja az égboltot, gyakran feltűnik a szivárvány.

Dél-Amerika egyik legszebb temploma Chincheroban található

A Cusco közelében található kis település múltja is jelentős: a mindenkori inka uralkodó a régi palotát nyári rezidenciának használta. A tágas mezőkben bővelkedő fennsík, a környék lagúnái és a lenyűgöző hegyi panoráma miatt a Szent-völgy egyik paradicsomi szépségű darabkája lehetett az inkák idején.

A főtér gyarmati kori temploma egy inka-palota maradványaira épült

A kolonizáció idején, 1607-ben, épült gyönyörű, hófehér templom nagy meglepetéseket tartogatott. Azt tudtam, hogy régi épületről van szó, viszont a gazdagon díszített, több mint ötszáz éves, kifinomult freskója a tizenkét apostollal, illetve a gyönyörű, színes, fagerendás mennyezet teljesen ámulatba ejtett. A templomot a spanyol konkvisztádorok egy általuk lerombolt inka-palota alapjaira építették. Chinchero a gyarmati egyházi építőművészet egyik kiemelkedő gyöngyszeme, egyetlen negatívuma, hogy a templomon belül sajnos nem lehet fényképezni.

Egyenletesen elosztott medencék inka-kori hagyományokkal

Így fényképek nélkül, de újabb, nagyon élvezetes és változatos napon vagyunk túl aktuális vendégeimmel. Cuscoba érve elbúcsúztunk Claudiától és felpattantunk egy Punoba tartó éjszakai buszra, hogy másnap a Titicaca tavon elinduljunk a nagyon turistás Uros szigetek és a jóval autentikusabb Taquile felé…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.