Három hónap európai otthonlét után már nagyon hiányzott egy kis magaslati túrázás. A „Fehér-hegység“ Ishinca-völgyében, a Nevado Ishinca és a Tocllaraju alaptáborában terveztem sátrazni és természetes környezetben elmerülni egy teljesen más világban. Részletes képes beszámoló következik az Ishinca-völgyről.

Huaraztól helyi kisbusszal jutottam el a tizenöt km-re található Paltay hidjához, ahonnan a Lucma nevű folyó mellett haladva taxival értem el a hivatalos túraútvonal kezdetét, Collont.

Hátizsákom közel tíz kg-ot nyomhatott, vittem magammal az új sátramat, matracomat, gázfőzőmet és három-négy napra elegendő élelmet. A túra kiindulópontjától összesen tizenhat km-t gyalogolva 1.200 magaslati métert kellett megtennem az Ishinca-alaptáborig. Collont elhagyva ilyen pazar havas hegycsúcsok csalogattak.

Huillac-ban lehetőségem lett volna öszvért és teherhordót bérelni, de ami a Himaláján az oxigénpalack használata nélküli túrázás a magashegyi mászóknak, az nekem az öszvér és magashegyi vezető kísérete nélküli trekkingezés az Andokban.

Pompás környezet, gyönyörű napsütés és felhő nélküli égbolt fogad a túra kezdetén, 3.300 méteren.

Hosszú, emelkedős gyaloglás után értem el az Ishinca-völgy bejáratát. Amíg ilyen festői hegyek vannak körülöttem, addig hatalmas élmény túrázni és a megközelíthetetlennek tűnő magaslatok felé gyalogolni.

A csúcsmászásra készülők öszvérhajcsárral küldik előre zsákjaikat az Ishinca-völgybe.

Szünetekkel együtt összesen kb. hét óra kemény gyaloglás után megérkeztem a völgybe. Az Ishinca-alaptábor tengerszint feletti magassága mintegy 4.400 méter. Fárasztó menet volt, az utolsó pár km-en már nagyon éreztem a hátamra nehezedő súlyt. Felvertem az új sátramat, körbejártam a völgyet és megcsodáltam a körülöttem magasló hegycsúcsok festői látványát.

Az alaptábor a magashegyi mászók közkedvelt bázisa. Tiszta időben, naplemente idején ehhez hasonló tájképet lehet lőni a környékről.

Elég sokszor megértem már, így egyáltalán nem csodálkoztam azon, hogy éjszaka megérkezett a hó. Reggelre szép fehérbe öltözött a környezetem, a borzasztó hideg ellenére jó volt szemlélni és fotózni a megváltozott tájat.

Sikerült felavatni az új sátramat, nagyon jól bírta az éjszakai sűrű havazást!

Egy gyors reggeli és meleg tea után irány az Ishinca-lagúna! A 4.980 méteren található tengerszem eléréséhez az alaptábor jobb kézre eső oldalán, egy kavicsos, sziklás gyalogúton kell felemelkedni. Ilyen nagy magasságokban már nagyon ritka a levegő, kis lépésekkel haladtam előre.

Tíz-tizenöt perc folyamatos gyaloglás után, rövidebb szüneteket tartva jutok célom közelébe. Egy újabb, hatalmas völgyet elérve, felmászva a kilátóba, meghökkentően pompás környezet tárul elém.

Négy km meredek hegymenet után elértem az aktuális célomat, a közel 5.000 méteren található édesvízű lagúnát. Háttérben a Nevado Ishinca és a Ranrapalca.

Egészen a hóhatárig felhatoló, sziklás, köves területeket kedvelő viscacha, azaz macskanyúl, pózol pár lépésnyire táborhelyemtől.

Az éjszakai intenzív havazás után szép, tiszta környezetben élvezem az aktuális naplementét és fotózom a körülöttem lévő hatalmas, havas hegycsúcsokat.

A harmadik napon elkezdtem az ereszkedést Collon-ig. Még a völgyben ez a jópofa madár várt rám búcsúzásképpen.

Tizenhat km-t ereszkedve gyönyörű napsütésben túrázok, a körülöttem található masszív hatezresek minden szépségüket megmutatják. Èlmény fotózni az egész évben fehérbe öltözött hegyeket.

Peru talán legszebb fekvésű iskolájánál vártam a taximra, hogy az visszavigyen Paltay hídjához. Alig telt el húsz perc és már meg is állt egy lepukkadt autó. Gyors egyezkedés után megállapodtunk a tarifában. Irány vissza Huaraz, hogy kipihenjem magam a fárasztó, embert próbáló magashegyi túra után.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.