Valamiért már nagyon régóta vártam a találkozást a hóval és az andoki hóhatárral. Amikor tajvani túratársammal kitaláltuk, hogy eltúrázunk a 4.600 méteren található Leijacocha tengerszemhez és ott is kempingezünk, éreztem, hogy ebből erős havazás lesz… Képes beszámoló papírfákról, gleccserlagúnákról, andoki viharról és jégesőről.

Pannal megtartottuk szokásunkat, Huarazban hajnalban ébredtünk és korán útra keltünk a Kordillerákba. Olyannyira, hogy reggel fél hétkor már terepen trekkingeltünk Vicos településének határában.

… ha trekkingtúránk első tíz percében nem tévedtünk volna el a település eukaliptusz erdejében, akkor biztos, hogy kimaradt volna a Nevado Hualcán (6.122 m) porcukorba mártott fenséges gleccsere…

Ahogy egyre magasabbra jutottunk, úgy változott az andoki flóra. Az eukaliptusz fákat papírfák (Peruban tabaquillo) váltották, még pár száz magassági méter és hamarosan megjelennek a hófödte öt- és hatezresek.

A Nevado Copa (6.188 m) gleccserfala egy karnyújtásnyira van tőlünk.

A havas hegygerincek mellett mást is lehet fotózni.

Sziklás, vízeséses terepen kerülünk közelebb a morénához.

Újabb pihenő, újabb gleccser. A festői szépségű környezet mindegyikünket levesz a lábáról.

Megörökítjük a pillanatot.

Kora délutánra értük el a moréna alatti fennsíkot. Javaslatomra és a Nevado Copa felett gyülekező hófelhők miatt gyorsan sátrat állítunk.

Délután fél kettőkor szépen megmutatja magát a tengerszint felett 4.600 méterre található Laguna Leijacocha tengerszeme.

Magaslati környezetben gyorsan változik az időjárás, így a délutánra várható havazás előtt még lefotózom a Copa-hegység csúcsát.

Az intenzív jég- és hóesést már meleg hálózsákunkba bújva a közös sátrunkban éltük meg. Miután lezajlott a felhőszakadás, mintha mi sem történt volna, újra kisütött a nap. Lélegzetelállító panoráma tárult elénk.

Első nap, este hat óra: aktuális sátortáborunk – piros rész a képen – a masszív másfél órás havazás után.

Jégkásából készül a levesalap.

Egy percre a Leijacocha lagúnától kőfalakkal védett helyen sátorozunk.

A hatalmas jégeső és hóvihar után Pan nagy örömmel pózol a kamerának a Laguna Leijacocha és a Nevado Copa előtt.

Az éjszaka visszafogta magát az időjárás, így másnap reggel újra megcsodálhattuk a Copa-hegység gleccserét és a türkizkék színekben pompázó gleccserlagúnát.

Pan készen áll a visszaereszkedésre, irány Vicos és a civilizáció!

…másfél nap hóban és jóban a perui Andokban.

Hóba burkolózott andoki táj egy picike gleccsertóval.

… a visszaúton – már száraz terepen – ilyen varázslatos környezetben túrázunk.

Másnap kora délután csodálatos erdőben közelítünk Vicos települése felé.

A havas terep és a hosszú ösvény ellenére öt óra alatt sikerült visszaereszkednünk az andoki faluba, ahonnan gyorsan kaptunk colectivót Marcarába, majd kisbuszt Huarazba. Bázisunkra érve újra leszakadt az ég. Remélem, hogy a jó idő a következő napokra visszatér, vannak még ugyanis terveim a Kordillerákban…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.