A Cordillera Huayhuash nyolcnapos gyalogtúrájával szerettem volna zárni idei perui magashegyi kalandozásaimat, azonban az időjárás ezt sajnos megakadályozta. Ezért egy kisebb kihívást jelentő háromnapos trekkingre vállalkoztam, melynek során mindkét nap négyezer méter felett kempingeztem, és megmásztam egy 4.700 méteren található hágót. Igazán különleges heteken vagyok túl, élvezzétek az aktuális képeket!

Már bőven a mellékszezonban járva kb. tíz napja minden délben hatalmas eső zúdul a Kordillerákra. Egy gyors zápor még nem is zavarna annyira a túrázásban, ha nem követné délután egy egészen az éjszakába nyúló, erős intenzitású csapadékhullás…

Bevált túratársaimmal Pannal és Sarinával az Olleros és Chavín de Huantar közötti Aukis Nanit, a “nagyszülők ösvényét” járjuk végig.

Utóbbi egy egykori inka úthálózat, melyet már a régió korábbi civilizációi is használták.

Az Uquian-völgyben – egy menedékház közvetlen környékén – 4.095 méteren csodálatos környezetben töltjük első éjszakánkat.

Sarina már tudja, hogy hamarosan megérkezik az éjszakába nyúló zivatar, így ideje lesz sátrat állítani…

Az Uquian-völgy vizes élőhelye és a Collotacocha lagúna az első délutánunk külön programja. Ide a sátor felállítása után és a mindennapos délutáni zápor előtt látogatok el német társammal.

Ismét négyezer méter felett sátrazunk a perui Fehér-Kordillerákban.

A korábban megszokotthoz képest – pár száz magassági méterrel alacsonyabban – teljesen más arcát mutatja az andoki táj.

Havas hegyek, gleccserek és mélyzöld színű tengerszemek hiányában is lenyűgöz az Olleros és Sacracancha közötti szakasz.

Utolsó pillantás a lenyűgöző Uquian völgyre, mielőtt nekivágunk a hosszú és monoton emelkedőnek.

Megjelennek a festővászonra kívánkozó havas ötezresek.

A pre-inka ösvényen haladva a német Sarina vezeti triónkat a Yanashallash-hágó irányába.

Miss Pink (Sarina) és Miss Yellow (Pan) a szakadó eső után a Yanashallash-hágó (4.700 m) tetején.

A hágó sikeres leküzdése után – eléggé megázva – ereszkedünk Shongo-völgyi táborhelyünre.

Útban a völgybe eláll ugyan az eső és a nap is kezd kisütni, de a meleg ruháinkra továbbra is szükségünk van.

Már délután célba érünk, jöhet az idei utolsó sátrazás Peruban!

A napelem nem ritka látvány a helyiek egyszerű kunyhói mellett.

Birka karám háromezer méter felett.

Chavín de Huantar felé keresztezzük a Wacheqsa folyót.

Utolsó napunkon ereszkedés közben is csodálatos a természet. Egy percet sem unatkozunk, folyamatosan kattognak a fényképezőgépeink.

Életképek az Andokból.

Chichucancha környékén újra megjelenik a civilizáció, már nem járunk messze a Chavín-kultúra fő régészeti lelőhelyetől.

Trekkingtúránkat Chavín de Huantar városában zártuk, ahol túratársaim legnagyobb bánatára aznap éppen zárva tartott a szertartási centrum és a múzeum.

Huarazban közös vacsorávál búcsúztunk el egymástól és az Andoktól. A túrabakancsot és a sátrat egy időre félretéve most jöhet valami új, van még kb. tíz napom Peruban mielőtt országot váltok és átérek Ecuadorba…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.