Felejthetetlen napokat töltöttem el Peru jelentős turistaútvonalaktól távol eső látványosságainak sorában említett, lélegzetelállítóan gyönyörű Pacaya Samiria Nemzeti Rezervátumban. Helyi vezetőm, Javier, az Amazonas egyik eldugott mellékágán négy nap alatt száz km-t evezve, mutatta be a selva baja (alacsony dzsungel) rendkívül gazdag és kivételesen változatos növény- és állatvilágát. Dzsungelbeli sétánk során vezetőm óriási lelkesedéssel mesélt a különféle növényekről, burjánzó fákról, azok terméseinek és kérgeinek mágikus gyógyító erejéről. Nap mint nap lándzsával halászott halat fogyasztottunk, míg az éjszakákat közvetlenül a folyóparton töltöttük. Az állatmegfigyelők paradicsomában madárzajra tértünk nyugovóra és madárzajra ébredtünk.

Sok magaslati túrázás és több hónapos magashegyi környezet után felemelő élmény volt a trópusi klímával megáldott Tarapoto esőerdeiben kirándulni. Az egyedüli nehézséget a forró nedves éghajlat és a rendkívül magas páratartalom jelentette, melyhez ki-ki másként alkalmazkodik.

Elmaradhatatlan Charapa teknősök

Óriásvidra

A Keleti-Kordillerák lábánál, az Amazonas-medencére tekintő nagyvárost Yurimaguas irányába hagytam el. Az átalakított, jó minőségű főúton érintettük a perui turisták nagy kedvencét, az Ahuashiyacu-vízesést és a Cascadas de Pishurayacu-t, majd közel kétórás utazás után értünk be az Amazonas egyik távoli forrásfolyója, a Huallaga partjára épült városba.

Viszlát Yurimaguas, irány Lagunas, a Huallaga folyón

Yurimaguas már a szinte teljes egészében az Amazonas folyó síkságához tartozó Loreto megye egyik nagyvárosa, mely az egész ország területének több mint negyedét teszi ki. Innen csak hajóval lehet eljutni az őserdőbe. Pont ez volt a tervem, így másnap hajnalban továbbindultam Lagunas felé, ahol több év után az Amazonas egyik mellékágán terveztem a dzsungel páratlan élővilágát megcsodálni.

Tipikus faház a trópusi klimájú Lagunasban

Helyi indián család útközben

2014-ben jártam először az Amazonas-medence nagy kiterjedésű esőerdőjében, akkor a Rurrenabaque közelében található, népszerű Beni folyó mellett fedeztem fel a bolíviai mocsárvidék fajgazdag állatvilágát. Évekkel később az Amazonas leghíresebb mellékágán, a Rio Negro vízrendszerének torkolatánál fekvő Manaus mellett egy többnapos felfedező túra résztvevőjeként vetettem be magam újra az esőerdő mélyébe. Hiába tűntek fel azonban amazonasi folyamidelfinek a csónakom mellett, hiába volt tökéletes a lodzs-szállásom, az az élmény, ahogy a túravezető kikapott egy bébi kajmánt a vízből, majd az kézről-kézre járt a csónakban ülők között, teljesen kiverte nálam a biztosítékot, így a brazíliai dzsungeltúra örök csalódás marad.

Háromkerekű motoros taxi a Pacaya Samiria bejáratánál

Ezzel a fakenuval vágunk neki az Amazonas-esőerdőnek

A rossz tapasztalatok miatt óvatosabban közelítettem meg az esőerdőt. 2017-ben jártam újra olyan Nemzeti Parkban és egy bioszféra rezervátumhoz tartozó színes fajgazdagú folyónál, ahol, letérve a fő turistaútvonalról, megint különleges élményben volt részem. Akkor éppen Nicaraguában kirándultam, és az ország délkeleti részén található Los Guatuzos Parkban, a Rio Papaturro folyónál töltöttem el három felejthetetlen napot az ország minden kétséget kizáróan legjobb ökológusánál, Armandónál.

Amazon-jégmadár

Ùjabb, izgalmas szálláshely

Armando vezetésével ismerhettem meg a Papaturro környéki növény- és állatvilág biológiai sokféleségét. Az egyik esti csónaktúra során vezetőm annyira belelendült az állatok megfigyelésébe, és magával ragadó, izgalmas mondandójába, hogy a tervezetthez képest több mint egy órával később érkeztünk vissza szállásunkra, így aznap a vacsoráról lemaradtam… Az élőlények rendkívüli sokfélesége és a három nap maga minden túlzás nélkül életem egyik legkülönlegesebb és legemlékezetesebb kirándulása volt.

Javierrel haladunk előre a lápos, mocsaras folyón

Irány a dzsungel!

A kivételes nicaraguai élmények után Peruban sokáig törtem a fejem azon, hogy pontosan honnan közelítsem meg az amazóniai dzsungelt, hol találok újra paradicsomi békességet és szinte érintetlen esőerdőt.

Sárgatorkú karakara

Egy másik természetimádó, az amerikai Ian várja, hogy lencsevégre kaphassa a fel-feltűnő amazonasi folyamidelfineket

Loreto fővárosa, Iquitos, nálam nem jöhetett szóba, tudtam, hogy egy nagyváros közvetlen környékén nem annyira gazdag és változatos a fauna, mint az Amazonas egy eldugott mellékágán. A legalkalmasabbnak tűnő helyet hosszú keresgélés után találtam meg. A Yurimaguastól hajóval hat órára található Pacaya Samiria Természetvédelmi Rezervátum az amazóniai esőerdők kapujában található. Egy csodálatos világ, ahol az ég egybeolvad a víz kékjével. A régió ideális mindazoknak, akik a természettel közeli kapcsolatot autentikus módon szeretnék megélni a világ legnagyobb esőerdőjében.

Sárga-kék arák pihennek a fán

Halászölyv

A Pacaya Samiria Peru egyik legnagyobb védelem alatt álló területe, az óriási kiterjedésű, kanyargó folyóval szabdalt, lápos, mocsaras sávokkal borított vidéket négynapos esőerdei kirándulás keretein belül látogattam meg. Tudni kell, hogy az amazonasi őserdőt igazán jól felfedezni gyakorlatilag csak a vízről lehet, hajóval, csónakkal utazva. Abszolút autentikus módon, hajtómű nélküli kenuval jártuk be túravezetőmmel az amazóniai esőerdő, az egész világon páratlan szépségű szegletét.

Csuklyásmajmok

Evezve, időnként lassan csorogva az egész napot a vájt fakenuban töltöttük, így gyönyörködtünk a hihetetlen látványban. Javier segítségével, aki óriási lelkesedéssel mesélt evezés közben,megismerkedtem a növények páratlan biológiai sokféleségével és az egzotikus állatok egyedülálló szépségével. Lassan haladtunk, hiszen rengeteg élményt kínált a parádés, sokszínű látnivaló. A dzsungelben egyre mélyebbre haladva, számtalan ritka állatfajjal találkoztunk, nagy kedvencem mégis az alig észrevehető lajhár volt. A lajhárok életük nagy részét szinte mozdulatlanul a fán töltik. Vezetőm nagyon jó szemének köszönhetően, nagy örömömre a négy nap alatt összesen tizenegyet (!) fedeztünk fel.

Nagy kedvencem, a háromujjú lajhár

Pihenni csak ebédidőben álltunk meg, hogy a villámkezű Javier lándzsával fogott halait frissen elkészítsük. A Pacaya Samiria vízi biológiai rendszere rendkívül változatos, a folyóban mintegy 250 halfaj él, így egyáltalán nem meglepő, hogy mindig másfajta halat fogott vezetőm, a túra ideje alatt talán sose ettünk kétszer ugyanabból a halfajból.

Lándzsával fogott hal ebédre

Idilli környezet az ebédhez

A programok között szerepelt egy éjszakai állatles is, amikor csónakunkkal a folyó vizén nesztelenül suhanva, zseblámpák fénye mellett kerestük a víz fölé belógó, faágakon megpihenő madarakat. Hatalmas élmény!

Szállásom tőszomszédságában sétálgató kókuszgém

Kígyónyakúmadár

Minden pillanatát élveztem a dzsungelben eltöltött négy napnak, így a nicaraguai Papaturro után újabb életre szóló és felejthetetlen élménnyel gazdagodtam egy állatmegfigyelős nemzeti parkban. Mindenkinek, aki kivételes szépségre vágyik az esőerdőben, ajánlom ezt az abszolút hiteles, mindenféle motorzaj nélkül felfedezhető, amazóniai dzsungeltúrát.