A Mirador-csapattal bejártuk a perui partvidék középső részén található Pachacamac romvárosát. A Föld létrehozójának tiszteletére emelt rámpás agyagpiramisok többsége szinte visszafordíthatatlanul megsérült, így ezúttal kevésbé élveztem a mai napig fennmaradt szent hely maradványait, mint tettem azt pl. egy évvel korábban a Caral-kultúra jelentős, nagy kiterjedésű ásatási területeinek meglátogatása során.

Nagy meglepetés nem érte kis csapatomat, amikor délelőtt ködszitálásban ismerkedtünk Lima óvárosának nevezetességeivel. A garúa, ami a Csendes-óceáni partvidéken ekkortájt alakul ki, makacsul kitartott kora délutánig.

A Panamericana Sur országút 33-as kilométer kövénél található az a pre-inka helyszín, ahova a Földteremtő isten dicsőségére és imádatára zarándokok ezrei érkeztek az ország minden szegletéből.

Fontos zarándokhely Peru különböző civilizációi számára.

Miután ebéd helyett megkóstoltuk a híres perui (spanyol) édességet a churrost (olajban kisütött égetett tészta, amit fahéjas cukorba hempergetnek), bepattantunk Mateo kisbuszába és becéloztuk magunknak Paracas városát, aznap esti szálláshelyünket.

A Paracas felé vezető úton meglátogatjuk az ősi régészeti lelőhelyet.

Max Uhle német régész nevével köthető össze Pachacamac felfedezése.

Az út a Peru déli partjánál található Paracas Nemzeti Parkig a nagy teherautó-forgalom miatt kifejezetten időigényes és unalmas, így mindig jó megállókat beépíteni, melyek gazdagítják az utazási élményeket. Egy ilyen megálló útközben Pachacamac archeológiai központja. A Limától kb. 40 km-re található régészeti lelőhely a Lurín folyó völgyében fekszik. A mintegy ötszáz hektáros kiterjedésű szent hely nevét Pacha Kamaq-ról, a világmindenség teremtőjéről kapta. A ceremóniaközpontban i.e. 200-ból találhatóak az első, emberi jelenlétre utaló nyomok. A lelőhely mintegy 1.300 évig virágzott, míg a spanyol konkvisztádorok meg nem szállták.

A régészeti helyszínen még nagyon sok munka vár az archeológusokra.

Hívei kreatív alkotó istenként tisztelték Pacha Kamaq-ot. Az inka hódítás után az új kultúra részben átvette a korábbi kultuszok alapvető jelentéstartalmait, így Pachacamac istenét is beépítette saját vallásába, bár őt – mint a Föld Teremtőjét – kisebb jelentőségűnek tartotta a sajátjánál, Viracochánál.

A „Színes Templom” egyik megmaradt falrészlete.

Az inkák akkor vették át Pachacamacot, amikor a várossal együtt meghódították az ichmák területét.

Peru központi partvidékének legfontosabb szertartáshelyén a lima, wari, ichma és inka civilizációk nyomai találhatók. A hajdan jelentős erőd rámpás piramisainak és templomainak többségét – a Wari-civilizáció hanyatlása után – az ichma-közösség építette i.sz. 800 és 1400 között. Társaimmal már belépéskor gyorsan megállapítottuk, hogy a világörökségi védettséget élvező vályogváros elég rossz állapotban van. A fosztogatás, az El Niño-jelenség és a partvidéki sivatag homokja elnyeli a korábban feltárt épületkomplexumok maradványait.

Nem sok maradt a hatalmas templomokból.

Erősen lepusztult agyagtégla épületmaradványok.

A Wari Birodalom összeomlása után is megmaradt az ősök kultusza, így az inkák továbbra is tiszteletben tartották Pacha Kamaq-ot, a Föld Létrehozóját. Pachacamac templomainak tudós főpapjai elérték azt, hogy az inkák nem egyszerre olvasztották be őket, hanem először szövetségre léptek velük. Az inka állam felemelkedése idején ichma néven egészen az 1440-50-es évekig fennmaradtak. Vallási központjukat és fontos szertartáshelyüket az inkák a birodalmi vallás egyik részévé emelték.

A már az inkák előtt létező szent helyet a Wari- és Ichma-kultúra idején bővítették ki.

Az évszázadok során minden kultúra hozzájárult a komplexum kibővítéséhez, amelyben még szebb templomokat, lenyűgözőbb piramisokat és házakat épített.

Uralmuk jeléül egy naptemplomot építettek a szentély mellé. A sziklaoromra épült, mintegy negyven méter magas trapéz alakú épület Pachacamac lelőhelyének egyik legjobb állapotban fennmaradt maradványa. Egyes régészek szerint a lépcsős piramis templomaiban a korábbi civilizációk rendszeresen mutattak be emberi áldozatokat. A legújabb kutatások szerint az inka vezetők Pachacamacban fogadták a távoli közösségek küldöttségeit, így az zarándokhely is lehetett. Itt készítették elő a nagy döntéseket, illetve kérték ki a jósok véleményét.

Kilátás a Holdtemplomra.

A tényleges Pachacamac templom jelenleg csak rom, így a fő attrakció a trapéz alakú, sártéglából épült inka Naptemplom.

Az igazat megvallva, nem volt rám nagy hatással a több ezer éves régészeti lelőhely, sokkal jobban várom a holnapot, amikor a csapattal csónakba szállunk. Várnak ránk a Ballestas-szigetek Humboldt-pingvinjei, dél-amerikai oroszlánfókái és sokszínű madarai!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.