Nagy tételben mernék fogadni arra, hogy eddig még senki sem hallott Vischongo településéről, az Intiwatana régészeti komplexumáról és a Titankayoq erdőről, tévednék?! A hétvégét az Ayacucho-tól két és fél órára található Vischongo környékén töltöttem és szombat délelőtt elkirándultam a 4.200 méter magasan fekvő helyi erdőbe, ahol több mint 450 (!) hektárnyi havasi bromélia található. Jöjjön egy részletes képes beszámoló:

Valahol félúton Lima és Cusco között, Ayacucho-tól kb. 90 km-re délre, található Vischongo turistamentes települése.

A völgyből indulva, kiépített gyalogúton haladva, másfél óra alatt négyezer méter fölé emelkedtem. Minél magasabbra jutottam, annál több őshonos havasi broméliát figyelhettem meg testközelből. Az évek alatt a Puya Raymondii virága több méter átmérőjű gömbbé fejlődik.

A legnagyobb ismert broméliafaj az olasz származású, Peruba immigrált természettudósról, Antonio Raimondi-ról, kapta a nevét, aki a szárazságtűrő broméliával a 19. század második felében Chavín de Huantar közelében találkozott. Az őslakosok a korhadt, elszáradt növényeket tüzelésre használják.

A 3.000 méter tengerszint feletti magasságban honos havasi bromélia az ananászfélékhez tartozó óriásnövény. A különleges havasi broméliával Huaraz mellett ugyan korábban már megismerkedtem, itt azonban több száz hektáron elterülő hatalmas erdővel találtam szembe magam.

A három méter magas virággal büszkélkedő bromélia rendszerint három hónapon át tartó virágzására gyakran 150 évet (!) kell várni. A virágzást követően maga a példány is elpusztul.

A helyiek a havasi broméliát titankának is nevezik, ami “elégett virág”-ot jelent.

A Titankayoq érintetlen broméliaerdőjének közepén pózolok.

A Puya Raimondii-nak is nevezett, a világon leglassabban virágzó növény, a legnagyobb virágzó broméliaféle. A magashegységi üstökösfa akár a tíz méteres magasságot is eléri.

Talán meglepően hangzik, de ezt a több száz hektárnyi természeti csodát megint teljesen egyedül éltem meg, turista még a közelben sem járt…

Ha ismered Kolumbiában a Cocora-völgyet és tetszettek a Föld legmagasabb pálmái, akkor az endemikus óriás viaszpálma adta élményt szorozd meg legalább kettővel!

A mesterségesen kialakított Pumaqucha-tó partján található Intiwatana régészeti komplexuma Vischongo másik híressége. Egyes kutatók szerint a tengerszint felett 3.100 méteren található egykori lakóövezet az Inkák pihenőhelyeként is szolgált. A fennmaradt szerkezetek között jelentősek a palota, a torony és az inka fürdő romjai.

A városközpontból indulva a lelőhelyet hosszú kőlépcsőkön gyalogosan értem el. A palota kőfalainak gondos befejezése, amelyek tökéletesen illeszkednek egymáshoz, azt sugallják, hogy az épületrendszer egy olyan lakóövezet része lehetett, amelyben nagyon fontos emberek élhettek.

Az élménydús nap után, járatos kisbusz és gyűjtőtaxi híján egy pick-up platóján, Vilcashuamán irányába hagytam el Vischongót. A harminc perces utazás alatt az esőben ugyan teljesen bőrig áztam, de egy élményekkel teli nap után alig várom, hogy megismerkedjek a spanyol hódítás előtt létező Inkák által Vilcashuamánban megépített, viszonylag jó állapotban fennmaradt, építészeti alkotásokkal.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.