Peruba visszatérve gyorsan új, szokatlan kihívásokkal találtam szemben magam. Hajnaltájt a kulcsra zárt szállásomról kellett minél gyorsabban kijutnom, hogy röviddel utána a vaksötét buszpályaudvaron percek alatt szervezzem át az egész utazást. Dél-Peru egyik kevésbé ismert romvárosában, Raqchiban vigasztalódtam, ott, ahol Viracochának, az Inkák főistenének temploma áll, mely méltán lett túrám fénypontja.

Miután a Yampupata-félszigetet keresztül-kasul bejártam, gyűjtőtaxival a közvetlenül a határon fekvő Kasani faluba vitettem magam, hogy Bolíviát elhagyva ismét Peruban, az egykori Inka birodalom legnagyobb országában folytassam dél-amerikai kalandjaim.

Nagy kedvencem a különleges romváros

Sajnos elkerülte figyelmemet, hogy a közúti határátkelőhely nem tart nyitva a nap 24 órájában, ezért – mivel már reggel hét órakor, odaérkeztem – meg kellett várnom a nyolc órai határnyitást. A korai érkezésnek is volt előnye: elsőként léphettem át, a határőrök különösebb kérdezősködés nélkül az útlevelembe ütötték a kilépőpecsétet, és már gyalogolhattam is a másik oldalra, a perui idegenrendészet épületéhez. Pillanatok alatt megkaptam a kilencven napra szóló beutazási engedélyt, és röviddel utána egy némlieg lepukkadt helyi busszal máris a perui határváros, Yunguyo nyüzsgő főterére tartottam.

Irány Peru!

Innen csak néhány száz métert kellett gyalogosan, hátizsákokkal felszerelkezve megtennem ahhoz, hogy megtudjam, honnan indulnak a kisbuszok Punoba. Még kilenc órára se járt, már az andoki nagyváros felé döcögtem a helyiekkel és csomagjaikkal zsúfolásig megtelt kisbuszon, jobbkézre tőlem a Titicaca-tó perui partja mentén.

Izgalmas, misztikus romok

Puno, a mozgalmas tóparti nagyváros 3.800 méter tengerfeletti magasságban fekszik. Innen indul a legtöbb hajókirándulás a totoranádból kialakított úszó szigetekhez és a kecsua indiánok lakta, távolabbi Taquile-szigetre. Néhány héttel korábban kedves magyarországi vendégeimmel már túráztam egy nagyot a Titicaca-tó varázslatos szigetein. Az igazat megvallva az uros indiánok szigete akkor nem nyerte el egyikünk tetszését sem, túlságosan turistásnak találtuk, pedig a helyiek nagy gondot fordítanak az autentikus megjelenésre. Nekünk azonban komoly csalódást okozott, hogy megtudtuk: reggelente nem sokkal a turisták előtt érkeznek a szigetre Punoból, tényleges lakóhelyükről, vagyis az egész lebegő szigetes mende-monda csak egy szörnyű, kommersz hakni. Taquile már annál inkább tetszett mindegyikünknek, de ezeket a viszonylag friss élményeket nem kívántam feleleveníteni.

A régészeti feltárás és restauráció nap mint nap folytatódik

Ezért inkább egy rövid felfedező út keretében ismerkedtem meg a Titicaca-tó “fővárosával”, főterével, a Plaza de Armas-szal és legszebb épületetével, a 17. században épített Katedrálissal. Már korábban megtudtam, hogy kacskaringós szerpentin vezet fel a város mögötti hegyen található El Condor kilátóhoz, és időmből is kitelt, a délután taxi helyett inkább megmásztam a kilátóig vezető sok lépcsőt. A látvány nem volt teljesen olyan, mint amit a bolíviai oldalon, a copacabanai Kálvária-domb tetejéről átélhetünk, de így is megérte, főleg annak tudatában, hogy a hatalmas sast ábrázoló kilátóba is fel lehetett mászni az apró és szűk csigalépcsőkön. Innen talán egy (pár lépcső)fokkal még szebb is volt a panorámakép.

A punoi El Condor kilátó

Este úgy tértem nyugovóra, hogy másnap a hajnali busszal Cusco irányába tartva eljutok Raqchi izgalmasnak ígérkező romvárosába. De hiába terveztem el mindent pontosan előre és rendeltem szállásomra taxit, minden másképp alakult, improvizálnom kellett… Ugyan időben felébredtem, de a szállásomat nem tudtam elhagyni, mindegyik ajtót zárva találtam. A sötétben botorkálva találtam rá az éjszakai portásra, aki a taximról semmit sem tudott, de a kulcsot rövid keresgélés után megtalálva utamra engedett.

Restaurált kőkunyhó

Másodpercekkel később már a főutcán leintett taxival robogtam a pályaudvar felé, talán fél órám lehetett még az első cuscoi busz indulásáig. Ekkor azonban – hihetetlen módon – tovább bonyolódott a helyzet. Hirtelen az egész városban kialaudtak a fények, teljes sötétségben kóválygott mindenki a pályaudvaron. Mondhatom, szép kis hajnali kalamajka volt kialakulóban.

Az ősi kultúra legnagyobb temploma

A jegyértékesítő irodát megtalálva ért az újabb meglepetés: a pénztáros nem volt a helyén, de még annak közvetlen közelében sem. Hiába vártam többedmagammal, pénztárosnak, busznak nyoma sem volt, valószínűleg a péntek éjszakai, hajnalig tartó mulatozásnak eshettek áldozatul.

Viracocha templomának fennmaradt falrészletei

Nem volt mit tenni, alternatív megoldás után kellett néznem. Most sem pánikoltam, mint ahogy latin-amerikai kalandozásaim során eddig sohasem. Az aktuális eset egyébként részben hasonlított a pár héttel korábbi bolíviai szituációhoz, amikor az országban egyre gyakoribb általános sztrájkok és útlezárások miatt improvizálnunk kellett társaimmal és a buszon történő éjszakázás helyett gyalogosan tettünk meg egy hosszabb útszakaszt, hogy csatlakozásunk legyen a világ egyik legkülönlegesebb helyére, Uyuni sómezőihez. Miután tudatosult bennem, hogy a jegyértékesítő iroda nem fog időben kinyitni, gyorsan kiderítettem, hogy érdemes lesz inkább a közeli Juliacába buszoznom, ahol elérhetem majd a csatlakozást Cusco felé. Így is tettem, majdnem egyedüli utasként kényelmes és komfortos autóbusszal értem el a Punótól 50 km-re található nagyvárost, hogy ott a cuscoi járatra felszállva dél körül meg is érkezzek aznapi első állomásomhoz, Raqchiba.

Raqchi egy kevésbé látogatott része

Abba a a festői fekvésű Raqchiba, amiről hónapok óta sok szépet és érdekeset hallottam és olvastam. A város 3.500 méter tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő maradványai ahhoz az ősi Tiwanaku kultúrához tartoznak, mely főként Bolívia történelmében játszott rendkívül fontos szerepet. A Cuscótól, az egykori Inka fővárostól nem messze található Szent-völgy számos romvárosával szemben a Quimsachata vulkán lejtőjén létrehozott Raqchi egy, az Inka Birodalom előtt élt ősi indián civilizáció különleges alkotása.

Ismerkedés a helyi népművészettel

Az impozáns látványt nyújtó romok között sétálva könnyen észrevehető, hogy az Inkákra jellemző szerkezeti tökéletességet, a kövek hihetetlen precíz megmunkálását és összeillesztését a korábbi civilizáció még nem ismerte. Csak évszázadokkal a Tiahuanacói Birodalom bukása után készülhettek azok az építmények, amelyek az inkákra jellemző stílusjegyeket hordozzák.

Raqchi látképe, a távolban megjelennek a kör alakú gabonatárolók

Az egykor téglalap alakú település szívében található az a rendkívüli templom komplexum, melyet Viracochának, az inkák főistenének, a teremtőnek állítottak. Az égi atya hatalmas, kétrészes temploma eléri a 91 méteres hosszúságot, 15 méteres magasságot, szélessége mintegy 25 méter. Mérete mellett különösen érdekes volt megfigyelni, hogy a katedrális megépítéséhez nemcsak vert agyagot, hanem vulkanikus kőzetet is használtak.

A kilátó szent hely, gyakori ceremóniák helyszíne

Viracocha isten különleges templomának fennmaradt falrészletei és pillérei mellett figyelemreméltó részei a romvárosnak azok a kerek keresztmetszetű, átlagosan körülbelül nyolc méter magas, gabonatároló silók, melyek nedves, termékeny talajon állnak és melyeket a hegyekből érkező, föld alatt futó vízvezeték táplál. Még ma is kristálytiszta víz folyik abba a kútba, melyet napjainkban a környező területek kukoricaföldjeinek és quinoa ültetvényeinek öntözésére használnak.

Máig működő évezredes kút

Majdnem egy fél délutánt töltöttem el békés magányban a Latin-Amerikában egyedülálló és nagyon izgalmas romváros maradványai között barangolva, élveztem, hogy megismerhettem és turistatömegek nélkül járhattam be és fedezhettem fel az Inkák előtti ősi kultúra ránk hagyott örökségét.

A 18. századi gyarmati templom

Helyi asszonyság vevőre várva

A főúton azután gyorsan lestoppoltam egy Cuscóba tartó buszt, ahova késő délután futottam be. Holnap hátrahagyom a nagy zsákot a szállásomon, és folytatom Dél-Peru kevésbé ismert területeinek feldezését, jön a híres Inka híd, a Q`eswachaka!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.