A perui Punoba a Titicaca-tótól visszatérve maradtam a város környékén. Ellátogattam Sillustani hatalmas kőtömbökből faragott temetkezési tornyaihoz, majd a bolíviai határ felé indulva Aramu Muru számos furcsa jelenséget produkáló túlvilági kapujával és kőerdejével ismerkedtem. Jöjjön egy részletes képes beszámoló.

A völgyet körülölelő – sziklás hegyekre épített – több méter magas, henger alakú temetkezési tornyok harmincöt km-re találhatóak Puno városától. A chullpák a Titicaca-tó szigetei mellett a környék legfontosabb történelmi emlékei.

A magas rangú emberek, helyi előkelőségek temetkezési helyeiként szolgáló chullpákat egy, a spanyol hódítás előtt létező ősi indián civilizáció, a colla, építette, valószínűleg 2.500-3.000 évvel ezelőtt.

A régió legfontosabb temetkezési helyét Punoból nap mint nap meglátogató turisták miatt megjelentek a többek között szőtteseket, hímzett terítőket kínáló ajándékboltok.

Sillustani, a pre-inka és inka korból származó, kerek alaprajzú temetkezési építményei mellett, a Titicaca-tó egyik, festőien szép, csendes és nyugodt környezetű települése.

A kötőanyag használata nélkül épített, keleti irányba tájolt bejáratú, chullpák érdekessége, hogy azok felfelé szélesednek. A miértre a régészek a mai napig nem tudják a választ.

A Sillustani környékén talált régészeti leletek közül kiemelkednek a szépen megmunkált, az inkák korából származó, kifinomult temetkezési tornyok. Ezek felülete teljesen sima, a hatalmas tömbök szinte tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Számos sírtornyon láthatóak gyík formájú faragott díszek. A leszakadt és újranövő gyíkfarok az új élet szimbóluma.

Egy “gyorsított kőfejtő” és a temetkezési tornyok szétszóródott maradványai között megtalálható az a rámpával ellátott, befejezetlen chullpa is, melynek tetejére a rámpa segítségével emelték fel a hatalmas faragott kőtömböket.

Sillustani tornyai és ősi Inka temetője a nagyon hangulatos és békés Umayo-tó partján fekszik.

A chullpák bejárata szűk nyílással van ellátva, melynek kamrájában mumifikálódtak az uralkodó elit holt tagjai.

A temetkezési helyet évszázadokon keresztül különféle kultúrák is használták, így a collák után az inkák is emeltek temetkezési tornyokat a Laguna Umayo partján.

Igazán hangulatos ősi temető az Umayu-tóba nyúló félszigeten.

Már sok éve hallottam arról az Inka túlvilági kapuról, mely valójában átjáró az ősi istenek világába és a bolíviai határ közelében található. Sillustani után ide is ellátogattam egy az államhatárhoz tartó kisbusszal, melynek sofőrje meglepődve tett ki – kérésemre – a semmi közepén. Itt találkoztam azzal a helyi őrrel, aki a hét minden napját Aramu Muro túlvilági kapujának bejáratánál tölti, hogy fogadja a heti 10-12 idetévedő turistát.

A Föld egyik legszentebb helyének tekintett túlvilági napkapuról és sziklás környékéről kevesen tudnak, mégis számos mítosz fűződik ahhoz, az őslakosok szerint egy dimenzióugrásra használatos, kapuhoz, melyet átlépve beléphetünk egy idegen világba, a halhatatlan istenek közé.

A paranormális jelenségeket produkáló “többdimenzionális” portál titokzatos hegyvidékének környéke, ezúttal a túlvilági kapu felett átlebegő kék, narancssárga és egyéb színű gömbök nélkül.

Az inkák szent helye egy hatalmas színes kőerdő. A legenda szerint itt lépett Földünkre az elpusztult földrészről származó Aramu Muru, egy, az ősidőkben az emberek közé érkezett égi sámán és kísérete.

Az Aramu Muru egy 7 x 7 méteres falszerű szikla átlós vonalakkal, melyben szilárd sziklába vájt ajtószerű rész található. Utóbbi úgy néz ki, mint egy óriási kőajtó, egy olyan csillagkapu, amely a rejtélyes megjelenésével lenyűgöz.

A misztikus „Puerta de Hayu Marca” (Istenek kapuja) portál közepén, épp az Aramu Muru titokzatos ajtószerkezetének elveszett kulcsát keresem.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.