Szokás szerint utazási iroda igénybevétele nélkül néztem meg a 6.384 m magas Ausangate oldalában található Viñicunca szivárványszínű hegycsúcsát. A diagenézis során keletkezett Szivárvány-hegy lábánál már sötétben, a taxi lámpája mellett állítottam sátrat, hogy másnap ezerötszáz méter szintkülönbséget megtéve járjam be a csodás, hófedte tájat. A kőzetté válásnak és a globális felmelegedésnek köszönhetően hamar híressé vált Viñicunca-hegy festménybe illő sziklái nagyon is tetszettek, de félő, hogy az egyelőre inkább látványosságként, mint védendő értékként kezelt geológiai képződmény gyorsan a tömegturizmus célpontjává válik.

Waqra Pukara romvárától a reggeli nagy eső és a hosszú menetelés miatt csak kora délután értem ki arra a főútra, ahonnan a kis falucska, Sangarará közelsége miatt könnyen kaptam iránytaxit Chuquicahuanába. Eredeti tervem szerint kisbuszokkal Checacupén keresztül Pitumarcába utaztam volna, aztán onnan minél közelebb kerülni a felkapott, és ezért több különböző nevet (La Montaña Arco Iris, Montaña Siete Colores, Cerro Colorado stb.) is viselő Szivárvány-hegyhez.

Varázslatos kilátás a völgybe

Amikor 2014-ben először jártam Cuscóban, még nem volt közismert ez az egyedi és viszonylag új látványosságnak számító természeti képződmény, amely népszerűségét tulajdonképpen a globális felmelegedésnek köszönheti. A hegyet korábban beborító hótakaró és jégréteg eltűnésével ugyanis egy páratlanul érdekes, szivárványszínben pompázó táj tárult fel, mely nagyon hasonlít az argentín Serranía de Hornocal tizennégy színű hegyláncához. Az 5.000 méter tengerszint feletti magasságban tornyosuló Szivárvány-hegy oldalai a több millió éve lerakódott, különböző ásványianyag-tartalmú és ezért különböző színű, üledékrétegei a földkéreg mozgása következtében nyerték el mai formájukat. Az interneten megtalálható fényképek többsége azonban a szenzációhajhászás miatt képszerkesztő és filterező alkalmazásokkal felturbózva szinte földönkívülinek mutatják be ezt a perui látványosságot.

Vajon a Serranía de Hornocal miért nem lett népszerű!?

A Sicuaniba tartó kisbusz egy kis településen, Checacupén tett ki, ahol ismét karneváli felvonulásba futottam bele. A menetet különböző táncbemutatók színesítették a főtéren. Még mindig hihetetlen számomra, ahogy a helyiek megélik az egyes ünnepeket, az utcákon több száz táncos és zenész teremtett vidám hangulatot. Az ünnepnapok Dél-Amerika szerte amúgy is nagyon különlegesek, teljesen más ritmusúak, mint a hétköznapok. Ilyenkor teljesen megáll az élet, mindenki hajnalig táncol és mulat. A szomszédos falvakból összegyűlő néptömeget azonban valahogy haza kell juttatni, ezért az iránytaxik szerencsére működnek.

Helyi lovas munkába menet

Ebben bíztam, amikor taxi reményében elhagyva a falut, kigyalogoltam a főútra. Nem is kellett sokáig várnom, gyorsan befutott egy Pitumarcába tartó kisbusz. Későre járt, így döntenem kellett: vagy Pitumarcában maradok éjszakára és másnap hajnalban egy bizonytalannak tűnő fuvarral próbálok meg a Szivárvány-hegyhez eljutni vagy még a teljes sötétség beállta előtt elvitetem magam a harminc km-re található kiindulópontig.

Mulató helyiek népviseletben

Ez utóbbit választottam. Fiatal sofőrömmel hosszabb egyezkedés után állapodtunk meg a tarifában, majd gyorsan megvacsoráztam egy helyi kifőzdében, beszereztem az elengedhetetlenül szükséges palackos ásványvizet és már neki is vágtunk a Rainbow Mountain felé vezető izgalmas, szerpentinekkel teli útnak. A helyi sztrádán (értsd nagyon rossz minőségű földút) lassan haladtunk, útközben többször megálltunk és felvettünk néhány, a közeli településen lakó embert, hogy a sötétben és az egyre jobban szakadó esőben ne a kivilágítatlan, hepehupás úton sétaljanak.

A meseszép Andok

Èreztem, hogy egyre magasabbra emelkedünk, tucatjával keltünk át a kövekből kirakott gázlókon. Közben azon gondolkodtam, hogy vajon miként fogok a masszív, hideg esőben az éj leple alatt sátort állítani. Már este kilenc óra is elmúlhatott, amikor telefonos navigációm jelezte, hogy célhoz értünk.

Gyönyörű fehér lepelbe öltözött táj

Némi borravaló ellenében a sofőr megvilágította az elhagyatott terepet a kisbusz fényszóróival. Egy fedett részen kiválasztottam a megfelelőnek tűnő helyet, ahol pillanatok alatt felállítottam a sátrat. Ekkor már bőven 4.000 méter felett lehettem, így az oxigénhiány miatt picit nehezebben tudtam elaludni. Az éjszakát mégis sikerült teljesen végigaludnom, reggel korán, már hat óra előtt megébredtem.

Lámahorda 4.500 méteren

Örömmel konstatáltam, hogy az esti eső éjjel hóesésbe fordult át, reggelre gyönyörű fehér lepelbe öltözött a vidék. A csodás, hófedte táj mellett az is gyorsan kiderült, hogy nem a Szivárvány-hegy nagy parkolójánál táboroztam, hanem a hivatalos túraút kezdetétől kissé távolabb.

A túraútvonal kezdete, korán reggel még a turisták ezrei nélkül

Ez azonban nem zavart meg a Viñicunca csodálatos havas hegyláncai látványának és az Andok nyújtotta magány élvezetében, tudtam, hogy órákkal később több ezer turista csatlakozik majd be és igyekszik megmászni az 5.000 méter fölé emelkedő hegycsúcsot. A plusz magaslati méterek, az extra energia és a hosszabb táv ellenére egy cseh párossal aznap elsőként sikerült elérnem a színes hegy és a kilátópont közötti nyerget. A csúcsra felmászva, az éjszakai hó miatt a Szivárvány-hegy nem nyújthatta azt a látványt, amit az interneten keringő agyon photoshoppolt képek mutatnak.

A hóréteg alatt bújnak meg a Viñicunca szivárványszínű sávjai

A szintén sátrazó prágai srácokkal már Cusco felé tartva a buszon megbeszéltük, kár lett volna kihagyni a Szivárvány-hegyet. Igazából nem a színpompás kőzetei és bakancslistás mivolta miatt nyerte el tetszésünket, egyszerűen csak izgalmas volt a természeti környezet. A Rainbow Mountain tökéletes akklimatizációs helyszín volt a Huaraz környéki Cordillera Blanca hegyvonulatában tervezett magaslati túrák előtt, ahol rövidesen több héten keresztül 4.000 méter felett fogunk trekkingelni.

Az olvadó hó alól előbújnak a színpompás csíkok

Visszafelé menet teljes szépségükben csodálhattuk meg a sokszínű és drámai hegyvonulatokat, addigra ugyanis hétágra sütött a nap és elolvadt az éjszakai hó. Különleges élmény volt számomra az is, hogy egy viszonylag kis területen, némi túlzással ugyan, de egy napon belül megtapasztalhattam mind a négy évszakot.

Ùtközben már 5.000 méter felett

Hangulatomat azonban borongóssá tették a tapasztaltak. Amióta ugyanis a külvilág számára ismertté vált, ügynökségek tucatjai szállítják nap mint nap a Szivárvány-hegyhez azt a (tisztelet a kivételnek) rengeteg és felkészületlen hátizsákos kirándulót, akik alapos akklimatizáció híján szédelegve indulnak neki a szervezetnek nagy megterhelést jelentő csúcsnak. A megfelelő kondíció hiányában a kirándulók jó része percenként állt meg a folyamatos nehézlégzés miatt.

Van, aki lóháton küzd az elemekkel a magasban

Biztos vagyok abban, hogy a helyi túraszervezők a gyors meggazdagodás reményében nem minden esetben figyelmeztetik ügyfeleiket a magasság veszélyeire sem. A nyugodt, megfontolt tempóban való haladás helyett gyakran hangos vezényszavakkal hajtották a turistahadat a hegygerinc felé. Kiábrándítóan hatottak a félig lefagyott, latyakos havon és sárban szoknyában, vagy vászon Converse tornacipőben csúszkáló fiatalok is.

Ez lenne Cusco új csodája?

A Szivárvány-hegy rövid idő alatt olyannyira népszerűvé vált a turisták körében, hogy az évi több százezer látogató miatt a környezetvédők és geológusok aggodalmukat fejezték ki: már most nagyon féltik a természeti képződmény jövőjét. A Szivárvány-hegy könnyen a tömegturizmus következő áldozatává válhat.

Ezért a látványért már megérte a gyalogtúra

Viszonylagos érintetlenségének megőrzése csak erősen korlátozott számú engedélyek kiadásával, és így a világ minden tájáról érkező látogatók számának jelentős csökkentésével lenne biztosítható. Hogy a perui hatóságok miként cselekednek, vajon a geológiai képződmény fennmaradása érdekében korlátozza- e a kormány az ország egyik kiemelt turisztikai célpontjának látogathatóságát, még a jövő zenéje

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.