Köztudott, hogy a perui múzeumok 99,9%-a hétfőnként szünnapot tart, így kénytelen-kelletlen alternatív program után kellett néznem. Szerencsére egy gyors utánjárás során kiderítettem, hogy Túcume eltűnt piramisvárosa a hét minden napján látogatható. A lelőhely vályogból készült, monumentális, piramisszerű, de mára az erózió által nagy mértékben lepusztított építményei a legnagyobb különálló piramiscsoport Latin-Amerikában.

A Lambayeque-kultúra a mai Peru északi partvidékén 750 és 1375 között létezett, fővárosa Batán Grande volt. Miután 1050 és 1100 között Batán Grande elpusztult, a hatalmi központ Túcume lett.

Túcume jelentős emlékhelyének igényes múzeuma három teremben mutatja be a komplexum múltját. Ha még jobban feltárják a 220 hektáros terület elfelejtett piramisait, akkor itt pár évtizeden belül minden bizonnyal hemzsegni fognak a turisták.

A régészeti lelőhely múzeuma legalább annyira zseniális mint a pár nappal korábban meglátogatott Magdalena de Cao melletti El Brujo.

Az i.sz. 1100 körül épített Túcume kultikus templomai az emberáldozatok véres színtereként vonultak be a szikán- vagy más néven Lambayeque-kultúra történelemkönyvébe.

Túcumét a szent kő templomának is nevezik, méghozzá a Cerro Purgatorio (más néven Cerro La Raya) tetején korábban megtalálható szent kő miatt, mely fontos szerepet játszott a szikán kultúrában. A Lambayeque civilizáció lakosai a piramisokat a hegyek másolatának tekintették, azt gondolták, hogy azok ugyanazzal a hatalommal bírnak. A Cerro Purgatorio központi vallási jelentőségű domb, mely az egész piramiscsoport megalkotásának fő inspirációja lehetett.

Ha nem lett volna ott ez a jófej az egyik fa tetején, biztosan nem tévedtem volna el a Huaca los Gavilanes látógatóközönség elől elzárt, eddig csak részben feltárt piramisához.

A Huaca los Gavilanes a Las Balsas piramis tőszomszédságában húzódik meg, elvileg nem látogatható, én mégis megnéztem. 

A világ egyik legnagyobb szárazerdeje (Bosque de Pómac) érinti a régészeti lelőhelyet, így látogatásom során rengeteg madarat és baglyot fotóztam.

A túcumei archeológiai központban az állagmegóvásra és az ősi építmények restaurálására folyamatosan figyelnek az archeológusok.

Huszonhat monumentális építmény közül egyetlen egy – a Las Balsas részben feltárt piramisa – látogatható.

A helyi régészeknek sikerült nagy részben feltárni a Huaca las Balsas piramist.

Túcuméban nemcsak a szikánok éltek, kb. 100 évig a chimúk, majd 80 évig az inkák is tiszteletüket tették itt. A chimúknak köszönhetően csodaszép domborművek láthatóak a Las Balsas piramis belsejében.

Kb. 30 évvel ezelőtt a norvég tengerbiológus Thor Heyerdahl segítségével indult el Túcume aktív feltárása. Heyerdahl csapatával számos fontos leletet talált a sírokban és a piramisok különböző részein. A norvég antropológus régészeti csoportja volt az első, amely valóban felbecsülte az ásatási helyszín fontosságát.

Látkép a Purgatórium tetejéről. A nagy homokdombok alatt az eltűnt piramisváros vályogból készült épületei rejtőznek.

Talán a Huaca Larga a következő feltárásra váró piramis?!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.