Meglátogattam az Andok keleti lejtőin fekvő Vilcashuamán ősi régészeti lelőhelyét, mely kiemelkedik az Inka Birodalom kegyhelyei közül. Vilcas vallási rituálék színteréül szolgáló hatalmas méretű tere – a város katolikus egyházának alapjául szolgáló Iglesia de San Juan Bautista – és a teraszosan kialakított csonka piramisa ismét alátámasztotta, hogy az inkák építészetileg kiemelkedőt alkottak.

Hiába vártam hosszan Vischongo főutcáján, kisbusz és gyűjtőtaxi híján, végül egy pick-up platóján hagytam el a települést és a zseniális magashegyi havasi bromélia erdőt.

Az Andok-hegység ölelésében található Vilcashuamán, számos kulturális és építészeti értékkel, egy különleges hely.

Ekkor már órák óta szemerkélt az eső, mely a közel 3.500 méter tengerszint feletti magasságon található Vilcashuamánra menet még jobban felerősödött.

Az Ayacucho-i érsekség tulajdonában lévő Iglesia de San Juan Bautista új templomrésze a 16. század végén inka teraszokra és a Naptemplom alapfalaira épült.

Sötétedés után, már este, futottam be a helyiek által csak Vilcas-nak nevezett meglehetősen kicsi település központjába. Szállást a főtér egyik mellékutcájában találtam. Legjobban a meleg zuhanynak és a csésze forró teának örültem, életmentő volt mindkettő!

Vilcashuamán fő temploma egyetlen hajóból áll, a homlokzat reneszánsz stílusú.

A Vischongo mellett nagy számban őshonos havasi bromélia fájából készült bódé az Ushno bejáratánál.

Az Inka Birodalom földrajzi központjának tekinthető Vilcashuamán fénykorában az inkák szakrális és közigazgatási központjaként szolgált, megalapítását a chanca és pocra népek sikeres legyőzésének és leigázásának köszönheti. Ekkor hozhatták létre azt az épületkomplexumot, mely az áldozatokkal kapcsolatos vallási szertartások miatt elhíresült Plaza de Armas köré épült.

A város legjelentősebb építménye az Ushno egy monolitikus kőóriás.

Vilcashuamánt a 15. században alapították az inkák.

A “szent sólyom”-nak is nevezett település főtéren áll a korszak két meghatározó építménye a mai napig jó állapotban fennmaradt – a Naptemplom alapfalaira épült – Iglesia de San Juan Bautista és az inkapiramis, az Ushno.

A chanca és pocra népcsoportok sikeres bekebelezése után először a Plaza de Armas épült meg.

Szakvezetés nélkül látogathatók a város fennmaradt romjai és templomai.

Utóbbi egy piramis alakú, teraszos építmény, melyet az Inka Birodalom legfontosabb szakrális szertartásaihoz használtak. A piramist öt, kőből épített, téglalap alakú „emelvény” alkotja, melynek tetején szintén kőből, a helyi hagyomány szerint aranyszínű lapokkal lefedett, egyedi faragványokkal díszített, kétszárnyú karosszéket (Asiento del Inca) emeltek. Innen követte a mindenkori Inka fejedelem és felesége a ceremóniákat és a rituálékat.

Jól megőrzött kőlépcsők vezetnek a Trono Sagrado, az Ushno, tetejére.

Pachacútec Inka uralkodó szobra dísziti Vilcas főterét.

Ugyan a lépcsőzetes csonka piramisra omlásveszély miatt már évek óta nem szabad felmászni, de így is nagy élményt jelentett a nem mindennapi ősi építmény meglátogatása és körbejárása.

Az inkák építészetileg ismét rendkívülit alkottak.

A Vilcasban eltöltött egy nap alatt a település megmutatta fontos múltját és gazdag értékeit. Hamarosan visszatérek Ayacuchoba és továbbindulok északra, jönnek az amerikai kontinens legrégebbi misztikus romvárosai!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.