Három hónap európai otthonlét után visszatértem Peruba, ahol, a Cordillera Blanca fenséges hegyláncai között, magashegyi túrázások előtt, a Huascarán bioszféra-rezervátum campo santo-i emlékhelyével ismerkedtem.

Az előző dél-amerikai utazásomat, Ecuadorban, a Galápagos-szigeteken, különleges élménnyel koronáztam meg. Három hónap európai feltöltődés és pihenés után a szívem visszahúzott az Ùjvilágba, készen álltam egy újabb kalandra.

Campo Santo: pálmafákkal gazdagon díszített emlékhely a Nevado Huascarán lábánál

Ismét a Dél-Amerika nyugati partján található Perut választottam kiinduló desztinációnak. A változatos, vibráló országot az utóbbi néhány évben nagyon megkedveltem, így nagy örömmel tértem vissza. Apropó visszaút. Ez alkalommal nem sikerült közvetlen vagy egy átszállásos repülőjegyet vásárolnom, így a Dominikai Köztársaságon, Panamán és Kolumbián keresztül értem el a perui fővárost, Limát.

Szépen gondozott park a tragédia áldozatainak emlékére

Nem terveztem külön limai megállót, így az első lehetséges busszal északra tartottam. Ancash tartomány központját, a trekking perui fővárosaként méltán emlegetett Huarazt 2014 óta rendszeresen látogatom. A Kordillerák két vonulata között egy völgyben épült Huaraz környéke az egyik leglátogatottabb és legérdekesebb vidék az ország területének felét adó Andok hegyei között.

Közvetlenül előttem magasodik a világ legmagasabb trópusi hegye, az El Huascarán (6.768 m), mely 1970-ben percek alatt végzetes katasztrófát okozott

A háromezer km²-en elterülő Huascarán Nemzeti Park a magashegyi túrázás fellegvára. Megszámolhatatlan ötezer méter feletti havas hegycsúcs és elképesztő színekben pompázó tengerszemek teszik látványossá.

A teljesen szétroncsolódott autóbusz maradványa a régi város romjainál

Kb. fél éve, életre szóló élményekkel gazdagodva, intenzív két és fel hetet töltöttem el trekkingezéssel Peru egyik legizgalmasabb nemzeti parkjában. Mielőtt azonban újra nekivágtam volna magashegyi túrázós kalandjaimnak és a sorozatterhelésnek, akklimatizálódnom kellett. Négyezer méter tengerszint feletti magasságban hónapokkal korábban jártam utoljára, ki tudja, miként reagál most a szervezetem a magashegyi környezetben lineárisan csökkenő oxigéntartalomhoz. Èreztem, hogy jó kondiban vagyok, viszont elengedhetetlennek tartottam, hogy felkészüljek az újabb túrázásra.

Emlékkereszt jelzi a betemetett lakóház eredeti helyét

Az időeltolódás és a hosszú utazás fáradalmait kipihenve nem mentem fel egyszerre a hegyekbe, így új pihekönnyű sátram és matracom felavatása váratott még magára. Korábbi akklimatizációim során eddig mindig bevált a kokatea fogyasztása. A kokalevelek piacon történő beszerzése után a kényelmes séták mellett folyamatosan teáztám, szoktattam szervezetem a ritka, magashegyi levegőhöz.

A mesterséges dombon található temetőt ugyan megrongálta a hatalmas, közel nyolcas erősségű földrengés, de a sár- és jéglavina már nem érte el azt

Mielőtt nekivágtam volna az Andok zord hegyeinek, a Huaraz közeli Yungay városába utaztam, hogy meglátogassam azt az emlékhelyet, melyet egy közel ötven évvel ezelőtti szörnyű tragédia miatt hoztak létre.

Yungay egyik fontos turistalátványossága, a szomorú emlékű El Huascarán, Peru legmagasabb és Dél-Amerika negyedik legmagasabb pontja

1970. május 31-e fekete nap a perui történelemben. A Richter skála szerinti közel nyolcas erősségű földrengés következtében a Huascarán nyergéből leszakadt hatalmas jégfal másodpercek alatt óriási méretű törmelék- és sárlavinát alkotott. Az ancashi jéglavina lezúdult a meredek hegyoldalon, percek alatt elérte és teljesen betemette a hegy lábánál található Yungay (és a közeli Ranrahirca) települését.

A régi katedrális maradványa

A földrengés 17 ezer emberáldozatot követelt. A pusztítás következményeire nincsen szó. Összesen kb. háromszázan menekültek meg, azok, akik elérték Yungay másik felén lévő dombját és az ott épített temetőt. A túlélők között több száz gyermek is volt, akiket a város melletti, magasabb helyen épített helyi stadionba, a cirkuszba vittek.

A szétroncsolódott busz és a volt főtér helyét jelző pálmafa szétégett törzse

A földindulás megrongálta a temetőt is, de azt a lavina elkerülte. Azóta a teljes területet hivatalosan kegyeleti hellyé nyilvánították, a várost két kilométerrel távolabb építették újjá.

Ancash lakói a mai napig gondozzák Yungay teljesen megsemmisült helyét

Huarazba visszatérve, sikeres akklimatizáció és két nap közel négyezer méteren töltött idő után megfelelő erőnlétben érzem magam. Holnap nekivágok az Ishinca-völgynek, háromnapos sátrazós gyalogtúrát tervezek a Quebrada Ishinca és a Toclaraju ötezer méter fölötti hegyeinél.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.