Szokatlan módon, gyalogosan jutottam fel a világ egyik legismertebb szobrához, Rio de Janeiro és Brazília jelképéhez. A Corcovado-hegy tetején magasodó Megváltó Krisztus szobrához vezető úton megismertem a Botanikus Kert kistestvérét, a történelmi jelentőségű Lage Parkot. Gyalogtúrámat sűrű ködben és folytonos rablásveszélyben teljesítettem, és hogy milyen kalandok árán sikerült e küldetés, megtudhatjátok legújabb blogbejegyzésemből.

A Jardim Botânico megtekintése után megfogadtam, hogy a rio de janeirói tartózkodásom ideje alatt – ha az időjárás is engedi – minden napra beiktatok egy gyalogtúrát.

Változatos színek a Lage Park esőerdejében

Már korán reggel útnak indultam copacabanai szállásomról, busszal érkeztem a Lage Parkhoz, mely egy kevésbé ismert, de annál szebb és különlegesebb, igazi rejtett kis oázis a város közepén, a Botanikus Kert közelében. Van is némi hasonlóság a két kert között, mondhatni, a Parque Lage a Jardim Botânico aranyos kistestvére. A parkban található olasz stílusú kastélyt egykoron a brazil vállalkozó, Henrique Lage építtette olasz operaénekes feleségének, Gabriella Besanzoninak.

Olasz stílusú kastély a Lage Parkban

A kastélyt jelenleg a Szépművészeti Akadémia (Escola de Artes Visuais do Parque Lage) használja. A park zöldterületei és építészeti remekművei évek óta védettséget élveznek. A kert ma is látható formáját egy korábbi angol tulajdonos megbízásából a brit kert-, és tájépítész, John Tyndale tervezte.

Sziklatömb akváriumokkal

A földterület helyén a gyarmati időkben cukorgyár állt. A 18. században Rodrigo de Freitas Castro Mello tulajdonában állt, a későbbiekben a szomszédos tavat, a hangulatos Lagoa Rodrigo de Freitas –t róla nevezték el.

A 19. század közepén Antônio Martins Lage, egy nagy hajózási társaság alapítója vásárolta meg a birtokot, amit később fia, Henrique örökölt, aki az új kastély építése idején a zöldfelületek egy részét is angolkertté alakíttatta.

A barlang is a kerttervezés tudatos része

A kastélyt az olasz Mario Vodrel tervezte az eklektikus stílus jegyében. A homlokzat kiemelt és ünnepélyes eleme a tornác, az oszlopcsarnok, a központi udvar és a medence. Az egészet Salvador Payols Sabaté freskói díszitik. Sajnos ottjártamkor a ház belső része egy hétvégi rendezvény miatt nem volt látogatható, így nem tudtam betekintést nyerni az igényes kastély belső részébe, ahonnan pedig állítólag varázslatos a kilátás a Krisztus-szoborra.

A kanyargós ösvények ritka trópusi növények között vezetnek el a különféle látnivalókhoz. Az itt található, és több oldalról megtekinthető barlangrendszerek is a tudatos kerttervezés részét képezik. Bennük még világos nappal is élvezhető az abszolút sötétség, ennek leginkább az itt tanyázó denevérkolóniák örülnek.

Unokatestvéreim a 2015-ös látogatás idején

A park közepén érdekes akvárium található egy nagy, növényekkel körbenőtt sziklában. Amikor belépünk a szikla belsejébe, tengeri halakat figyelhetünk meg a különféle akváriumokban. Ezek szintén emberkéz alkotta medencék azért készültek, hogy hozzájáruljanak a kert páratlan szépségéhez.

A parkban sétálgatva elképesztő megfigyelni, ahogy a növények burjánzó hada átveszi a terepet, ahogy minden lehetséges helyen kihajtanak. A legjobb példa erre a régi torony romja, ahol a zöld és színes növényzet, amely körülveszi az épület falát és ablakát, félelmetes gyorsasággal egyre csak terjeszkedik. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha a kertészek nem dolgoznának itt nap mint nap.

Cukiság túrázás közben

Az igazat megvallva nem csak a mesébe illően gyönyörű parkrendszer miatt látogattam ide. A Parque Lage hátsó vége ugyanis a világhírű Megváltó Krisztus szobrához, a Corcovado-hegy tetejére vezető ösvény kiindulópontja. A szoborhoz korábban többször is a hagyományos úton, kisvasúttal, jutottam fel, most először azonban gyalogosan akartam nekivágni.

Még el sem indultam, amikor az ösvény bejáratánál máris akadályba ütköztem. Az ösvény bejáratánál állomásozó parkőr értésemre adta, hogy az útvonal nem biztonságos, előfordulhat, hogy a csúcshoz közeledve a favelákban élő szegények kirabolnak. Elmondása szerint az utolsó ilyen eset 22 nappal korábban történt. Mivel mindenképpen gyalogosan szerettem volna feljutni, és egy fényképezőgépen kívül nem volt nálam semmi, vállaltam a veszélyt és elindultam felfelé.

Vigyázat, rablásveszély!

Szinte azonnal a Mata Atlântica esőerdejében találtam magam, a kitaposott gyalogösvényen kívül teljesen érintetlen, csodás környezetben, madárcsiripeléssel, így végtelen nyugalomban túrázhattam.

Körülbelül 45 perc múlva, néhány apró vízesés mellett elhaladva, értem el a kisebb kihívást jelentő 60-70 fokos emelkedőt, ahol sziklákba rögzített vaslépcsők segítették az előrehaladást. Vannak via ferratás részei is a túraút ezen szakaszának, melyeknél láncokkal, karunkat használva kell felhúzni magunkat.

Igényes mászás, rögzített vaslépcsőkön

Kicsit meg is örültem ennek, jó volt újra mászni a sok gyaloglás után. A közel húsz méteres mászás után ismét rövid gyaloglás következett, közben átkeltem a turistákat szállító kisvasút sínpárján. Onnan egészen a kacskaringós főútig folytatódott a gyalogút, majd újabb 10 perces emelkedés után elértem a Corcovado hátsó bejáratát. Gyorsan találtam valakit, aki lehívta a helyi pénztárost, hogy megváltsam közel 1000 forintos belépőmet.

Szürreális élmény volt a hátsó kapun keresztül bejutni, gondolom, akad még egy-két hasonló elvetemült, mint én, aki annyira fanatikus túrázó, hogy gyalog megy fel a Corcovado tetejére.

Kilencven perc gyaloglás útán végre a hegytetőn!

Sajnos a panorámában ezúttal csalódtam, a rendkívül nagy köd miatt még a Jézust ábrázoló, kitárt karjaival keresztet formáló óriásszobrot is csak misztikusan, ködfelhőbe burkolózva lehetett kivenni. Fél órás várakozás után a szokásos úton ereszkedtem le a Lage Parkba, hogy visszatérjek szállásomra és részletesen megtervezzem a következő túrámat, mely, ha minden összejön, a Pedra de Gávea csúcsára visz fel majd…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.