A Chapada Diamantina fennsíkja és vízesései után jó volt újra elmerülni Salvador da Bahía afro-brazil kultúrájában. Bejártam a bohémnegyedet és az óvárost, meglátogattam a világ egyik legszebb barokk székesegyházát, hallgattam pagode-t Rio Vermelhoban és az Olodum dobzenekar tradicionális workshopján együtt táncoltam sok más világjáróval.

Még élénken éltek bennem a Buracão-vízesésnél szerzett páratlan élmények, amikor másnap újabb kihívások elé kellett néznem. Menetrendszerinti busz híján stoppal indultam a Chapada Diamantina déli csücskéből északra, hogy Lençóisban felvegyem a nagyobbik hátizsákom és még aznap kora délután tovább is induljak Bahia fővárosába, Salvadorba.

A Lacerda-lift és a Mercado Modelo

Mucugêből öt fuvarral sikerült megérkeznem korábbi szállásomra, szerencsére még időben, ezért még a nagy hátizsákkal felszerelkezve is simán elértem a buszt, amely egyébként is késett, sőt Salvadorba menet le is robbant. A motor meghibásodása miatt két órás késéssel futottam be a buszpályaudvarra, és onnan a Rio Vermelho városrészbe. Utóbbi Salvador bohém-, és bulinegyede sok bárral, szórakozóhellyel és fürdésre alkalmas tengerparttal.

Korábbi itt-tartózkodásaim alatt kizárólag a történelmi városrészben, Pelourinho-ban szálltam meg. Most első ízben döntöttem úgy, hogy kipróbálom a turisták által kedvelt bohém negyedet, annak reményében, hogy ezúttal is élvezhetem azt az afrikai elemeket tartalmazó, egyedülálló zenét, ami annyira jellemző a városra. Bahia ugyanis a brazil zenei műfaj bölcsője, és maga Salvador különösen kreatív központnak tekinthető.

Szegénynegyed Salvadorban

2014-ben éltem meg az egyik legjobb brazíliai zenei élményemet még Pelourinho-ban, mely hajnalig tartó őrült táncolásban végződött, egy musica particular alkalmával, ami inkább házibuli, mint szervezett rendezvény. Szállásom utcájában egy kis házban, nyitott ajtók mellett a helyi zenekar lenyűgöző módon mutatta be a szamba picit poposabb pagode formáját.

Rio Vermelhóban hétvégenként remek az éjszakai élet, ezért úgy döntöttem, hogy lesétálok a tengerparti bárokhoz, ahonnan minden második étteremből élő zene szól. Ismét nagyon élveztem a pagode-t, bár olyan katartikus élményben, mint három éve ezúttal nem volt részem.

Rio Vermelho és strandjai mindenképpen megérnek pár napot

A Rio Vermelho-tól az újonnan kialakított korzón a kis strandok mentén sétálgattam egészen a Barra világítótoronyig. Èrintettem a Praia de Paciência, Praia de Sereia és a Praia de Ondina strandokat, majd a világítótoronyhoz közeli dombra, a Morro do Cristo-hoz másztam fel, hogy közelről is megcsodáljam az olasz Pasquale De Chirico „A Megváltó Krisztus” szobrát. A szobrot 1920-ban, tizenegy évvel a rio de janeiro-i Cristo Redentor előtt avatták, hét méter magas és carrarai márványból készült.

Nagyszoknyás helyiek tradicionális viseletben

A portugál gyarmati időszak alatt a király parancsára számos erődítmény épült Salvadorban, a legrégebbi és legszebb erőd a Forte de Santo Antônio. Falain belül található a Farol da Barra, a második legrégebbi világítótorony Dél-Amerikában és Brazíliában.

A Farol egyébként Bahia tartomány szinte kultikusnak mondható helye, ahol minden este több száz ember gyűlik össze, hogy a környező dombokon búcsút intsen a napnak, és gyönyörködjön a város és a környék csodálatos panorámájában.

A Barra világítótorony a Santo Antônio erődben

Egy ilyen ígéretes naplemente miatt ezúttal a sokak által dicsért Solar do Unhão-t választom, valahol félúton a Barra és a történelmi városrész között. A Modern Művészetek Múzeumának tőszomszédságában található Solar do Unhão kilátója felújítási munkák miatt sajnos nem látogatható, így csak a part mellől figyeltem a naplementét. Valóban szívbemarkoló élmény, hasonlóan a Santo Antônio erődítményhez, a Solar do Unhão egyike azon kevés helyeknek Brazíliában, ahol a nap a tenger oldalán köszön el tőlünk.

Naplemente a Solar do Unhão-nál

A gyarmati időkben Salvador több mint két évszázadon át volt az oszág első fővárosa. Sokat levon dicsőségéből, hogy ez idő tájt a rabszolgakereskedelem központjaként is funkcionált. Egyes statisztikák szerint a rabszolgák több mint egyharmadát Brazíliába szállították. A közel hárommillió, főleg ghánai és angolai rabszolga fele e tartományában talált gazdára, így tehát nem csoda, hogy Bahiát tartják az egyetlen olyan régiónak Brazíliában, ahol az afrikai örökség a legmarkánsabb.

Michael Jackson kartonpapír mása Pelourinho egyik erkélyén

Salvador da Bahia-ban egyébként a portugál kolonizáció hatása a legszembetűnőbb, az afrikai gyökerek inkább az óvárosban fedezhetőek fel, a jókedv, a lazaság, a tánc, a ritmus és az elmaradhatatlan dobhangok mindezt idézik.

A város nyugati oldalán egy dombra épült a nagy múltú történelmi óváros. Érdekessége az a természetes meredek lejtő, mely a várost két részre osztja. Nem csekély, 85 méter a szintkülönbség, a két városrészt Brazília első liftje, az Elevador Lacerda köti össze.

A portugál időkben épült városközpont kivételesen színes egyvelege a macskaköves utcáknak és az ódon házaknak, csodálatos templomokkal, kolostorokkal és múzeumokkal.

Az Igreja de São Francisco kolostorának egyik belső terme

Azt mondják, hogy Salvadorban 365 templom van, az év minden napjára egy. Közülük is kiemelkedik a 18. század első feléből származó Igreja de São Francisco, a portugál barokk templomépítészet legszebbje, a gyarmati időszak egyik legjelentősebb brazíliai emléke.

A Szent Ferenc székesegyház a hét minden napján látogatható, érdekessége, hogy háromhajós szerkezetű, szemben a korra jellemző egyhajós templomokkal. A bazilika belseje a barokk stílusnak megfelelően gazdagon díszített. A legenda szerint angyalokkal, virágmotívumokkal és állatokkal díszített oltárához 800 kg dús aranyat használtak fel. A templomhoz tartozó kolostor kerengőjén portugál azulejó csempére festve Assisi Szent Ferenc életének mozzanatait láthatjuk.

Capoeira táncosok az óvárosban

A város szívében, főként az óváros utcáin naplemente után is zajlik az élet. A macskaköves utcák megtelnek zenészekkel, az utca egyik felét a dobok uralják, a másikat capoeira táncosok, akik erejükkel és akrobatikájukkal nyűgözik le a nézőket.

Kedd este lévén egy bahiai közösség, az Olodum tölti meg dobosaival Pelourinho utcáit és tart szabadtéri workshopot az ide érkező világjáróknak. A karneválon is kiemelt hellyel rendelkező, világszerte kultikus státusszal rendelkező dobcsoport a szamba afrikai elemeit hangsúlyozza zenéjében. Az Olodum a karneválokra és a társadalmi küldetésre koncentrál, kallódó és hátrányos helyzetű fiatalok százait gyűjti össze, ingyen megtanítja őket dobolni és szerepet ad nekik a batucadában.

Szerencsét hozó kívánságszalagok díszitik a templomok bejáratát

A örömzenélés ezúttal is a késő esti órákig folytatódott, de idővel nyugovóra tértem, mivel hamarosan elhagyom Salvadort és elindulok a Litoral Norte türkízkék tengerpartjai felé.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.