Az Etahurrikán pusztítása miatt csak pár nap késéssel indulok tovább az Osa-félsziget felé, ahol sok év után teljesül egy régi kívánságom és testközelből vizsgálgathatom Costa Rica misztikus kőgolyóit. Egyáltalán nem számítok rá, így nagy az öröm, amikor teljesen véletlenül belefutok az eddigi legnagyobb leletbe, egy 2,5 (!) méter átmérőjű gömbbe…

Costa Ricában új erőre kapott és tovább tombolt az Eta hurrikán. Ennek következtében pár napig teljesen beragadtam queposi szállásomra. Szerencsére a Wide Mouth Frog hostel nagy nyitott terű konyhával és hatalmas fedett terasszal rendelkezett, így a váratlanul sok szabadidőmben kedvemre főzhettem és a tetőteraszról megfigyelhettem az özönvízszerű eső pusztítását. Volt olyan nap, hogy 24 órán keresztül folyamatosan zuhogott az eső. Közben aggasztó hírek érkeztek a recepciós sráctól, Gustavótól. A környéken az elmúlt napok sok csapadéka miatt több folyó kiöntött a medréből, autók maradtak az út (víz) közepén, sokakat úgy kellett kimenteni. Hál’ Istennek szálláshelyem fedett parkolójában biztonságos helye lett bérelt autómnak. Néhány nappal később csökkent az egész országot érintő vészhelyzet, a pusztító Eta hurrikán végre egy kis szünetet tartott. A veszélyhelyzet elmúlt, az utak újra járhatóak lettek, így én is továbbutazhattam.

Útközben megállok egy-két tengerparton. Szép partszakaszt ugyan nem, de egy mangrovegémet azért látok.

A 2017-es utazásom során az ország délnyugati részén elterülő Corcovado Nemzeti Park környéke lett az abszolút kedvencem Costa Ricában, ezért alig vártam, hogy visszatérhessek az Osa-félszigetre. Mielőtt azonban újra Bahía Drake és Carate környékén járnám a buja dzsungelt és a több kilométernyi elhagyatott tengerpartot, volt egy fontos küldetésem, ami négy évvel ezelőtt sajnos kimaradt a programomból. Ezt azóta bántam és égtem a vágytól, hogy valamikor testközelből szemrevételezhessem a titokzatos kőgömb-kultúra majdnem tökéletes formát mutató kőgolyóit. Igen, a Costa Rica-i prekolumbán kőgolyókról van szó, arról a régészeti rejtélyről, amiről a közép-amerikai országba érkező kirándulók nagy része – ez nagy valószínűséggel állítható – még sohasem hallott. Nemhiába, hiszen a régészeti lelőhelyek és a történelmi emlékek nem igazán kerülnek fel a Costa Ricába utazók programjába. Pedig már maga az ismeretlen eredetű Guayabo Nemzeti Emlékmű is különleges élmény.

Négy évet vártam arra, hogy visszatérjek a környékre és megnézzem a misztikus kőgolyókat.

Pontosan merre is találhatóak ezek a különböző méretű kőgolyók? Diquís-deltának hívják az ország déli területének azon részét, ahol a Csendes-óceán közelében – a kincsvadász-bandák fosztogatása ellenére – még előfordulnak. Az óriási kőgolyók Batambal lelőhelyén és a Finca-6 banánültetvények között megbújó területén látogathatóak, persze, ha a pandémia miatt valamelyik hely nincsen éppen lezárva. Hiába lett hirtelen sok szabadidőm Queposban, sajnos nem tudtam kideríteni, hogy vajon nyitva lesznek -e a fenti lelőhelyek. Sok veszítenivalóm nem volt, hiszen a Diquís-delta minimális kitérővel éppen útba esett.

A Baldwin gőzmozdony 1940-ben érkezett az országba, hogy a banánkorszakban az ültetvényekről nap mint nap az öbölbeli kikötőkbe szállítsa a gyümölcsöt.

Palmar Sur parkjában a híres vonat és kamu gömbök mellett más látnivaló is akad.

Ciudad Cortést a pánamerikai főútvonalon elhagyva egy érdekes táblára lettem figyelmes, mely az El Silencio régészeti lelőhelyet hirdette. Soha nem hallottam róla, de kíváncsi voltam rá, így követtem az utat, mely Palmar Sur után egy mellékúton vezetett a romok (?) felé. Bizonytalan minőségű földúton talán 4-5 km megtétele után érkeztem meg a lelőhely bejáratához, mely legnagyobb sajnálatomra zárva volt. Ha már ennyit utaztam és itt vagyok, akkor csak bemegyek valahogy, gondoltam. Rövid nézelődés után találtam is egy rést a kerítésen, ahol oldalazva átpréseltem magam.

A 2,5 (!) méter átmérőjű kőgolyó az eddig ismert legnagyobb lelet, amit az országban valaha felfedeztek.

El Silencio-ra teljesen véletlenül találok.

Elsőre nem láttam sok mindent a parkon belül, az igazat megvallva csak a parkőrök elhagyott omladozó épületét találtam meg. Valaminek lennie kell itt, így tovább keresgéltem, hogy pár perc után végre rátaláljak a kihalt Diquís-kultúra legnagyobb gömbjére. Costa Ricában 1992-ben jelentették be a 2,5 méter (!) átmérőjű El Silencio kőgolyó létezését. Az ásatást, a teljes archeológiai vizsgálatot, az állagmegóvást és a restaurációt húsz évvel később a Costa Rica-i Nemzeti Múzeum régészei végezték. A golyó – mint ahogy a batambali társai – mértani szempontból majdnem tökéletes gömb alakot formáz. A rejtélyes kőgolyók eredete feltételezhetően a kihalt Diquís-kultúrához köthető, keletkezésüket a régészek – nagyvonalú becsléssel – i.sz. 600 és 1000 közé teszik.

Annak ellenére, hogy a régészeti lelőhely a pandémia miatt zárva tart, én mégis megnézem.

Hasonlóan szabályos alakú kőgolyókat találtak Új-Zélandon (Moeraki sziklák), Bosznia-Hercegovinában (Podubravlje / Zavidovic) és 2014-ben a Marson is. Az első tudományos leírás 1930-as években történő publikálása óta a Costa Rica-i kőgolyók a világ egyik nagy régészeti rejtélyének számítanak, mivel eredetük, keletkezési idejük és céljuk a mai napig ismeretlen. Esetleges háttérsztorik, misztikus történetek és teóriák megismerése miatt úgy döntöttem, hogy továbbutazok a közeli Batambalba, ahhoz a régészeti helyszínhez, ahonnan a kőgolyók egyedüliként az országban nagyobb távolságból is látszanak. Mivel a Finca-6 mellett Batambal a Térraba és Sierpe folyók torkolatvidékének legnagyobb lelőhelye, bíztam abban, hogy hátha találok ott egy parkőrt vagy egy helyi embert, aki majd többet elárul nekem a Diquís-delta misztikus kőgolyóiról.

Ilyen tökéletes formával csak mesterséges lehet a gömb.

Hiába fekszik Batambal Cañas Blancas mesterséges domboldalán, útbaigazító táblák híján nem volt könnyű megtalálni a régészeti érdekességet, mely – mily meglepő – szintén zárva tartott. A parkőr kis bódéját üresen találtam, így megint belopódzkodtam a mára már újra elhagyott lelőhelyre. Ahhoz képest, hogy a Costa Rica-i kőgolyókat az UNESCO 2014 nyarán a világörökség részévé nyilvánította, eléggé fura, hogy a kultikus területet zárva találtam. Talán a pandémia az oka, vagy egyszerűen csak nincsen rá se büdzsé, se ember, aki felügyelje és karbantartsa, nem tudom.

A kövezett rész arra enged következtetni, hogy itt valamikor egy épület lehetett.

Aki Batambalban sétál, kőgolyóra lel.

Itt már azért találtam néhány információs táblát, amikből megtudtam, hogy a világörökségi helyszín négy régészeti régióból áll, melyek közül egyedül a Grijalba-2 nem mondott semmit. A régészek véleménye szerint Batambal fontos hatalmi központ lehetett, mely kövezett terekből, sírhelyekből és kőgömbökből állt. Utóbbiból jó párat találok, feltűnő, hogy majdnem tökéletes gömb alakot formáznak és nincsen köztük félkész állapotban lévő. A kőgömbök átmerője is változó, van köztük kb. 50 cm-es, de másfél méteres is. Hogy miből készültek? Nagy részük gabbróból (mélységi magmás kőzet), mészkőből, homokkőből és bazaltból készült. A megmunkáláshoz szükséges szerszámokat egyik lelőhely közelében sem találtak, így továbbra is kiderítetlen titok övezi a kőgolyók készítését. A gömbök célját illetően is bizonytalanok a tudósok. A helyiek szerint házak díszítőelemei lehettek a hatalmas kőgolyók, míg egy legenda úgy tartja, hogy a kövek az esőisten, Tara ágyúgolyói, aki a hurrikán istenét lőtte velük, hogy az visszatérjen a tengerre.

Vajon hogy készülhetett?!

Százból 99 turista biztosan nem jár a Finca-6 történelmi emlékeinél.

A Finca-6 egy vonalban lévő kőgolyóinál se leszek sokkal okosabb, hiszen a 2013-ban alapított múzeumot a koronavírus-járvány miatt zárva találom, de legalább az épület mögötti területen közelről megszemlélhetem az egykori város tucatnyi kőgömbjét. A tudomány szerint a Finca-6 lehetett a kultúra két korszakának (Aguas Buenas és Chiriquí) legfontosabb központja, melyet az 1930-as években banánültetvények beépítése miatt fedeztek fel.

Két tucat kőgömb között banánlifteket fotózok.

A Finca-6 ösvényein találom a legtöbb kőgolyót.

Egy szó, mint száz, jó volt egy kicsit utánajárni a kőgömb-kultúra izgalmas látnivalóinak. A misztikus kőgolyókkal egy újabb életre szóló élményt szereztem a mai napon. Az érdekfeszítő archeológiai kitérő után holnaptól újra minden időmet kizárólag csak az állatvilágnak szentelhetem, irány az Osa-félsziget és a Corcovado Nemzeti Park!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.