A fumarolák által felhevített magas szilikáttartalomtól kék vízű Tenorio Nemzeti Park volt ma terítéken Costa Rica-i utazásom során, ahol a reggeli eső ellenére csodálatos napot töltöttem. Elvarázsolt a kék színű folyó, a Rio Celeste vízesése és a park csodás színvilága.

Két kevésbé ismert Nemzeti Park (Palo Verde és a Horizontes Erdészeti Kísérleti Állomás) után ismét egy populárisabb látványosságot kerestem fel Costa Ricában. A Rio Celeste az ásványi anyagok különös keveredése során kialakult égszínkék vízű Tenorio Nemzeti Park szerves része. Liberiában induláskor felhők takarták a napot és esőre állt az idő. Az ég Bijagua de Upala felé nem szakadt le, így egyelőre megúsztam a záport. Bijagua egy picike falu, ami 7-8 éve nem volt több néhány útszéli házikónál. Az utóbbi időben – mivel a Tenorio nevű vulkánról elnevezett park sok turistát vonz – Costa Rica ezen részén is kialakult a turizmus, gombamód megszaporodtak a szállások, boltok és éttermek, bár falusias jellegét továbbra is megőrizte a település. A Nemzeti Park mellett számos lehetőség várja a kalandvágyó utazókat, van a környéken béka-, és lajhárfarm, illetve lenne lehetőség többek között canopyzni. Kifeszített drótköteleken egy csigával kapaszkodva lecsúszni a hegyről sohasem vonzott, lajhárból is láttam eleget La Fortunában, így ezeket a programokat most inkább kihagytam.

Nem kell békafarmra ellátogatni, ha színes békákat szeretnék látni.

Késő este jól megmutatják magukat az apró kétéltűek.

Köztudott azonban, hogy a békákat nagyon kedvelem. Szerencsére a 15 dolláros békafarm helyett van autentikusabb alternatíva este és éjszaka aktív békákat megfigyelni. A Bijaguában bevált szállásom (Hotel Cacao) parkolója mellett található egy növényekkel sűrűn benőtt mocsár, ahol szállásadóm Johnny elmondása szerint sötétedés után hemzsegnek a különböző színű és méretű békák. A szemerkélő eső ellenére felveszem fejlámpámat és bevetem magam a nedves terület picike ösvényére. Házigazdám igazat mondott, hiszen már az első percekben meglátom a faágon pihenő vörösszemű levelibékát. Nem zavartatta magát, amikor megvilágítottam a fejlámpával. Könnyen fotóztam.

Szállásom kertjében végeláthatatlan a kínálat a kivételes békákból.

A vörösszemű levelibéka szokatlan színei miatt nagy kedvencem.

Bijagua fő látványosságát másnap kerestem fel. Az előző napokra jellemző tendencia megmaradt, ezért ma is szemerkélő eső, erősen felhős égbolt és borongós idő fogadott a park bejáratánál. A Rio Celeste tömegközlekedéssel egyáltalán nem közelíthető meg, így az alacsony költségvetéssel utazók gyalogosan vagy stoppal juthatnak el a parkhoz. Mivel én továbbra is bérelt autóval utazom, így 15 perc autózás után már a vulkán oldalában kiépült esőáztatta ösvényeken kirándultam.

Izgalmas motívumok a dzsungelszerű erdőben.

Péniszre hasonlít a sétáló fa friss gyökérhajtása.

Évtizedekig szinte teljesen feltáratlan volt a Rio Celeste területe. A folyami gázlók áthidalása és az utak felújítása elkészültével a látogatók száma kb. négy éve robbanásszerűen megnőtt. 2019 áprilisára a park rendkívüli népszerűsége miatt a SINAC (a természetvédelmi oltalom alatt álló területek helyi rendszere) kénytelen volt megszabni a kiosztható kvóták számát, azóta naponta csak bizonyos számú látogatót engednek be a Tenorioba. Már korábban is sokat hallottam a valószínűtlenül kék színű folyóról, mely ezúttal – amikor egyre több komor felhő vette uralmába az égboltot – nem dominált annyira, mint tiszta időben és napsütéskor. A szinte folyamatosan szemerkélő eső ellenére is izgalmas látvány a Rio Celeste kb. 10 méteres zuhataga, mely belezubog az égkék színű folyóba.

A sétám elején sok nagy pókhálót találok.

A borzas sakutyúk percekig pózolva hagyta magát fotózni.

 

A leghíresebb látványosság egy kék medencébe zuhan alá.

A Nemzeti Park legnépszerűbb természeti attrakciójától továbbhaladva egy kilátóhoz jutok, ahonnan szép időben egészen messze ellátni. Innen többek között látható lenne a Tenorio-vulkán négy vulkáni kúpja. Nincsen szerencsém, a tűzhányó és az azt körülvevő dzsungelszerű erdő csak ködben mutatja meg magát. A reggeli köd misztikus képe ugyan különleges, én mégis továbbmegyek, hogy percekkel később a folyó egyik kanyarulatában egy olyan nem mindennapi helyre legyek figyelmes, ahol az egyébként nyugodt vízjárású folyó erősen bugyborékoló. A Borbollones hőforrásainak közelében – a vulkáni tevékenység miatt – erős kénszag érezhető a levegőben. Ezt a geotermikus tevékenységet a folyón belüli szivárgásokból és repedésekből származó magas hőmérsékletű gázok okozzák.

Buja, zöld növényzet, színes virágok.

A három km hosszú ösvény utolsó, de annál izgalmasabb látnivalója az El Teñidero. Itt kezdődik a kék színű víz különös jelensége. A türkizkék víz a folyó mentén haladva ugyan szinte mindig látható, de ez az egyetlen hely, ahol a színváltozás megfigyelhető.

Az El Teñidero az egyetlen hely, ahol a színváltozás megfigyelhető.

Costa Rica egy eldugott szegletében – a Tenorio Nemzeti Park mélyén – megbúvó Rio Celeste Közép-Amerika-szerte egy nem mindennapi folyó. Habár a „kék folyó” különleges színe most is teljesen magával ragadt, azért remélem, hogy legközelebb egy napsütéses napot fogok ki…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.