A koronavírus-járvány okozta ijedelem miatt csak az ösvényrendszerét látogattam meg a tektonikus lemezek mozgása következtében kialakult nemzeti parknak, ahol biztosan még nagyobb lett volna az élmény, ha a régi korallzátonyokból álló Barra Honda-csúcs mellett lejuthattam volna a mély mészkőbarlangok egyikébe…

Amikor pár hónapja kitaláltam, hogy aktuális utazásom során több olyan nemzeti parkot felkeresek, ahova viszonylag ritkán jutnak el a Costa Ricában utazók, akkor az 1971-ben létrehozott Barra Honda Nemzeti Park a listám első felében szerepelt. A SINAC által alapított parkban a Barra Honda nevű domb mészkőbarlangjainak meszes képződményei jelentik a fő látogatói vonzerőt. A csodálatos szépségű cseppkőképződményekből álló barlangrendszert magába foglaló kb. 5000 hektáros terület 20 km-re található Nicoya városától.

A hatalmas falak erózió által kialakult formáit és nagyságát a természeti tényezők befolyásolták.

Menet közben változatos tájon haladunk.

Sokszínű növényvilág.

A 2020 márciusa óta tartó pandémiás időszak teljesen megváltoztatta a fontos ásványi és geológiai erőforrást védő rezervátum látogatási szabályait. Hiába nyitott ki újra majdnem mindegyik nemzeti park, furcsa módon vannak korlátozások. Azt még elfogadom, hogy a SINAC korlátozza a parkba belépő látogatók számát, azt viszont már kevésbé értem, hogy miért kell bizonyos ösvényeket egy-egy bioszféra-rezervátumon belül (pl. Manuel Antonio) lezárni. A Barra Honda esetében pár héttel a látogatásom előtt szembesültem azzal, hogy ott sokkal nagyobb érvágást végeztek a nemzeti park munkatársai, hiszen lezárták a mészkőbarlangokat. Mintha félve attól, hogy a koronavírus éppen a barlangok mélyén lenne a legveszélyesebb…

A környezetéből markánsan kiemelkedő különleges mészkövek teszik egyedivé a nemzeti parkot.

Pillangók, pókok és a színes rovarok színesítik a Barra Hondát.

A Barra Honda éppen a Costa Ricában máshol nem látogatható kb. negyven mészkőbarlangja miatt lett volna különleges élmény, melyek mindegyike még mindig nagyon jó állapotban található. Ez köszönhető annak, hogy a több teremből álló barlangok bejáratai nehezen megközelíthetőek. A Covid-19 járvány előtti években a több száz méter mély hasadékbarlangok bejárásához mászófelszerelésre, sisakra, helyi vezetőre és a park külön engedélyére volt szükség. Ez a kivételes élmény most nálam teljesen kimaradt. Bántam, hiszen a Kolumbusz előtti korból származó leleteket, ékszereket és temetkezési helyeket felmutató óriási barlangrendszer a talajra hulló vízcseppekből kiváló sztalagmitok és a barlangok mennyezeti részeiről jégcsapszerűen alácsüngőmeseszerű cseppkövek miatt felejthetetlen élmény lett volna.

Égbe nyúló hatalmas fákkal találkozunk sétánk során.

A parkon belül kötelező a helyi vezető.

Szépen beleolvad a környezetbe.

Az 1960-as évek végén felfedezett szokatlan mészkőképződmények és üregei helyett így a parkot behálózó ösvényrendszerrel ismerkedtem. Utóbbi egy izgalmas kilátóhoz vezetett, melynek a domb tetejére vezető gyalogútját a koronavírus-járvány ideje alattkorszerűsítették. A rámpákkal felújított ösvény kiépítésével még változatosabbá vált a Barra Honda Nemzeti Park, bár tény, hogy a gyalogút és a szép látvány a kilátóból közel sem kárpótolt a denevérkolóniák által benépesített barlangok elmaradt felfedezéséhez. Hiába nyitott meg újra majdnem mindegyik nemzeti park Costa Ricában, a pandémia miatti aggódás sok számomra furcsa és értelmetlen szabály bevezetését jelentette. Ilyen furcsasággal találkoztam, amikor a park helyi munkatársai nem javasolták a kapaszkodást támogató korlátok használatát, vagy mikor vezetőnk alkoholos fertőtlenítővel lefújta, majd letörölte azokat, hogy a fertőzés ne terjedjen tovább…

A többszáz barlangból csak néhány látogatható. Ha éppen nincsen pandémia…

A gyalogtúra során mindig akad látnivaló.

A kilátóból tiszta időben nagyon messze ellátni.

A korlátozó intézkedések ellenére egy igazán kellemes délelőttöt töltöttem a parkban, ahova a pandémia lecsengése után érdemes lesz majd visszatérnem, hogy a barlangokba való leereszkedés után teljes képet kapjak a Costa Ricában kevésbé népszerű, de annál különlegesebb rezervátumról…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.