Costa Rica északi része felé haladva felkeresem a Carara Nemzeti Parkot, mely ugyan nem a leglátványosabb esőerdős terület az országban, de egy ideális megálló Monteverde irányába. Útba esik még Tárcoles krokodiloktól hemzsegő folyója, ami egy jópofa megálló, de nagy csalódásként élem meg, hogy a helyiek és a turisták etetik az ideszoktatott hüllőket…

Jó kis sportteljesítmény lett Costa Rica legmagasabb pontjának megmászása, majd a hosszú ereszkedés zuhogó esőben. Csuromvízesen értem az autómhoz, hogy megtörülközve és gyorsan száraz ruhára váltva – a szakadó eső ellenére – továbbálljak. Első körben a célom az volt, hogy minél hamarabb elhagyjam a Talamanca-hegységet és a vele járó masszív esőzést. A csúszós és nedves hegyi szerpentineken nem volt egyszerű navigálni az autót, de szerencsére nem okoztak problémát az időjárási-, a látási- és az útviszonyok, így a nagy forgalom és az egésznapos eső ellenére még naplemente előtt elértem Uvitát.

Látványos buja természet.

Sokat nem időztem a tengerparti kisvárosban és a kedvenc szállómon (Cascada Verde), jól esett megpihenni, fújni egyet és újratervezni. A tervem az volt, hogy a hullámok verte strandok és üdülőhelyek láncolatán keresztül haladjak tovább északra, és pár napon belül elérjem Monteverde köderdőit. Addig pedig olyan helyeken álljak meg, ahol korábban még nem jártam. A Csendes-óceán középső természetvédelmi területén található Carara Nemzeti Park lett az első ilyen állomásom. Utóbbi az észak-amerikai és kanadai turisták körében közkedvelt Jacó tengerparti városától kb. 25 km-re fekszik. Jacó – az ország egyik legnépszerűbb és leglátogatottabb turisztikai célpontja – eddig egyáltalán nem vonzott annyira, hogy megálljak. Nem éreztem szükségét annak, hogy a magasra tornyosuló szállodákban, az amerikai típusú éttermekben és a gondtalan szörfös fiatalok által kedvelt strandokon megpihenjek.

Változatos élővilág fogad a Carara bejáratánál.

Sok szépséget rejtenek a nemzeti park ösvényei.

Sokkal kíváncsibbá tett a Carara Nemzeti Park érdekes és sok izgalmat tartogató esőerdője, melynek fő látnivalója a vörös ara. A skarlátvörös alapszínű papagájfélét a Carara északi határát képező Tárcoles folyó környékén szemrevételeztem, míg a parkban az őserdő buja növényzete dominált. Heves esőzések után jártam az 1978-ban létrehozott bioszféra-rezervátumban. A Carara – jelentése az őslakos huetar nyelven „gyíkok folyója” – a Csendes-óceán középső részének egyetlen olyan átmeneti erdőjével rendelkezik, ahol a száraz és nedves erdők tipikus fajai összefolynak. A bőséges esőzéstől mocsarassá vált nemzeti park kisebb-nagyobb kihívások elé állított. Az eső áztatta sáros erdei ösvények eléggé megnehezítették az előrejutást. A Carara nem mutatta meg a pazar madárvilágát, a sok izgalmas esőerdei növény mellett ezúttal csak pillangókat és szitakötőket szemrevételeztem.

Madarak helyett rovarokat fotózok.

A nemzeti parktól nem messze található “Krokodilhíd” (Puente Tárcoles) az ország egyik jelentős turistalátványossága lett a folyóval együtt: a folyó hemzseg a krokodiloktól. A híres hídnál megáll szinte minden turistabusz, hogy a kíváncsi utazók innen szemléljék a féltucatnyi krokodilt. Így tettem én is. Megint szép volt, jó volt, de az nagy csalódás, hogy a Tárcoles-folyó nagy hírű hüllőit etetik a helyiek, akik gyakran műanyag zacskóstól küldik le a vízbe a húsokat. Hogy ezt még senki sem tette szóvá és reklamált, az eléggé hihetetlen.

A hídról jól megfigyelhetőek a krokodilok.

Pár fotó elkészítése után úgy döntöttem, hogy továbbállok a turisztikai célpontként számontartott hídtól. Irány a hasonló nevű település, ahol már nem találkozok turistákkal. Tárcoles egy egyszerű halászfalu, jellegtelen központtal és egy autentikus tengerparttal. A település határában vörös arák hívó hangjára leszek figyelmes, gyorsan kiszúrom a fát, ahol a színpompás madarak a nagyobb távolság ellenére relatíve könnyen fotózhatóak.

A vörös arák a település közelében mutatják meg magukat.

Klasszikus halászfalu-életérzés.

Az özönvízszerűen zuhogó eső szerencsére továbbutazásom idejére alábbhagyott, de így se tudom, hogy pontosan milyen időjárás vár rám a következő napokban a kiszámíthatatlan Monteverdében, ahol részletesen be szeretném járni és körbetúrázni Santa Elena misztikus köderdőit

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.