Gyűlöletből szerelem: La Fortuna és környéke

Costa Ricát egyáltalán nem kedveltem, amikor öt éve először jártam az országban. Azóta nagyon sok minden átértékelődött bennem és megszerettem a kezdetekben a pokolba kívánt La Fortunát. Hogy pontosan min mentem keresztül és miként lett az utálatból szerelem azt elárulja a következő blogbejegyzés.

2017-ben jártam először Costa Ricában, akkor egy hosszabb guatemalai, hondurasi és el salvadori utazás után Nicaraguán keresztül érkeztem La Fortunába. Az ország középső részében elhelyezkedő kisváros lett az első megállóm a ticóknál, itt találkoztam a lett Ilzével, akivel évekkel korábban Kolumbiában ismerkedtem meg. Egy jól sikerült közös guatemalai utazás után döntöttünk úgy, hogy Costa Ricában is együtt utazunk egy hetet. Ilzét megelőzve hamarabb érkeztem pár nappal a Costa Rica-i aktív turizmus egyik központjába, ahol a rendkívül szimpatikus útitárs és a várható közös élmények ellenére az első néhány napon egyáltalán nem találtam a helyem.

Honduras és Salvador egyszerűsége, közvetlensége és autentikussága után kifejezetten kellemetlenül éreztem magam La Fortuna utcáin. Három év intenzív latin-amerikai utazás után még nem éreztem hasonlót. Hiányzott a túlzott turizmustól érintetlen turisztikai élmény. 24 óra leforgása alatt megváltozott körülöttem a világ. Az Arenal vulkán tövében fekvő városban amerikai turistákra kitalált csillogó éttermek, hangulatos bárok és kávézók vettek körül, körülöttem amerikai nyugdíjas csoportok sétáltak és mindenki angolul beszélt. Közép-Amerika szegényebb régiójának részletes bejárása után betoppantam egy amerikaiaknak kitalált művilágba, szó szerint el akartam menekülni, de a várva várt találkozás miatt végül maradtam. Munkámból kifolyólag 2017 óta legalább féltucatszor megfordultam La Fortunában, részletesen megismertem, megkedveltem és megszerettem a város környékét. Töviről-hegyire bejártam a sokszínű ökoparkokat, ahol természetes környezetben kedvemre szemrevételezhettem és fotózhattam a változatos állat- és madárvilágot. La Fortuna öt év alatt az egyik nagy kedvencemmé vált. Nézzük csak, hogy lett az évek alatt gyűlöletből szerelem!

Kezdjük az első látogatásommal. Öt évvel ezelőtt a Cerro Chatót vettük célba Ilzével, aki egy hónap önkéntes munka után kávézó-hangulat helyett sokkal inkább arra vágyott, hogy kiránduljon egy nagyot. A szállásunkon ismerkedtünk össze a német Timmel és Michaelával, akikkel hetekkel később Cahuitában, majd Panamában is együtt jártam a természetet. Velük közösen vágtunk neki a nagy kalandnak, mely az Arenal-vulkán közelében tekervényes ösvényeken egy zölden csillogó krátertóhoz vezetett. Az esős évszak alatt biztos nem annyira látványos a dzsungeltúra, szerencsénkre mi felhőtlen napsütéses időben éltük meg a sűrű esőerdőt. A csodálatos idő ellenére a túra második felében megküzdöttünk a nedves mohos kövekkel és a csúszós gyökerekkel, de nagy volt a boldogság, amikor felértünk a vulkán tetejére, a kráter peremére és leereszkedtünk a krátertóhoz. Utóbbi káprázatos smaragdzöld vizével gyönyörű látványt nyújtott.

A La Fortuna-vízesést sok éven keresztül kihagytam, először (és eddig utoljára) 2020-ban látogattam meg. Több oka volt, amiért eddig kimaradt a programomból. Hiába látványos a Cerro Chato szunnyadó vulkánjának közelében elhelyezkedő zuhatag, van nála több sokkal izgalmasabb vízesés az országban. Egy másik ok pedig az, hogy jobban szeretem, ha meg kell dolgozni egy vízesésért. A Catarata La Fortuna esetében nem kell sokat túrázni, elég csak a bejárattól hosszú lépcsősoron le- és felgyalogolni. Emlékszem, hogy 2017-ben a Cerro Chato dzsungeltúra után a vízesés melletti parkolóban fogtunk magunknak egy taxit, hogy a városba visszatérjünk. A fuvarra várva egy amerikai csoport jelent meg a bejáratnál, akik jobban örültek az ingyenes WiFi-nek, mint a vízesésnek magának…

Felelevenítve az öt évvel ezelőtti élményeket, anno tele volt a város hátizsákos szállókkal. Közvetlenül a pandémia után – 2020 novemberében és decemberében – jártam újra La Fortunában, nos, a backpacker típusú hostelek addigra már mind megszűntek, a koronavírus-járvány és az elmaradó turistahadak miatt már nem találtam ilyen típusú szállást. Ráakadtam viszont a Xilopalo nevet viselő autentikus helyre, ahova azóta folyamatosan visszajárok, legyen az egyszemélyes kirándulás vagy csoporttal történő utazás. A fából készült hangulatos teraszról jó időben közvetlen rálátás nyílik az Arenal-vulkánra. Finom a reggeli, jók a vacsorázási lehetőségek, illetve folyamatosan rengeteg madár nyüzsög az etetőkön, mely gyakran elnyújtja a reggeli idejét. Egyáltalán nem bánom, hiszen ilyenkor a színes madárkavalkád tökéletesen indítja a napom.

A La Fortuna határában emelkedő majdnem teljesen kúp alakú Arenalra (1633 m) szép időben csodás panoráma nyílik a városból. Számos természeti rezervátum emlékezik a történeti idők egyik legnagyobb intenzitású lávaömlésére, amikor az óriási izzó gázfelhők három kis falut teljesen betemettek és számos emberéletet követeltek. Izgalmas és változatos az El Silencio túraterepe. A 2-3 órás sétám során dzsungelszerű tájon, nyílt legelőn és megkeményedett láván haladtam át. Az erdős területeken és a sziklákon egyaránt meredek lépcsőkön másztam egyre följebb, egyre magasabbra. Útközben több kilátóhelyen megpihentem, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt az Arenal-vulkánra. Nagyon tetszett, hogy nincsenek kikövezett ösvények, így azok természetközeliek és hangulatosak. A park közvetlen bejárata mellett található kis mocsárban az éjszakai békales – saját szervezés – csak hab a tortán.

Természetesen a Costa Rica-i SINAC (Országos Jelentőségű Védett Területek Rendszere) is létrehozott egy nemzeti parkot az Arenal-vulkán lábánál, ahol autentikus környezetben kiterjedt esőerdőn át vezető ösvényeken kirándulhatunk. Néhány évvel ezelőttig az Arenal-hegy csúcsa még világított az éjszaka sötétjében. Amikor a tűzhányó kitört, a kráter forró lávát, izzó sziklákat, törmeléket és gázokat lövellt ki, közben láva folyt le a hegyoldalakban. Több mint egy évtized telt el azóta, hogy Costa Rica tanúja volt ilyen jeleneteknek. De a vulkán még mindig magasan áll, gyakran füstöt, gőzt és egyéb gázokat lövell ki, némán emlékeztetve bennünket erejére. Az Arenal legnagyobb vulkánkitörései 1968-ban és 1992-ben történtek, megváltoztatva a szomszédos települések történelmét és gazdaságát. Az Arenal Vulkán Nemzeti Parkban túrázva, az 1992-es kitörése során keletkezett, mára megszilárdult fekete lávamezőkön sétáltam.

A Mistico Függőhíd Park kb. fél órára található La Fortuna városközpontjától, így a parkot a nálam lévő bérelt autóval könnyen látogathattam. A függőhidakon sétálás nem igazán szerepelt a tervezett Costa Rica-i programjaim között, de ki mond nemet arra, ha lombkorona-ösvényen túrázhat és az esőerdő felett szemmagasságban teheti azt?! A drága Selvaturát kihagytam Santa Elenában, így bíztam a Misticóban, hogy a több mint három km hosszú vadregényes körtúra során mást is látok majd a 16 hídon és az esőerdőn kívül. A Mistico ott található, ahol a Karib-tenger melletti széles alföld lapos síkságai találkoznak a Tilaran-hegységgel. Ez azt jelenti, hogy alacsonyabb és magasabb szinteken is megtalálhatóak a környékre oly jellemző madarak és állatok. Az igazat megvallva ezúttal nem jártam túl sok szerencsével, hiszen az élővilág nem igazán mutatta meg magát, így a függőhidas sétámat egy óriáskígyó mentette meg, mely az ösvényünk mellett húzta meg magát.

Hogy ki ajánlotta nekem vagy hogyan találtam rá az Arenal Observatory Lodge-ra azt már nem tudom. Azt viszont igen, hogy az Arenal vulkán és az Arenal-tó víztározója között egyedülálló környezetben épült lodzs egy első osztályú madármegfigyelő hely. A 870 hektárnyi területen a szállóvendégek természetesen teljesen ingyen látogathatják a tíz km-t is meghaladó ösvényrendszert, mindezt kis patakokkal, sűrű esőerdővel és a Danta-vízeséssel megspékelve. Található itt egy természetes eredetű béka-tó, madármegfigyelő hely és még sok minden más. Mindez igényességgel kialakítva és kevés látogatóval. Zseniális a szédítően magas kilátó, mely karakteresen kiemelkedik a környező tájból, és a tetejéről belátni a lodzs egész környékét. Ilyen közelről még nem éltem meg a vulkánt. A kolibri megfigyelő helyen futottam össze egy szimpatikus ticóval, aki hatalmas kamerájával órákat töltött egyhelyben, hogy megörökítse ezeket a gyönyörű madarakat. Tőle kaptam tippeket arra, hogy hol tudnék a legközelebb természetes közegükben madarakat megfigyelni. Bőszen jegyzeteltem a telefonomba, és búcsúzáskor elkértem a ticó elérhetőségét. Nézzük az Arenal Observatory Lodge-ban készült legérdekesebb képeket:

A Bogarín család neve szorosan összefonódik La Fortuna lecsupaszított területeinek újraerdősítésével. A család férfitagjai alapították a Bogarín Trail nevű lajhárnézős helyet, mely azóta – túlzás nélkül mondhatom – kultikus hellyé nőtte ki magát, és kötelező reggeli programommá vált, ha a városban járok. Első látogatásom óta nagyon jóban vagyok az olasz felmenőkkel rendelkező Giovanni-val, aki minden idejét az újratelepített erdőben tölti. A családból – legalább 8 testvérrel együtt alapította a népszerű madármegfigyelő helyet – Giovanni felel az utazókért, ő fogadja őket az ösvény bejáratánál. Nekem is nagy lelkesedéssel mesélt a projektről:

„A 2000-es évek elején La Fortuna a növekvő városiasodás hatására nagyon kinőtte magát, az őshonos fajok folyamatosan kiszorultak a város zöld területeiről. Ez sokunkat kifejezetten zavart. Az ötlet az volt, hogy megmentsük La Fortuna tüdejét. Beszéltem egy a központhoz közeli farm tulajdonosával, aki felajánlott nekem harminc hektárnyi területet a projektemhez. A célunk az volt, hogy megőrizzük és megvédjük a biodiverzitást, és a csupasz szarvasmarha-legelőből újraerdősítéssel visszahozzuk a növény- és állatvilágot.”

Húsz év után kijelenthetjük, hogy a projekt sikeres lett, hiszen az újratelepített erdő feltűnően szépen fejlődött. Bogarínék kialakítottak egy zseniális ösvényrendszert, ahol rengeteg a madár és a lajhár. A család főleg az utóbbira szakosodott. Az első látogatásomkor nagyon korán érkeztem a rezervátumba, ahol akkora mázlim volt, hogy teljesen egyedül éltem meg azt, amikor egy lajhár vagy húsz percen keresztül egyik fáról a másikra mászik, közben komótosan megáll, felém fordul, mintha tudná, hogy fotózom. Giovanni volt az, aki külön időt szakított rám, és elvitt a főút egyik fájához, ahol kétújjú lajhárt szemrevételezhettem. A Bogarín Trail zseniális része az ösvényrendszer bejáratánal található kis mocsár is, ahova reggelente és délután tucatszám jönnek a színes madarak. Közvetlenül a pandémia után Costa Ricában járva megint látogatók tucatjai nélkül éltem meg egy különleges látnivalót. Nagyon nagy élmény volt.

Az Ecocentro Danaus-t Giovanni ajánlotta, amikor egy másik lajhár- és állatnéző útvonal után érdeklődtem nála. A Danaus egy magánkézben lévő természetvédelmi terület, körülbelül tíz percre La Fortuna belvárosától. A bioszféra-rezervátum másodlagos erdőt véd. Körülbelül 20 évvel ezelőtt a Danaus környékét kizárólag csak legelőnek használták. A terület nagy részét teljesen letarolták, a kivágott fák helyére újakat, fiatal fákatültettek. Az évek során az Ecocentro Danaus tulajdonosai hagyták, hogy az újraerdősítés és helyreállításután az esőerdő erőre kapjon és növekedjen. Őshonos fákat és növényeket telepítettek a biológiai sokféleség javítása és az élővilág sokszínűségének megőrzése érdekében. Látogatásomkor a rezervátum csak egy kis részét tudtam bejárni, a megőrzött természeti terület sokkal nagyobb. Bár az ösvény maga rövid, mégis úgy éreztem magam, mintha teljesen elmerültem volna a sok titokzatosságot, érdekességet rejtő dzsungelben. A jól karbantartott, gyönyörűen kialakított gyalogúton vastag a növénytakaró és a lombozat. Sétám során magasra tornyosuló fákat, buja növényeket és virágokat szemrevételeztem. Zseniális állatvilága – krokodilok, teknősök, színes madarak, pillangók, békák, lajhárok stb. – miatt az Ecocentro Danaus az egyik nagy kedvencem lett La Fortunában, amit legközelebb is biztosan fel fogok keresni.

A változatos természeti környezet és a fajgazdag élővilág miatt minden alkalommal megér pár napot La Fortuna és környéke. Az eddigi látogatásaim során eddig valamiért kimaradtak az Arenal geotermikus energiái által fűtött melegvizes fürdők, melyeket legközelebb biztosan fel fogok keresni…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.