Hasonlóan a Manuel Antonio Nemzeti Parkhoz, Monteverde – az ország egyik legfelkapottabb desztinációjaeddig mindig kimaradt a Costa Rica-i programomból. Bőven volt mit bepótolnom, hiszen a picike Santa Elena településének környékén rengeteg a nagyon dús növényzetű, páfrányokkal, broméliákkal és sűrű szövedéket alkotó liánokkal teli rezervátum…

A Csendes-óceán és a Karib-tenger vízgyűjtő területét elválasztó magaslaton található páratlan természeti környezettel rendelkező köderdős vidéken teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. Így Monteverdében a ködszitálást eredményező északi szél következtében mindig nedves az idő, az eső lába szinte folyamatosan a levegőben lóg.

Santa Elena felé haladva varázslatos a táj.

A Bajo del Tigre rezervátumban kezdem az ismerkedést Monteverde köderdőivel.

A felhőképződés magasságában kialakult örökzöld erdőkkel, hatalmas mohákkal benőtt fákkal és négy-hat méteres fatermetű páfrányokkal először a Bosque Eterno de los Niños (más néven Bajo del Tigre) magánrezervátumban találkoztam, melyet 44 ország gyermekeinek adományaiból alapítottak. A Bajo del Tigre egy nonprofit környezetvédelmi szervezet, szép és izgalmas ösvényekkel, hatalmas erdőséggel és biológiai sokféleséggel.

Sétám során megismerem a Bosque Eterno de los Niños egyedülálló ökoszisztémáját.

Következő megállóm a 2011-ben a turisták előtt megnyitott Curi Cancha természetvédelmi magánrezervátum, ahol a tulajdonosok immár ötven éve azon dolgoznak, hogy a szántók többsége újra erdővé alakuljon. A Curi Cancha 83 hektáron védi az 50%-os elsődleges esőserdőt, 45%-ban a másodlagos köderdő növekedését és 5%-ban a nyílt legelőt. A magánrezervátum tengerszint feletti magassága 1450 és 1615 méter között mozog, 60%-a premontán esőerdő, míg 40%-a nedves hegyi erdő. Hét kilométer hosszú, igényesen kialakított tanösvényeit részletesen bejárom, rengeteg csodaszépen burjánzó növényt szemrevételezek, látok agutit, coatit és az etetőknél több tucatnyi kolibrit.

A felhőerdőn át vezető túraútvonalak jól karbantartottak, a látogatók élvezhetik a békét és a csendet.

A Curi Cancha egy szépen gondozott magánrezervátum kolibri etetőkkel és igényes gyalogutakkal.

Ha a Monteverdébe látogató nem csak rezervátumokban vagy ökoparkokban tervezi eltölteni az idejét, akkor létezik két könnyen és ingyenesen látogatható kuriózum, melynek felkereséséhez a települést se kell elhagyni. Az egyik ilyen jellegű látnivalót a helyiek El Arbol Hueco-nak hívják. Egy igazi természeti csoda, egy varázslatos üreges fa (valójában elképesztő fikuszfák sorozata, melyek az évtizedek során lenyűgözően egymásba fonódtak) üreges belsővel, ahol a könnyen megfogható természetes ágakon felmászhatunk akár 10-15 métert. Egy másik nevezetes fa az El Arbol Raiz, mely a kusza gyökereivel egy folyó felett hídat alkot.

Bőven akad meseszép természeti látnivaló a kis településen.

A fiatal madár tollazata sokkal világosabb, feje és tollbóbitája fehér. (Fotó: Murvai Melinda)

A Finca Ecologia San Luis egy bennfentes tipp volt, amit a Casa Cattleyát vezető Jonathan osztott meg velem. Szimpatikus házigazdám elmondása szerint a 100 hektárnyi őserdőnek otthont adó San Luis-völgyben, a Finca Ecologica bejáratának közelében mérsékelten fenyegetett fajként kategorizált díszes vitézsast szemrevételezhetek. Húha, az zseniális lenne – gondoltam -, így navigációval azonnal újraterveztem. A rossz minőségű út megért minden erőfeszítést, hiszen az óriási erdőterület bejárata mellett tényleg ott pózolt egy jól látható faágon a gyönyörű madár. A sok fotó elkészítése és a fiatal vitézsas megfigyelése után a délelőtti nem is oly kevés eső ellenére bejártam a hegyi paradicsomként számontartott Finca sáros ösvényeit, ahol részletesen megmutatta magát a köderdőre jellemző különleges madárvilág.

Broméliák, amerre a szem ellát.

Lebilincselő színvilág fogad a San Luis-völgyben.

Bennfentes tippként számítva a Finca Ecologia lett az egyik kedvencem Santa Elena környékén.

Egy-egy ösvényt végigjárva elvarázsolnak a káprázatos színek és a formák.

A Monteverdében eltöltött napok alatt legjobban a Santa Elena Cloud Forest Reserve vadregényes ösvényeit vártam, hiszen azok magasabban – 1600 méteren – fekszenek, és a közel 12 kilométernyi jól karbantartott gyalogút megdöbbentően szép kilátókkal és sűrű lombkoronájú köderdővel igazi Indiana Jones-szerű élményt ad. Mivel továbbra is röviddel a koronavírus-járvány utáni újranyitás után kirándulok Costa Ricában, nem igazán találkozok sok látogatóval, ezért a parkot szinte teljes egészében magaménak tudhatom. El sem tudom képzelni, hogy mit csinálnék, ha főszezonban és több száznyi más kirándulóval kellene megosztanom az ösvényeket. Az egész élmény biztosan nagyot veszítene az értékéből. Amit ma majdnem teljesen egyedül megéltem, az szavakkal nehezen leírható.

Már az első métereken különleges növények tucatjai mutatják meg magukat.

A felhőerdő egy nedves hegyi erdő, amelyre jellemző, hogy a felhők egészen a fák koronájáig alámerülnek. Ezek a felhőrétegekbiztosítják az erdő éltető vízforrását, ami ideális környezetet teremt a magas páratartalomhoz és állandó nedvességhez szokott állatfajok és növények növekedéséhez és fejlődéséhez. Az Atlanti-óceán felől érkező meleg passzátszelek áthaladnak a kontinentális árkon, lehűtik a levegőt és összesűrítik a felhőket. Mire a felhők elérik Santa Elenát, már sűrűek és tele vannak vízgőzzel. Az örökzöld erdő ezért folyamatosan ködös, évente csaknem 370 cm csapadékot produkál. Pont ezek a ködök teszik különlegesen varázslatoshangulatúvá, titokzatossá és kicsit komor hellyé Santa Elenát és környékét.

A Santa Elena rezervátum kilátói nyújtják Monteverde legszebb panorámáját.

Az erős szél és a sok eső hatására a fáknak és az azokon élő epifitonoknak gyakran letörik az ága és lehull a földre. Ezért nemcsak hézagok keletkeznek a lombkoronában, hanem a letört ágak a talajt is ellátják további tápanyagokkal. A Santa Elena köderdő rezervátumban elsősorban nem az állatok élőhelyének felkutatására és az élővilág megfigyelésére tettem a hangsúlyt, sokkal inkább részese szerettem volna lenni az itt fellelhető páratlan ökoszisztémának. A túra végén azért nagyon nagy élmény volt, hogy belefutottam egy jópofa tatuba, meglepődtem, igyekeztem fotózni, de csak hellyel-közzel sikerült.

A pandémia utáni újranyitáskor szinte egyedül járom végig a Santa Elena Cloud Forest Reserve ösvényeit.

A legváltozatosabb és legtartalmasabb köderdei túra.

A Selvatura Santa Elena egyik legnépszerűbb multifunkciós kalandparkja, tele van rengeteg függőhiddal, van zipline, kolibri-, és pillangópark, illetve egzotikus hüllőkiállítás. A függőhidakon áthaladó pár km-s sétát ezúttal kihagytam, valami hasonlót (csak kicsiben) élhettem meg pár héttel korábban a Rainmaker rezervátumban, és ilyesmit terveztem – jóval barátibb áron – La Fortuna mellett. Megmondom őszintén, soha nem szerettem azokat a helyeket, amelyekben összegyűjtve és nem természetes környezetben lehet megfigyelni az állat-, és madárvilágot. A Selvatura sajnos egy ilyen park. Sokkal jobban szeretem azt, ha én magam bandukolok a keskeny erdei ösvényeken, és vagy szerencsével járok, vagy nem, de ha igen, akkor mégis magam találok rá a köderdő élővilágára. Nem mondom, egyszer jó volt megnézni a rengeteg kolibrit és a sok hüllőt, de a Selvatura biztosan nem lesz a kedvencem.

A kolibriparkban tucatnyi különböző kolibri mutatja meg magát.

Izgalmas hüllőket fotózni, de bárcsak természetes környezetben és egy testközeli élmény során élném meg ezt…

Ellentétben a turisták körében közkedvelt Selvaturával, a Ranario Monteverde nekem kifejezetten tetszett. A Santa Elena központjában kialakított helyszínen a látogatók több mint 25 őshonos béka-, varangy- és más kétéltű fajt csodálhatnak meg, amelyek nagy, biotópot szimuláló terráriumokban élnek. A terráriumi állatok között sok érdekeset láttam, többek között számos nyílméregbékát, tengeri varangyot, eperbékát, és a klasszikus vörösszemű levelibékát, annak csendes-óceáni és karib-tengeri változatát. Nagyon érdekes és izgalmas volt a sötétedés utáni látogatás – a belépőjegy arra is érvényes -, mivel a színes békafajok a szürkület után még aktívabbak és hangosabbak.

A békák nagy kedvenceim, így örömmel járom körbe a Ranario terráriumait.

Békák minden méretben és színben.

Késő este jobb fotózni az akkor aktívabb állatokat.

A vörösszemű levelibékát egyszer mindenkinek látnia kell Costa Ricában!

Megmondom őszintén, kifejezetten élveztem a Monteverdében töltött napjaim, hiszen sok helyen egyedüli látogatóként jártam végig a buja köderdő misztikus rezervátumait. A következő napokban még jobban letérek majd a kitaposott gringóösvényről, és egy kevésbé ismert nemzeti parkból jelentkezem…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.