Imádok új helyeket felfedezni, ezért igyekszem letérni arról a bizonyos kitaposott ösvényről. Ezúttal a Palo Verde mocsaras, lápos vidékére kirándultam, ahol a látogatás sokszorosan felülmúlta a várakozásaimat.

Nem Costa Rica volt az első ország Latin-Amerikában, ahol rájöttem arra, hogy az adott ország kivételes szépségének megismeréséhez nem kifejezetten csak az első számú látnivalókat kell felkeresnem. Utóbbiak ugyan érdekesek, de – ha éppen nincsen pandémia – tele vannak látogatóval, ami nálam nagyon elrontja a turisztikai élményt. Szerencsére az ökoország fel tud mutatni annyi izgalmas nemzeti parkot és változatos rezervátumot, hogy hónapokra úgy is elég ingert nyújt a fél Magyarország méretű ország, ha kihagyom a leghíresebb látványosságokat. Az már az én külön mázlim, hogy most a koronavírus-járvány miatti újranyitás során alig tartózkodik turista az országban, így bármilyen nevezetesség hatalmas turistahad nélkül élvezhető. Ezért is vállaltam be pár hete a Monteverde és a Manuel Antonio Nemzeti Parkok meglátogatását. Az igazi élményeket azonban olyan vonzerővel rendelkező helyszínek adják, mint pl. a pár napja részletesen megismert Horizontes, ahol a folyamatos reklám ellenére se lesznek soha tömegek. Ehhez hasonló csodás élményben bíztam a Palo Verde Nemzeti Park esetében is, mely Liberiához való viszonylagos közelsége ellenére nem igazán szerepel a Costa Ricába látogató utazók programjában.

Békés erdő fogad a Palo Verde látogatóközpontjánál.

Közönséges csuklyásmajmok kísérek a sétámat.

Ilyen jófejekbe könnyű belefutni a természetvédelmi terület gyalogútjain.

A Palo Verde (magyarul jeruzsálemtövis) Bagaces városából a 922-es úton közelíthető meg, eléréséhez az esős évszak végén nekem nem kellett összkerékhajtású autó. Még Bagaces előtt található a környék talán legszebb látnivalója, a Llanos del Cortés-vízesés. Utóbbit pár évvel ezelőtt felkerestem Jonas-szal, egy német utazóval, így most inkább biológiai sokféleség szempontjából Costa Rica egyik leggazdagabb látnivalóját vettem célba. A Palo Verde kiemelkedően különleges hely. A mocsárvidék vizes élőhelyei, melyek a park területének mintegy 50%-át teszik ki, rendkívül sok – vonuló és állandó – vízimadárnak adnak otthont. Ennek következtében a Palo Verdét a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezmény értelmében kiemelkedő természetvédelmi értéket képviselő vizes élőhelynek nyilvánították.

A Palo Verde-tó pallóútja kiváló madármegfigyelő hely.

Meseszép lápos növényvilág.

A Palo Verde Nemzeti Park országosan is egyedülállóan dichotóm jellegű. Egyszerre rendkívül látványos vizes élőhely és az egyik legjobb példa a trópusi száraz erdők fennmaradására. Ez a kettős természet annak a következménye, hogy a Río Tempisque folyó elárasztotta a viszonylag szárazabb éghajlatú régióban található területet. Az 1978-ban alapított park – mint számos más szektor az országban – nagyrészt visszanyert legelőből áll. Aktuális látnivalóm esetében a nemzeti park kialakítását megelőző haciendák környezete szerencsére némileg más volt, mint a Kordillerák vulkáni kúpokkal tarkított láncain emelkedő és az újraerdősítés miatt letarolt tanyák természete. A Palo Verdét illetően a környező mészkőterület és a régió szárazabb éghajlata őshonos fafajú erdőket eredményezett, ahol ritkábban nőttek a fák és több volt a legelő és a takarmány. A zöldterületek letarolása ezért nem volt feltétlenül szükséges az állattenyésztéssel foglalkozó tanyák átalakításához, így a park a többi természetvédelmi rendeltetésű területhez képest kevesebb kárral úszta meg a legelőből való átformálást.

A pásztorgémek tucatjai messzebb pihennek, kamerámmal mégis sikerül lencsevégre kapni őket.

A bóbitás karakara pont előttem haladt át az úton, szerencsére gyorsan reagáltam a fotózással…

Nem meglepő, – már most elárulom-, a parkban az egész nap során nem találkoztam egyetlen más látogatóval sem. Mielőtt rátértem volna a Palo Verde-tó felett kialakított kb. 80 méter hosszú pallóútra – mely egyébként zseniális madármegfigyelő hely –, a La Roca túraútján a kilátóhoz igyekeztem. Csodálatos látvány fogadott a sziklás csúcson, ahonnan jól beláttam a Palo Verde-tó nagy részét, valamint a fenséges Río Tempisque-t és a Nicoya-öblöt.

Irány a La Roca-ösvény kilátója!

Sok mindent belátni a La Roca tetejéről.

A trópusi száraz erdőnek, mely egykor Közép-Amerika Csendes-óceáni partvidékének nagy részét képezte, mára csak kevés maradványa maradt. Az elmúlt évszázadok során az erdőállományt az ember romboló és pusztító tevékenysége komoly mértékben csökkentette, ezért a Palo Verde védi az utolsó jelentős erdőterületet. Ezt a térséget száraz erdőnek tekintjük, mivel az év nagyjából felében egyáltalán nem vagy alig esik csapadék. Az erdőterület fái és bokrai ez idő alatt elveszítik leveleiket, hogy megőrizzék a kevés, megmaradt vizet.

Idillikus pillanat.

Sziklán és a fűben is szemrevételezek fekete tüskésfarkú leguánt.

A nedves évszak az az évszak, amikor a megáradt Río Tempisque kiterjedt mocsaras és lápos területekké alakul, melyek a hidegebb idő beálltával fogadják az amerikából vonuló madarakat. A decembertől májusig tartó száraz évszak előrehaladtával a mocsarak fokozatosan egymástól elszigetelt foltokká és medencékké zsugorodnak, és a vonuló madarak nyári fészkelőhelyeikre indulnak a mérsékelt övezeti éghajlaton. November végén jártam a Palo Verdénél, mely úgy is bővelkedett sok madárban, hogy nem tettem vízi túrát a Tempisque folyón – Puerto Humónál lesz erre legközelebb lehetőség -, illetve nem volt jabiru szezon. Ez utóbbit nagyon sajnáltam, hiszen jó lett volna a legnagyobb gólyafajt a Pantanal után Costa Ricában is szemrevételezni.

A vízi sétányon könnyen fotózható a jasszána.

A kék gém is megmutatja magát.

A Palo Verde sokkal többet adott nekem, mint amire elsőre számítottam. Ugyan a mocsaras vidék nem egy Pantanal, de növény- és állatvilágának sokszínűsége és biodiverzitása miatt mindenképpen egy üde színfoltja Costa Ricának. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben eljön majd az a pillanat, amikor visszatérek a nemzeti parkba, ahol legközelebb már nem csak gyalogosan, de vízi úton is megélem majd a Tempisque folyó lápos területeinek rendkívül változatos élővilágát.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.