Négy élménydús, programokkal tarkított napot töltöttünk a madaraktól hemzsegő Amazónia esőerdejében, ahol a tradicionális madárles mellett saját magunk készítettünk csokoládét, és megtanultuk a kasszáva elkészítését is. A Guacamayo lodzson jártunk, és azt hiszem, hogy mindenki nevében elmondhatom, elájultunk a gyönyörűségtől.

Annak ellenére, hogy Ecuador az Andok legkisebb területű országa, mégis rengeteg kultúrális és természeti látnivalóval büszkélkedhet. Ezt használjuk ki a csapattal mi is, amikor két nap magashegyi kirándulás után az országon belül terepet váltunk. Elhagyjuk a pár nap alatt a szívünkhöz nőtt Andok vulkáni vonulatát, és a paramot. Bízunk benne, hogy hasonlóan pozitív élményekkel éljük majd meg a változatos mikroklímájú őserdőt. A csapatból Csabi járt már korábban Ecuadorban, de az Amazonas-medencében megélt igazi esőserdős kaland kimaradt anno a programjából, így mindenki izgatottan száll fel a Lago Agrióba tartó éjszakai buszra.

Kígyónyakú madárral eddig mindig találkoztam dzsungelbeli kalandjaim során.

Az esőerdőben elterjedt a piranha horgászat, mi is kipróbáljuk.

A folyón töltött délutánon megmutatta magát a csupasztorkú tigrisgém.

Aktuális célpontunk az a Cuyabeno Természetvédelmi Terület, mely az ország északkeleten fekvő trópusi dzsungelei közül a megfizethetőbb. A szintén emblematikus Yasuníról korábban már írtam egy részletes blogbejegyzést. Ott, El Coca városától, nagyon messzire kellett elutaznom pár hete ahhoz, hogy a pénztárcámnak megfelelő dzsungelkalandot kaphassak. A Nuevo Rocafuertéban megélt izgalmas esőserdős kirándulást dél-amerikai dzsungeltúráim egyik fénypontjának tartom. A Cuyabenóban hasonlóan változatos, de – a Guacamayo lodzs magasabb szivonalú szolgáltatásai miatt – sokkal kulturáltabb, európaibb körülményekre számítottam.

A Cuyabeno legigényesebb szállásán idilli környezetben éltük meg a dzsungel nyújtotta kalandokat.

A biodiverzitás ecuadori központjában aranytorkú tukánokkal is összefutunk.

Őserdei túránk egyik fénypontja a fán megpihenő kétujjú lajhár.

Egy holland párral kiegészülve járjuk a Cuyabeno rezervátum vizes területeit.

A kolumbiai határ mellé tartó út minősége messze volt az Európában megszokotthoz. Bár én végigaludtam a teljes éjszakát, a csapatból többen panaszkodtak, hogy nem kis iramban, és rengeteget kanyarogtunk a hosszú szerpentineken. Gyökeresen megváltozott a légkör, amikor buszunkból hajnalban kiszállva megcsapott minket a meleg, páradús trópusi levegő. Továbbutazásunk előtt egy karton hideg sörrel tettünk rá még egy lapáttal a jó hangulatra.

A dzsungel mélyén nem ritka látvány a boa.

Az esőerdő sűrűjében tucatnyi érdekes ízeltlábút fotózunk.

A skorpió láványának nem mindenki örül.

A Cuyabenóban töltött négy nap során végigkísért minket az állandó trópusi klíma. A dzsungelkaland ideje alatt végig nagyon jó időnk volt, így helyi vezetőnkkel Diegóval minden programot 100%-osan teljesítettünk. Apropó helyi vezető. Az igazat megvallva nagyon ritkán szoktam segítséget kérni, hogy helyi szakértők kalauzoljanak végig a kontinens látnivalóin. A végeláthatatlan és kiismerhetetlen trópusi dzsungelben azonban nélkülözhetetlen egy profi guide.

Diego szakavatott vezetőként mutatta meg nekünk Amazónia lenyűgöző dzsungelét.

Működik az ecuadori dzsungel szokás… A Yasuní után Diego is sikeresen bevitt minket a dzsindzsásba…

Dóri óvatos, megfontolt lépésekkel halad előre a végeláthatatlan mocsárban….

… hogy pár órával később mosolyogva álljon neki kakaóbabból csokoládét készíteni.

A Cuyabenóban nevelkedett Diego elmondása szerint már gyerekkora óta járja a sűrű trópusi esőerdőt, így a vele töltött csónakos túráink során már messziről meglátott és felismert bármilyen állatot és madarat. Egy igazi dzsungeltúra klasszikus forgatókönyvét éltük meg a Guacamayo lodzson eltöltött napok alatt. Naponta 3-4 programponton vettünk részt, közben pedig élveztük az őserdei lodzs nyújtotta kényelmet, illetve hangulatos szállásunk kiváló konyháját.

Az a pillanat, amikor Diego lekapcsolja a motort, hogy a csapat – cifra szitkokat szórva irányomba – evezve térjen vissza a lodzsba.

Csak ámulunk és bámulunk a délutáni hajózáskor.

A Nagy Lagúna közepe a legjobb hely naplementézni.

Madárpókokkal csak az éjszakai séta során találkozunk, szerencsére azok elkerülik a szállásunkat.

Fatörzsből készült csónakunkkal sokat voltunk kint a vízen, hogy napfelkeltekor és napnyugtakor is megfigyelhessük a folyón zajló életet, és a dzsungel változatos madárvilágát. A nap végén lehetőségünk volt megmártózni a Cocha Grande-lagúna vízében, mely naplementekor mutatta meg nekünk legbámulatosabb és legmegindítóbb arcát.

Nincsen dzsungeltúra tarantula nélkül.

A legtöbbünk arcán ilyen helyzetben biztosan megfagyna a mosoly, Dani azonban bevállalós srác, és jól bírja a cirógatást.

A csapat is megismeri az esőerdő természetes fogamzásgátlóját, a cruz caspit.

Az orleánfa magjaiból nyert annato segítségével készülnek a tetoválások.

Az elmaradhatlan csapatkép.

Többször bejártuk fejlámpáink fényében az éjszakai esőerdőt, hogy megismerhessük az erdő éjjeli életét, és az amazóniai dzsungel biológiai sokféleségét. A késő esti túráink során különleges rovarokat, mérges pókokat, tarantulákat és skorpiókat szemrevételeztünk. Az éjszakai kajmánles ugyanúgy a program szerves részét képezte, mint a Siona indián közösséggel való találkozás, a casabe de yuca közös elkészítése, vagy a helyi gyógyítóval történő eszmecsere, ahol Marcsi, Csabi és Dani is a Tena melletti friss ayahuasca szertartás eredményeinek magyarázatára volt kíváncsi.

Siona őslakos asszonysága cukornádat vág a csapatnak.

Dóri és Peti otthon érzik magukat a konyhában.

Kemény férfimunka a sikeres ebéd elkészítésének előfeltétele.

A manióka gyökérgumójából a tápióka sikeres kinyerése után készülhet a kasszáva, ami valójában a brazil tápióka helyi megfelelője.

A Siona népcsoport gyógyítója szívesen fotóztatta magát velünk.

Bármennyire is ódzkodtak néhányan a dzsungel apró rovarjaitól, az aligátoroktól, vagy éppen a mérges kígyóktól, igazi élményekkel gazdagodtunk a csodálatos esőerdőkben. Egyikünk sem örült annak, hogy a Cuyabenóban töltött idilli napok után el kellett hagynunk a béke szigetét. Várnak ránk azonban a Galápagos-szigetek, a természetrajongók és a sznorkelezők valóságos paradicsoma!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.