El Coca után Nuevo Rocafuertéba utaztam, ahol egy változatosan izgalmas és élménydús dzsungeltúra keretein belül jobban megismertem a hihetetlenül sok madár és növényfaj által lakott Yasuní Nemzeti Park mocsárvilágát.

Nincsen túl sok időm egyedül kalandozni, és letérni a megszokott útról, mivel egy hét múlva megérkezik az ecuadori csapatom első fele, majd szilveszter után kiérnek a többiek is. Mielőtt vendégeim érkeznek, nálam már bevett szokás, hogy elvonulok a világtól a hegyekbe, kirándulni és ihletet keresni. Az általában magaslati környezetben eltöltött idő alatt fejben is teljesen kipihenem magam, és felkészülök a rám váró túravezetői feladatokra. Mivel a múlt héten a Chimborazo rétegvulkánnál sátraztam, és megvolt a magaslati élmény, úgy döntöttem, hogy kicsit változtatok szokásomon, és megnézem magamnak Ecuador dzsungelvidékét.

A természet szavakkal le nem írható.

Mindennapi áruszállítás a Napo-folyón.

Hiába jártam már sokadszor az országban, a Tenán kívüli dzsungeltúra eddig valamiért mindig kimaradt. Pedig Ecuador bővelkedik védett és fokozottan védett növény- és állatfajokban. A kis dél-amerikai országban található a hátizsákosok nagy kedvence, a hatszázezer hektár területű Cuyabeno Természetvédelmi Terület, melynek nagy része elsődleges esőerdő. A rezervátum egyik különlegessége az, hogy a vízzel elárasztott sűrű erdőségekben hihetetlen gazdag trópusi növény- és állatvilág rejtőzik. A civilizációtól távoli, érintetlen Cuyabeno mélyére a teljes csoporttal pár hét múlva menni fogunk, így ezúttal a világtól elzárkózó törzseknek otthont adó – UNESCO védettségű – Yasuní Nemzeti Parkba tartok.

Nagy kócsaggal könnyű összefutni a rezervátumban.

Mindig óriási élmény a delfinles, főleg amikor ilyen közel merészkednek a csónakhoz.

Oda tartanék, de nem vagyok biztos abban, hogy pontosan hol kezdjem dzsungelbeli kalandomat. Köztudott, hogy az utazók többsége a Francisco de Orellana (a helyieknél csak El Coca) környéki lodzsokat részesíti előnyben. A pénzesebb réteget bevonzó hangulatos lodzs-szállásokat, és a beígért luxus élményt most nem engedhettem meg magamnak. Az Amazonas-medence esőerdejében ezúttal inkább más impulzusra, teljesen más tapasztalatra vágytam. Valami hasonló kalandot szerettem volna megélni, mint tettem azt évekkel ezelőtt a Pacaya Samiria Nemzeti Rezervátumban. A perui selva baja (alacsony dzsungel) kivételesen változatos növény- és állatvilágát az Amazonas folyó egyik eldugott mellékágán vezetőmmel száz km-t evezve ismertem meg.

Igényes őserdei szálló valahol útközben.

Készen állunk az új kalandra!

Autentikus faépítmény alatt sátrazunk.

Hasonlóan hamisítatlan és izgalmas fakenus túrát nagyon nehéz lenne újra összehozni, de Nuevo Rocafuerte olyasféle kalandot ígért. Pontosan merre is található ez a kevesek által ismert kisváros? Az ecuadori-perui határ melletti település nem igazán szerepel a világjárók térképén.

A kis településnek új sétálóövezete van, ahonnan nagyon szép a naplemente.

Peruban a gyerekek is meglepődnek a rövid nemzetközi látogatásnak.

Egyszerű cölöpház a perui oldalon.

Cabo Pantoja már Peruhoz tartozik.

Az Amazonast és mellékfolyóit végighajózó kalandorok szoktak eljutni Nuevo Rocafuertéba, hogy mielőtt a Napo-folyón továbbutaznak, megálljanak egy kis dzsungelkalandra a Yasuní Nemzeti Parkban. Mivel a falu határában nem műkődik hivatalos határátkelőhely, ezért sokan – kényszerből – többször is megteszik az El Coca és Nuevo Rocafuerte közötti közel 300 km-es szakaszt, hogy El Cocában a helybéli hatóságoknál lepecsételtessék az útlevelüket.

Tapír ürüléket és lábnyomokat igen, magát az állatot azonban nem találtuk.

Aktuális utastársaim, Manuel és Andrea, egyelőre még jól bírják az esőt.

Ahogy az Amazonas-medencében általában megszokott, Francisco de Orellanából is indul gyors és lassú hajó a perui határra. Előbbi 4,5 óra alatt teljesíti a távot, de a többségnél szinte garantált a hányinger és az émelygés. Szerencsére engem eddig mindig elkerült az utazási betegség és azzal, hogy csak érkezésem másnapján indul a dzsungeltúrám, igazából ráérek. A kilenc órás úttal spóroltam valamennyi pénzt, és több időm maradt az egyébként monoton környezet megfigyelésére.

Ha utazás közben a környezet nem is annyira érdekes, a sok cuki kisgyerek remekül elszórakoztat.

A világ talán legértékesebb erdejét 7-8 éve megtalálta magának az olajkitermelés.

A gazdag olajmezők kitermelése óta katonák ellenőrzik a Río Napo egyes területeit.

Hiába a Yasuní közelsége, míg El Cocában hemzsegnek az utazási irodák és a túravezetők, addig a picike határvárosban összesen csak három helyi családnak van engedélye arra, hogy a nemzeti parkba beléphessen, és ott túrákat vezessen. Mivel az időm szűkös volt, és karácsony környékén vissza kellett érnem Quitoba, ezért előzetesen mindhárommal felvettem a kapcsolatot, hogy a lehető legtöbb információhoz jussak. Nem akartam úgy járni, hogy ennyit utazok, megérkezek, aztán hoppon maradok, és nincsen túra…

A sárgafarkú kacikát relatíve könnyű fotózni.

A karibi álmosmadarat Raul segítségével találjuk meg.

Az éjszakai kajmánles meghozza az eredményt.

Napokig nem is lett volna lehetőségem várakozni, így többszöri levélváltás és egyeztetés után leboltoltam a túrát azzal a fiatal Raullal, aki testvérével együtt pár éve átvette a családi vállalkozást. Tőlük tudtam meg, hogy egy quitói család – az egyetemi professzor Manuel és lánya Andrea – már hónapokkal korábban lefoglalt egy időpontot, amihez én is csatlakozhatok.

Néhány kép a Laguna Jatuncocha környéki élővilágról.

Se Nuevo Rocafuertéban, se a Yasunín belül nem szabad ecolodge típusú szálláshellyel számolni. Szálláshelyünk a Laguna Jatuncocha egyik fa építménye volt, ez alatt sátraztunk két éjszakát. A fiatalabb testvér Luís navigált, míg Raul vezette a csapatot, és főzőtt ránk. Az időnk nagy részét a lagúna közvetlen környékén és a Río Yasuní folyón töltöttük.

A masszív esőzés előcsalogatja a békákat a földből és a levelek alól.

A kenunk folyamatosan megtelik vízzel, de jól bírja a kihívásokat.

A biodiverzitás szempontjából rendkívül értékesnek tekintett területen három nap alatt közel száz különböző madarat és állatot figyelhettem meg, többek között fél tucat királykeselyűt – először láttam őket természetes környezetben! -, számos óriásvidrát és különböző színű delfineket. Sajnos nem volt szerencsénk az időjárással, hiszen nem volt olyan nap, hogy ne áztunk volna többször bőrig. Ha éppen nem esett, akkor meg hosszú ideig gyalogoltunk a derékig érő mocsárban…

Ahogy eláll a trópusi eső, vezetőnk Raul mocsárjárásra invitál minket.

Bőszen követjük egy különleges élmény reményében.

Már a második napon éreztem, hogy az ecuadori Manuel az esős nap végére egyértelműen elérte a teljesítő- és tűrőképességének maximális határát. Engem a rossz idő egyáltalán nem zavart, sőt kifejezetten izgalmasnak és vonzónak találtam a nem mindennapi kihívásokat, és élveztem, hogy ilyenkor egészen más arcát mutatta a dzsungel.

A királykeselyű elég ritka madár erre, de az egyik délután összefutunk vagy fél tucattal. Hatalmas élmény!

Az óriásvidrák túránk második reggelén a szálláshelyünk közvetlen közelében hangoskodtak.

A különféle állatok és madarak mellett volt azonban még egy érdekesség a három nap alatt: az amazóniai pondrók (chontacuro) után újabb különlegességet kóstoltam meg a Yasuníban. Ezúttal a Myrmelachista schumanni nevet viselő meglepően üres területeket – ún. “ördögkerteket” – kialakító citromhangyákat ízleltem. A fa ágainak belsejében található apró kellemes, citrom! ízű hangyák tömkelegének érdekessége az, hogy azok minden más növényfajt megtámadnak, ami az őshonos “Duroia hirstula” nevet viselő baltafa körül megkísérel növekedni. Huszonnégy óra elteltével a citromhangyák biokémiai védekező mechanizmusa miatt ezek a növények mind elhalnak, és így nagy foltok maradnak az esőerdőben.

A citromhangya finom!

Ha Nuevo Rocafuertéba készülsz, bátran keresd Rault és Luíst! (… és akár engem is!)

A vízes és mocsaras megpróbáltatások ellenére nagyon megérte betekintést nyerni az óriási fajgazdagsága miatt zseniális Yasuní természetvédelmi körzetbe. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára jártam a világ egyik legváltozatosabb élővilágú területén. No, de most El Cocán keresztül irány vissza Quito, jöhetnek a turistáim!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.