Megérkezett ecuadori csapatom első fele. A srácok szerették volna kipróbálni az ayahuascát, így Amazóniába utaztunk, ahol a szertartás után szilveszterre is maradtunk. Egyáltalán nem bántuk meg, hiszen rengeteg színpompás állatot láttunk, és megkóstoltuk az Amazonas-vidéken élő indiánok klasszikus eledelét, a chontacurót.

Pár Quitoban eltöltött nap után, – szilveszter előtt – megérkezik az ecuadori csapatom első fele. Csabi és Dani pont egy éve jártak nálam Kolumbiában. Már akkor felmerült, hogy idén is legyen újra dél-amerikai élménytúra, de a srácoknak volt két kérésük: bővítsük ki a csapatot, és szervezzek nekik ayahuasca szertartásokat. Az előörshöz csatlakozott Marcsi, aki főleg az indiánok pszichoaktív főzete miatt szánta el magát az ecuadori utazásra.

Marcsi széles mosollyal élvezi az őslakosokkal való találkozás minden percét.

Az ayahuasca-főzet alapanyaga.

Hangolódás az első ayahuasca szertartásra!

Készül a pszichoaktív koktél.

Úgy döntöttünk, hogy a szertartásokat lezavarjuk a csapat második felének érkezése előtt és után, hiszen a fenti trió közel egy hónapot kalandozik velem a dél-amerikai országban, míg a csoport másik felét nem érdekli annyira a szent növény erős pszichoaktív koktélja. Az Amazonas medencéjében őshonos növényi alapanyagokból készült főzetet végül Tena amazóniai városa mellett, hagyományos körülmények között próbálták ki vendégeim. Ki ilyen, ki olyan tapasztalatokkal…

Az előörs úton Juan birtokára.

Jó dolgokat lehet fotózni szertartásmesterünk kertjében.

Sok érdekességet rejt a dzsungel.

Az ayahuasca-szertartás után már lehet rendesen fogyasztani, ki is használjuk!

Az amazóniai indiánoknál eltöltött másfél nap és az ayahuasca-élmény lett a következő napok egyik meghatározó témája, de szerencsére azért elég sok más érdekességet is megéltünk az andoki hegyek és a dzsungel találkozásánál fekvő Tena környékén, illetve várt ránk az év utolsó napja.

A Hostal Tena Ñaui a szilveszteri bázisunk.

Tena eldugott főtere a shuar indiánok előtt tiszteleg.

2014-ben még lehetett tapírt látni a városközponti El Parque Amazónico La Isla területén, mára már jóval lerobbantabb állapotban található a park.

Tena a Río Napo és a Río Tena összefolyásánál épült.

Tipikus szilveszteri jelmez Ecuadorban.

Vendégeimmel változatos programokkal készülődtünk a szilveszterre. Első körben – lépésben araszoló helyi járattal a Napo-folyó partján található Ahuano picike településére utaztunk, ahol kb. fél órára facsónakba szálltunk, és csónakáztunk egyet az Amazonas egyik mellékfolyóján. Célunk az AmaZoonico nevű állatmentő központ, ahol közel harminc éve befogadják, gyógyítják és megpróbálják visszaszoktatni a természetbe az illegális kereskedelemből elkobzott, rabságban tartott vadállatokat.

Az AmaZoonico állatmenhelyen sérült állatokkal, és történetükkel ismerkedünk.

A visszaúton sétáltunk egyet a sűrű trópusi esőerdőben, majd a Napo-folyó egyik holtágában kajmánokat figyeltünk meg. La Punta kikötőjében egy idősebb német hölgy által üzemeltetett étteremben frissen fogott folyami halat kóstoltunk, majd buszra szálltunk, mely Puerto Misahuallí elágazásig szállított bennünket. Innen kb. fél órás gyaloglás várt ránk a városkáig.

Van élet Amazóniában!

Igazi amazóniai ebéd.

Klasszikus őserdei eledel a chontacuro. Te vajon megkóstolnád?!

Utóbbi nemcsak a barackpálma törzsében élő hernyó miatt – amit az itt élő őslakos indiánok megsütve fogyasztanak – híres, a település másik fő idegenforgalmi vonzereje az a majomcsalád, mely a főtéren és a vízparti erdők fáin a turistáknak pózol. Amióta a csuklyásmajmok népszerű turistalátványossággá váltak, agresszívan viselkednek, nem ritka, hogy szabadon garázdálkodnak. Ilyenkor baseball sapkák, telefonok, kamerák és társaik bánják az akciót.

A trópusi Tena nem egy szép hely, de a környéke megér pár napot.

A csuklyásmajmok jelentik Puerto Misahuallí egyik különleges turisztikai vonzerejét.

Szilveszterkor nagy a forgalom a folyóparton.

Az utóbbi hét évben többször jártam Tena környékén, de ekkora tömeget, mint most szilveszterkor még nem láttam a trópusi településen. Pezseg az élet a Río Napo partján, ahol a sok sütögető stand között megtaláljuk a klasszikus pajort is. A fiúk megkóstolják, de megenni nem sikerül nekik. Sokkal jobban bejön mindenkinek a folyóparti koktélos hely. Órákig teszteljük a kínálatát, majd már késő este colectivóval visszatérünk Tenába, ahol elbúcsúztatjuk az évet.

Délutánra megtaláltuk a kedvenc koktélos helyünket.

Elmaradhatatlan a közös fotó a lenge ruházatú helyiekkel!

Másnap délelőtt időben visszaindultunk Quitóba. Este érkezik a csapat másik fele, holnap pedig elkezdjük a közös utazásunkat!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.