Egy Quito melletti ayahuasca szertartás után az ország extrémsport-központjában jártunk, ahol biciklire pattanva fedeztük fel a Föld leghosszabb bazaltkanyonjának zuhatagjait. Kipróbáltuk a helyi termálfürdők egyikét, az igazi fénypontot azonban a Tungurahua vulkán jelentette, amely majdnem teljes pompájában megmutatta magát.

Quitóba visszaérve elbúcsúztunk a csapat nagyobbik felétől, akik 2,5 hét után visszautaztak Európába. Csabival, Danival és Marcsival volt még egy hetünk, és – Baños előtt – egy fontos küldetésünk. Tena után ismét ayahuascázni készült a trió. Ezúttal azonban nem az autentikus Amazonas-medence és az ecuadori dzsungel lett a pszichoaktív főzet elfogyasztásának helyszíne. Csabi külön kérésére olyan helyet kerestem, ahol az ayahuasca szertartás után lehetőség van tisztító izzasztókunyhó használatára. Így találtam rá pár hónapja az argentín származású Rubenra, aki Quito közvetlen közelében, Tumbacoban gyógyít.

Baños Ecuador extrémsport-központja.

A Rio Pastaza kanyonja elég szép.

Az elementáris élményt adó ayahuasca, izzasztókunyhó kombó után az extrém kalandokat kereső utazók ecuadori fővárosába, Bañosba utaztunk. Az adrenalin-függők paradicsoma a Tungurahua vulkán alatti völgyben, a Pastaza-folyó kanyonjában található. A minden latin jelleget mellőző Bañost a hűvösebb klímája ellenére imádják a hátizsákos turisták, így volt vele Csabi és Dani is. Lehet, hogy a sikeres ayahuasca szertartás szabadította fel a srácokat, de már az első pillanattól remekül érezték magukat a – még mindig – karácsonyi díszben pompázó belvárosban. Tény, ami tény: a sok extrém élmény (canopy, bungee jumping ugrás, rafting, siklóernyőzés stb.) – az előbbit kipróbálta Marcsi is -, és minőségi étterem mellett a vízesések egész sorát érintő kerékpártúra, és a La Casa del Árbol fára épített kilátója miatt Baños akár több napot is megér.

Az egyik bringás megállónál megpróbálok művészkedni…

A canopyval megvan az első adrenalinfröccs.

Ecuador állítólag legnagyobb hintájához, és az egyedi kilátóhoz helyi járatú busszal igyekeztünk eljutni, viszont hiába álltunk a menetrend szerint időben a buszmegálló előtt, a busz csak nem akart jönni. Gyorsan improvizáltam, és a buszpályaudvar melletti taxiállomáson sofőrt fogadtam. Jól jártunk vele, mivel így a felkapott látnivalót – a tömegek érkezése előtt – más látogató nélkül éltük meg. Teljesen egyedül voltunk, mégis kicsit bizarrnak tűnt az átalakított, és teljesen felújított Casa del Árbol, hiszen elég sokat változott 2014 óta, amióta utoljára itt jártam.

A La Casa del Árbol 2014-ben még a felújítás előtt.

Az elmúlt években rengeteget változott a Casa del Árbol kilátója.

Szednek minimális belépőt, az egy hintából az évek alatt több lett, illetve itt is van település üdvözlő és köszöntő óriás felirat. Meglátszik, hogy a város az egykori pihenőhelyből mára igazi turistaközponttá nőtte ki magát.

A nagy igény miatt újabb hintákat építettek a turizmusba befektető helyiek.

Az Andok vonulata között egy mély völgybe belengő hintát sorbanállás nélkül próbáljuk ki. A különlegességet azonban mégis inkább maga a környezet adja. Még soha nem láttam ilyen szépen a világ egyik legmagasabb aktív tűzhányóját, a Tungurahuát. Amíg a többiek hintáznak, addig én vadul fényképezem a több mint 5000 m magas, kecsuául égő toroknak nevezett rétegvulkánt. Pár perccel később, amikor megérkeznek a tömött csoportok, már újra ködfelhőbe burkolódzik a vulkán. Mit sem zavarja ez a kizárólag a hinták miatt idetóduló tömeget?!

Jó időben páratlan panoráma nyílik a völgyre.

Kora reggel megmutatja magát pár percre a szinte mindig pöfékelő 5016 m magas Tungurahua vulkán.

Hiába jelenik meg vastag ködfelhő a tűzhányó körül, a szép kertben van mit fotózni.

Bañosban a bringabérlésre szakosodott üzletek gombaszerűen szaporodtak az utóbbi években. Nem hiába, hiszen a kellemes hangulatú városban van kereslet a kerékpárokra, mely a legjobb és legautentikusabb módja a vidékkel való ismerkedésnek. A Pastaza-bazaltkanyonban a lényegében csak lefelé vezető biciklitúra legfontosabb vízesései sorrendben a következők: Chamana, Agoyan, Manto de la Novia, Pailón del Diablo és Cascada Machay.

A Cascada Manto de la Novia egyike a Puyo felé vezető amazóniai útszakasz legszebb vízeséseinek.

Madártávlatból a Menyasszony-fátyol vízesés.

Izgalmas függőhíd vezet az Ördög üstjéhez.

A Pailón del Diablo a közel 50 km hosszú bazaltkanyon leghíresebb vízesése.

A vízesések legismertebbje a Pailón del Diablo, vagyis az Ördög üstje, ahol völgyhidakat keresztezve a sziklákba vájt szűk járatokon keresztül a vízfüggöny mögé is bemerészkedhetünk. Amíg a legkedveltebb Pailónnál hemzsegnek a turisták, addig a Cascada Machaynál senki sincsen. Az utóbbihoz hosszú fahidakon és keskeny ösvényeken keresztül kell leereszkedni. Az érintetlen dzsungelszerű erdő lenyűgöző szépsége miatt a Machay a személyes kedvencem.

Gyönyörű a séta a kanyon aljába, a Machay vízeséshez.

A Cascada Machay a kanyon legszebb vízesése.

Nagy highlight volt 2014-ben, amikor egy holland utazóval még innen is tovább tekertünk, és elértünk egy pisztrángozóshoz, ahol a hely saját tavából általunk kifogott pisztrángot a szemünk előtt készítették el. A Machay-vízeséshez egy nagyobb emelkedő miatt ritkán jutnak el a hátizsákosok, akik a kerékpárokat a Pailón meglátogatása után felpakolják egy teherautó hátuljára, és hátul a platón utazva visszatérnek Bañosba.

Az Agoyán-vízierőmű a Pastaza folyó áramlásának energiáját elektromos energiává alakítja.

Teherautó platóján utazunk vissza Bañosba.

Januárban is karácsonyi díszben tündököl a belváros.

Az Amazónia kapujának nevezett város maga nem igazán mutat fel sok érdekességet, itt nincsenek nagy számmal történelmi nevezetességek vagy régi műemlékek. Az egyedüli említést érdemlő látnivaló a hegyoldalban alázúduló vízesés, melynek egyik teraszán melegvízű fürdőt építettek a helyiek. A termál naponta kétszer nyit ki, mi röviddel a délutáni/esti nyitás után érkezünk, amikor még alig vannak. Fél órát se töltünk az eltérő hőmérsékletű medencék forró termálvízében, a medencék gyorsan megtelnek, így otthagyjuk az emberlevest és továbbállunk.

Egy óra sem telik el a nyitás óta, már csordultig tele a helyi termálfürdő.

Az áztatás közben a naplemente mesésen varázslatos.

Baños környéke jópofa, de azért vannak szimpatikusabb helyeim az országban.

Baños kellemes, de nem világmegváltó város. Speciel nekem például sokkal izgalmasabbak az Andok magas hegyei, a vadregényes paramo vagy a közelben lévő trópusi esőerdő színes állatvilága…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.