Perut közel kilencven nap után elhagyva a határőrők meglepő módon egy kockás füzetbe írják be a nevemet. A fura regisztráció ellenére Ecuadorban szinte azonnal belevetem magam Cuenca és környéke legfontosabb látnivalóinak megismerésébe. Van itt inka romváros, híres nemzeti kegyhely, és egy mesés állatpark is. Jó érzés újra Ecuadorban lenni!

Csupán pár nap hiányzik ahhoz, hogy lejárjon a legfeljebb három hónapos tartózkodási engedélyem Peruban, így sürgősen mennem kell tovább északra, hogy mihamarabb elhagyjam az országot és belépjek Ecuadorba. Az ismertebb határátkelőhely Piura helyett Jaén felé vettem az irányt. A tartományi fővárosban nincsenek hostelek, az internetes szálláskeresők elképesztően túlárazott szállásai helyett magam kerestem (és találtam) belvárosi remek és olcsó alternatívát. A városból egy közvetlen busszal könnyen elérhető lenne a kellemes hangulatú Chachapoyas. A csacsapoja indiánokról elnevezett települést és környékét évekkel korábban már megismertem, így egy Jaénban töltött éjszaka után ezúttal a kora délután induló – Ecuadorba tartó – buszra szállok fel.

Hosszú utazás után jutok el Észak-Peru számomra eddig ismeretlen vidékén keresztül Ecuadorba.

A városban eltöltött kb. 18 óra alatt nem találkoztam egyetlen külföldivel sem. A Zumbába tartó távolsági buszon is csak egy francia pár tartózkodott rajtam kívül. Ők sem Peru ezen kevésbé ismert és látogatott szegletét szerették volna bejárni, hanem – mint ahogy én – örültek a direkt transzfernek Ecuadorba. A két országot elválasztó picike határállomást La Balsának hívják. Annyira kicsi a határátkelőhely, hogy az összetákolt bódékban semmi sincsen számítógépesítve, a határőrök egy kockás füzetbe vezetik az országot elhagyó és Ecuadorba belépő turisták neveit.

La Balsa picike határállomását kevesen ismerik. Naponta kb. egy tucatnyian váltanak itt országot.

Nem mintha sokat törődtek volna a dokumentációval a katonák, hiszen a brazil Flamengo és az argentín River Plate között éppen akkor zajló Libertadores Kupa döntője sokkal jobban lekötötte figyelmüket. Pár órával később a Zumbába érkezésnek legalább annyira örültem, mint a brazilok az utolsó percben kiharcolt kupagyőzelemnek. Míg azonban a Limában zajló döntő után a Flamengo szurkolói már 90 perc után örülhettek, nekem még hátra volt a “hosszabbítás”, hiszen éjszaka továbbutaztam Cuencába.

A koloniális Cuenca jelképének számító kék kupolás katedrális még mindig csodálatos látvány.

A belvárosi hoteleket mind felújították.

2014-ben már jártam Ecuador harmadik legnagyobb városában, ott, ahol négy folyó folyik össze – innen a város spanyol neve is. Cuenca jelentése: folyók találkozásából létrejött medence. Az egész évben kellemes klímájú város az Andok hatalmas hegyláncai között 2.500 méteren található a tengerszint felett. A koloniális hangulatot árasztó harmonikus települést hat éve nagyon gyorsan megkedveltem, akkor főleg a változatos környékét jártam be, pl. hatalmasat túráztam a Cajas Nemzeti Park egybefüggő paramovidékén.

A Plaza de Armas környéke Ecuadorban is tökéletes kiindulóhely a város felfedezéséhez.

A kupola nélküli tornyok miatt a helyiek sokáig csúfolták a “csonka” székesegyházat.

A különleges nemzeti parkot ezúttal is megcélzom, de előtte a történelmi belvárost, Pumapungo romkertjét és múzeumát fedezem fel újra. Utóbbi a Tomebamba folyó mentén a Museo de Banco Central épületében a nyüzsgő nagyváros közepén található. Az 1980-as évek elején létrejött többszintes tárlat bemutatja a város és Ecuador történelmét, a különböző kultúrák néprajzát, az őslakosok kultúráját és mindennapi életét.

A regisztrációval látogatható Pumapungo régészeti park és múzeum kihagyhatatlan látnivaló Cuencában.

A Puma kapujaként is nevezett Pumapungót az inkák a 16. században váratlanul elhagyták, majd a helyi lakosok a spanyol konkvisztádorok érkezése előtt szinte teljesen elpusztították. A hiteles és nagyon igényesen kialakított múzeumban megcsodálhatóak többek között az ősi shuar-kultúra leglátványosabb ránk maradt emlékei, a tzantzák vagyis a zsugorított fejek. A néprajzi kiállítás legnagyobb hátránya az, hogy a múzeumban a kiállításokon nem szabad fényképezni, így kárpótlásul a szabadtéri részben fotózok meseszép virágokat.

A romkert tele van csodás virágokkal.

A város rövid inka múltjából nem sok maradt fent.

Az évtizedek alatt Cuenca belvárosának egyik fő nevezetessége az utcaművészet lett. A kolumbiai Bogotához hasonlóan a helyi graffitisek itt is felhasználták az utca szokatlan felületeit és a pergő vakolatú házfalakat művészi alkotásaikra.

A street art világa Cuencában.

A várostól délre található Turi kilátójából szépen fotózható Cuenca.

A sok perui preinka romváros után arra vágytam, hogy újra egzotikus állatokat és madarakat fotózhassak. A Cuyabeno Nemzeti Park esőerdejébe és a világ egyik leggazdagabb élővilágú területének tartott Yasuní dzsungelébe a következő hetekben biztosan el fogok jutni, addig is kaptam az alkalmon és meglátogattam a Cuenca határában közel két évtizede létező lebilincselő és rendkívül változatos állatparkot.

Az Amaru egy nonprofit környezet- és természetvédelmi szervezet, melyet 2002-ben az ecuadori Környezetvédelmi Minisztérium hozott létre miniszteri megállapodással.

Az állatpark inspirálni kívánja az embereket az ország biodiverzitásának, természeti és kulturális erőforrások ismeretének és védelmének előmozdítására a tematikus bioparkban felépített különböző létesítmények révén.

A fehértorkú tukán az Amaru egyik színpompás lakója.

Az “Amaru Zoológico Bioparque” egy helyi busszal és némi gyaloglással pofonegyszerűen megközelíthető. Az állatpark bemutatja az ország őshonos madár- és állatvilágát.

A kigyókat zseniálisan lehet fotózni.

A vörös királysikló nem veszélyeztetett kígyófaj.

Egy rasnya kajmán is lencsevégre kerül.

Majmokból több faj is megtalálható az állatparkban.

Minden kétséget kizáróan Cuenca kiváló bázis a környék nevezetességeinek felfedezésére. Az ország legszebb nagyvárosától 80 km-re északra – 3.000 méter felett – fekszik Ingapirca romvárosa, Ecuador legnagyobb és legismertebb régészeti lelőhelye.

Ingapirca hiába Ecuador legnagyobb romvárosa, a lelőhely egy kötelező helyi vezető vezetésével 45 perc alatt végigjárható.

Az eredeti tervem az volt, hogy Achupallas településétől indulva a híres Inka-ösvényen egy saját szervezésű három napos trekkingtúra végén érem el a híres inka falat. Az esős évszakban tartózkodva nagy bánatomra most lemondtam a negyven km hosszú sátras gyalogtúráról, így a prehispán kultúrák emlékét őrző romvároshoz többszöri átszállással busszal érkeztem.

A feltárt sírokban nyolc női holttestet találtak a régészek, az egyik holttest másolata megtekinthető a régészeti lelőhely múzeumában.

A régészeti komplexum részben tartalmaz inka épületet, többek között a Nap templomát, mely – pontos illesztései és a felszín finom polírozása miatt – az egyik legtökéletesebb inka épület a perui Szent-völgy templomai után.

A vulkanikus kőből épült qollca nevű kör alakú építmények élelmiszerek – többek között gabona és kukorica – hosszú távú tárolására szolgáltak.

A romváros legmagasabb pontján található Naptemplom egy elliptikus épület, mely a 15. század végén egy nagy sziklára épült és hűen tükrözi az inka kultúra hatásait.

A romváros félhold alakja szépen rámutat a holdimádó cañari civilizációra.

Az inkák 15. századi érkezése előtt a cañari/kanyari civilizáció lakott Ingapirca területén. Az inkák megjelenése után a két civilizáció szövetségre lépett, együtt élt és közösen alkotott az inka uralkodó Huayna Cápac tiszteletére. A spanyol gyarmatosítók megjelenése idején Ingapirca gyorsan feledésbe merült.

Ingapirca települése 3.100 méteren található és El Tambo kisvárosa felől közelíthető meg.

Ingapirca komplexumához tartozik az a sziklafal, ahol megjelenik az inka uralkodó Huayna Cápac arcképe.

Ingapirca és Cuenca között félúton található Biblián neogótikus stílusú temploma, melyet zarándokok ezrei látogatják Ecuadorból és a világ minden tájáról. A nemzeti kegyhelyet 1893-ban közvetlenül a hegyre, helyi kőfejtők mészkövéből építették. A különleges templom hosszú erkélyeiről a kilátás a völgyben levő városra és gyönyörű környezetére egészen zseniális.

A Santuario de la Virgen del Rocío-t a belvárosból gyalogosan érem él.

A katedrális karakteres belső tere is nagyon izgalmas, megérte megállni egy rövid időre Biblián városában!

Az esti fényben csodálatosan tündöklő katedrális látványával búcsúzok Cuencától!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.